A ballásos emberek számára miért tűnik az logikusbbnak, hogy egy intelligens lény létezett és létezik öröktől fogva, nem pedig egy élettelen és tudattalan jelenség?

Nem tűnik így logikusabbnak, egyszerűen csak úgy tűnik, hogy így van és nem másképp.

Különben sem a logika körül forog a világ. (Például a fizika a szubatomi részecskék szintjén már cseppet sem logikus: amikor egy részecske egyszerre lehet két helyen, vagy amikor egy részecskének a tömege sokkal kisebb, mint az alkotórészeinek az össztömege.)

Az előző topikban válaszoló vagyok...

Egy gyors kérdés: idő nélkül lehetséges a változás? Csak a szemléltetés végett: ahhoz, hogy a karunkat x pontból y pontba mozgassuk ahhoz z időre van szükségünk. Idő nélkül létezhet az a fogalom, hogy mozgás?

Sajnos nem tudom most hosszan kifejteni, de talán nem is kell, úgy látom aktívan itt vagy és nem kell 1 napot várni a válaszra, szóval gyorsan tudunk kommunikálni. :)

A feketelyukon belüli időnélküliséget gondolom tudod, hogy csak feltételezzük, nyilvánvalóan nem tudjuk mérni, tehát nem tudhatjuk tényleg így van-e.

Visszakanyarodva a témához: ugya még mindig elméletekről beszélünk és arról, hogy melyik a valószínűbb.

Nagyon egyszerű az én elméletem: kialakulni nem tud idő idő nélkül. Ahogy tér sem tud kialakulni idő nélkül. Magától, tudattalanul. Csakis egy tudatos entitás tud úgy dönteni, hogy változást jelző időt hoz létre és teret ahol ezek a változások végbemehetnek. Innen már akár magára is hagyhatta, vagy mindent megteremthetett, ez most részletkérdés.

Te hogyan képzeled el az idő és tér kialakulását tudatosság nélkül? Nem kötözködés, tényleg érdekel az elméleted.

2. válaszoló vagyok, van pár percem, megpróbálom bővebben kifejteni.

Akár a vallások, akár a természettudományok felől közelítünk a "Nagy Kérdéshez" hamar oda jutunk, hogy azok válaszai emberi ésszel felfoghatatlanok, emberi nyelveken, emberi fogalmakkal megfogalmazhatatlanok.

Jól írja Molyember, hogy bizonyos alapfogalmakat tisztázni kéne, mielőtt operálnánk velük, de ha ezt megpróbáljuk, igencsak nehézségekbe fogunk ütközni.

Sőt, én még tovább megyek, és ott kezdeném, hogy eleve már azt tisztázni kéne, hogy mi is az a logika?

Mi, itt automatikusan az arisztotelészi "vagy igen, vagy nem" logikára gondolunk, ez annyira beleivódott az európai kultúrkörbe. De ez csak egy a több létező logikai rendszer közül. Az igen-nem számos más módon is alkothat viszonyrendszert egymással, nem csak kizárásos alapon. Csak a szemléltetés kedvéért álljon itt például a buddhista logika (az alábbi írással ellentétben nem Nágárdzsuna nevéhez kötődik, hanem lényegesen korábbi):

[link]

de említeném még a dzsainista logikát is, mely a buddhistnál is összetettebb (nem négyféle, hanem hétféle viszonyt ismer).

Ami az arisztotelészi rendszerben egyáltalán nem logikus, az egy buddhista vagy dzsainista logikai megközelítésben még minden további nélkül az lehet.

Visszakanyarodva a "Nagy Kérdéshez": ez tehát a tudomány felől ugyanúgy megválaszolatlan nyitott kérdés, mint a kereszténység felől.

A kereszténység azonban egy huszárvágással megoldja ezt a gordiuszi csomót. A korai keresztény (és a mai ortodox) teológia az úgynevezett "apofatikus teológia", vagy "negatív teológia". Ez abból indul ki, hogy a végtelen Isten a véges emberi elmével fel nem fogható.

Pozitív állításokat csak szűkös keretek között fogalmazhatunk meg Róla, de valójában csak negatív állításokkal, tagadásokkal írhatjuk Őt körül. (Pl. végtelen, kiismerhetetlen, láthatatlan, felfoghatatlan stb,. csupa fosztóképzős jelzővel.) Mindez nem csak Isten személyére vonatkozik, hanem mindenre, ami közvetlen kapcsolatban van Istennel, például a teremtés művére, azaz a világmindenség keletkezésére és alapműködésére is.

Azzal, hogy az apofatikus teológia kimondja Isten kiismerhetetlenségét, egy kerekebb, egészebb és pontosabb leírást ad a világról, mint a tudományos álláspont, amelyik ezt nem mondja ki, és ráadásul úgy csinál, mintha nem is így lenne.

És ebből a szempontból nézve máris "logikusabb" a teológiai megközelítés, mint a tudományos - a logika szót most hétköznapi értelemben használva.

A "Nagy Kérdésre" tehát a tudomány nem képes választ adni, de az apró részletek terén (ősrobbanás, evolúció) teljesen korrekt válaszokat ad. Ez viszont nem asztala a teológiának.

Így tehát a teológia és a természettudomány harmonikusan egészítik ki egymást, az egyik adja az alapkeretet, a másik pedig a részleteket.