Jutottak a Valláskritikával teisták-ateisták valamire, avagy inkább még több ellentét kibontakozására?

Azt hiszem, ez egyértelmű. :) Értékes eszmecsere is volt, bár sajna igen kevés. A többi meg ellentét, vita és marakodás.

27 évig ateista voltam, 16 éve megtértem, mind a két álláspontot ismerem, saját magamról tudom, nem lehet meggyőzni az ateistát Isten létéről, még is rendszeresen "beszállok " a vitákba természetesen Isten oldalán. Miért? Mert nem tudhatom mikor kerül valaki ide, és olvassa el "véletlenül" az egészet, és dönt úgy, hogy utána néz a Bibliának. 16 évesen még a szocializmusban késő este volt egy dokumentum film az amerikai sátánistákról. Utána elalvás előtt gondolkodtam rajta. Végül is a hívők is, a sátánisták is azt mondják, hogy a világban harcol egymással Isten és a sátán. A jó és a rossz. Csak a hívők azt mondják: Isten fog győzni, a sátánisták azt mondják: a sátán fog győzni, és ezért őt szolgálják. Ahogy ezen gondolkodtam, arra jutottam: a sátánt akkor sem szeretném szolgálni, ha ő győzne. Hangsúlyozom, sem a sátán sem Isten létében nem hittem ekkor még, csak 11 évvel később tértem meg, de abban biztos voltam, a gonoszt sosem szeretném szolgálni.

A 22:07-es kommentet ne vedd figyelembe. Figyelmetlen voltam, de a korábbi álláspontom továbbra is fenntartom.

Sokna kitartóan érvelnek az igenek és nemek mellett. És megjegyzem h. tlejes mértékben soha nem tudják meggyőzni a másikat. Nekem csak annyi hozzáfűznivalóm van h. míg mást azt mondja h. létezik vagy nem létezik, én azt mondom h. lehetséges.

Nem gondolat menet mellett jutottam hitre. Akkor sosem lettem volna hívő. Egyszerűen nem maradt más választásom, de ne kérd hogy megmagyarázzam, nem tudom. Nem azért mert hülye vagyok, vagy mert téged nem tartalak elég értelmesnek, hanem mert a legtöbb amit erről mondani tudok röviden: Vak voltam én, de most már látok! Annyit imádkoztam már Istenhez, hogy hogy tudnám őt úgy képviselni, hogy az ateisták ne tartsanak közben hülyének, de ez sajnos lehetetlen. De nem ítélem el ezért őket, sőt teljesen meg tudom érteni őket, hiszen én magam is ilyen voltam. Csak ma már tudom, miért a hívőknek volt, van igazuk. Ha ismernél, és látnád az életem, a feleségem aki hívő, a gyermekeimet, hogy hogyan éljük meg a hétköznapokban a hitünket, biztos vagyok benne, hogy szimpatikus lenne neked, sőt, azt mondanád: de jó lenne, ha minél több család élne így. De ha azt mondom: evolúció nem volt, erre te csak azt mondod: hülye vagyok. Bár te pont úgy nem tudod bizonyítani az evolúciót, ahogy én nem tudom bizonyítani a teremtést, csak ti kitaláltátok, hogy az evolúció az tudományos, a hit meg ostobaság. De ebben sincs semmi tudományos. Kiss Ferenc orvosprofesszor nemzetközileg elismert tudós volt, neki köszönhetjük a mai anatómiai atlasz, ugyan akkor a magyarországi kisegyházak létéért is nagyon sokat tett. És nem volt tudathasadásos, nem mondta: hétfőtől szombatig tudós vagyok, vasárnap meg hívő, hanem a hét minden napján vallotta, Isten teremtette az embert. És az anatómiai kutatásai ennek egyetlen pillanatra sem mondtak ellent. Épp ellenkezőleg. Minél inkább megismerte az emberi test szerkezetét, felépítését, működését, annál biztosabb lett abban, ez véletlenül nem jöhetett létre. Ha csak annak néznél utána, a szemed hogyan lát, hogyan alkot képet, az agyad azt hogyan értelmezi, hogyan tanulja meg, hogy a látott képet meg kell fordítani, /az újszülött mindent fejjel lefele lát/ milyen vegyi folyamatok játszódnak le, a hormonok ezt hogyan befolyásolják, irányítják, a látóbíbor hogyan képződik, stb. Bele szédülsz. Hidd el, én nem hülye, vagy ostoba vagyok, csak amíg te erre azt mondod: evolúció, addig én térdet hajtok egy olyan Isten előtt, aki mind ezt kitalálta, megalkotta, és működteti. És egy percig nem gondolom róla, hogy mind ezt gonoszságból, tette volna, hanem meg vagyok róla győződve, hatalmas szeretettel. Engem azért szeretnek néhányan az emberek közül is, / édesanyám, a feleségem, a gyerekeim, néhány barát ismerős/ de úgy senki sem szeret mint Isten! Én is szeretek néhány embert, de úgy senkit sem tudok szeretni, ahogy Isten szereti őket.