Ha világ olyan harmonikus, gyönyörű és komplex, hogy mindenképpen lennie kell egy teremtőnek, akkor annak a teremtőnek még komplexebbnek kell lennie (vagy legalábbis ugyanannyira), ergo őt is teremtenie kellett valakinek/valaminek?

Mivel a Teremtő nem e világbeli entitás, nem alkalmazhatók rá az e világbeli fogalmak - komplex. Nem alkalmazható rá a csak erre a világra jellemző időbeliség, hiába is próbálják Őt az örök, vagy örökkévaló jelzővel illetni, időtlenségét emberi elme soha nem fogja felfogni. A teremtést is csak korlátozott emberi elmével vagyunk képesek értelmezni, valójában dadogunk egy szót, de a valódi jelentéséről fogalmunk sincs.

Nem érdemes ezekkel a kérdésekkel túl sokat foglalkozni, mert az igazsághoz egy jottányit sem jutsz közelebb, viszont szaporíthatod a jelenleg is túl méretes vallásos irodalmat, ami semmit sem ér.

"Mivel a Teremtő nem e világbeli entitás"

De hatással van a világra csodákat tesz, betegeket gyógyít, meghallgatja az imákat. Nem mondhatod, hogy egy olyan entitás, ami 7 milliárd emberre figyel plusz még a halottakra is az egyszerű lenne. Amit írsz az kibújás a kérdés alól.

Igen igen, jól gondolkozol, kérdező! De ez már kissé lerágott csont, nem gondolod? Már nagyon sokszor kibeszéltük.

A legvalószínűbb, hogy az anyag mindig is létezett, nem volt szükség teremtőre.

Tegyük fel a kísérlet kedvéért, amolyan munkahipotézisként, hogy van Teremtő. Akkor mindaz igaz, amit az első válaszoló állít: a teremtő az emberi fogalmakkal nem leírható, emberi értelemmel nem értelmezhető.

Most tegyük fel az ellenkezőjét: nincs Teremtő. Akkor nincs is mit vizsgálni, a témával még annyira sem lehet foglalkozni, mint az előző esetben.

Szép idő van, az esti meccs előtt még tudunk egyet csobbanni a strandon. Inkább tegyük azt, mert ennek a beszélgetésnek semmi értelme.

Nem azért nincs értelme, mintha önmagában hülyeség lenne (egyáltalán nem az), hanem azért nincs értelme, mert a kérdésnek nincs érvényes értelmezési tartománya.

# Ákos13

"Már nagyon sokszor kibeszéltük. A legvalószínűbb, hogy az anyag mindig is létezett, nem volt szükség teremtőre."

Kibeszélheted akárhányszor, ez is csak egy hipotézis. :)

Mindemellett az érvelésed hibás: az, hogy valami létezik-e vagy sem, független attól, hogy szükséges-e a léte, vagy sem.

A logikai hiba már a jelzőkben jelen van. Harmonikus, gyönyörű, komplex. Mihez képest? Nincs összehasonlítási alap. Isten teremtethetett volna egyszerűbb, csúnyább, rendezetlenebb világot is, mégis teremtett lenne, vagy kétszer ilyen harmonikusat, kétszer ilyen gyönyörűt, kétszer ilyen komplexet. Ezt csak a természetre rácsodálkozó ember intuíciója mondatja, nem a józan ész. A természet alaposabb megfigyelése inkább azt mutatja, hogy minden eseménynek természeti oka, természeti előzménye van, és akármerre nézünk, sehol nem találunk természetfölötti hatást, önkényt, beavatkozást.

Illetve természetesen Istenre is igaz, hogy ha a világ komplex, akkor neki is komplexnek kell lennie, már csak azért is, mert az ember olyan komplex, ő meg olyan átlátszóan emberinek van kitalálva, meg még az embert is a saját (!) képmására teremtette.

Szintén problémás, hogy az elmélet csak a szép és jó dolgokat veszi észre, ami az illető személyt gyönyörködteti, de ami tönkreteszi, megbetegíti, megöli, elszomorítja és amitől felfordul a gyomra, azt nem. Ez a mazsolázgatás nevű érvelési hiba.

És mi lenne, ha a 'teremtő' valójában nem teremtene, hanem fejlődne ?

Tegyük most félre felháborodásunkat és próbáljuk elképzelni, hogy Isten nem egy valaki, nem egy személy, hanem egy önfejlesztő ihlet, az Eredeti Ihlet, mindennek oka és kezdete, a végtelen tudat forrása, melynek fejleménye minden más létező. Mivel minden belőle fejlődött ki, kihat mindenre tehát mindenható, és jelen van mindenben mint a Vezérlő Alapelv.

Képzeljük el, hogy a 'teremtő' fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférnek az isteni forrás minden kiáradásához. Az ember mint az Eredeti Ihlet leg-előbbre haladt fejleménye itt a Földön szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határoz meg.

Értelmi képessége lehetővé teszi hogy vizsgálja tanulmányozza környezetét. Kutatásai eredményeként szilárd ténynek tapasztalja környezetét, az őt körülvevő világot. Ez a tapasztalat is része az Eredeti Ihlet fejleményének, valamint a természeti törvények melyek szerint az őt körülvevő világ felépült.

Így ábrázolva lehet hogy az egész világmindenség velünk együtt nem több mint egy ábránd, az Eredeti Ihlet vagy Isten élethű ábrándja, melynek valóságtartalma csupán az Eredeti Ihlet maga vagyis a tudat melynek mi fejleményei, részei vagyunk, mint a fának a levelei, nem teremtményei a fának, hanem részei, fejleményei.

Isten vagy a 'teremtő' nem egy személy, nem egy valaki, egy valakinél, egy személynél minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, hatalmasabb, bölcsebb, stb., stb. A nehézség ott adódik, hogy nincs olyan fogalmunk amellyel Isten személytelen mi/ki-létét ki tudnánk fejezni. Isten mégis válhat nekünk személyessé mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, aki őt Mennyei Atyának nevezte és úgy szólította, tudva hogy a saját isteni kilétével van dolga.

„őt is teremtenie kellett valakinek/valaminek?”

Ki teremti az Ihletet ? - az, akit megillet ? Szerintem elsődleges az Ihlet vagy tudat, a tudaton múlik minden, a tér az idő és az anyag egyaránt.

Ha saját elképzeléseink szerint mondunk valamit, fittyet hányva józan észnek, természettörvényeknek, vagy akár emberek által bizonyított szabályoknak, akkor persze bármi állítható. Az ilyesmivel fölösleges vitázni.

Továbbá azon se érdemes vitázni, hogy egy dolog valakinek tetszik, vagy sem. Ez szubjektív dolog, senkinek semmi köze hozzá, hogy nekem tetszik a zöld szín, vagy se.

Tehát ha a világ harmonikus, stb., akkor ezt valaki így látja, pont. Ebből semmiképpen se következik semmiféle teremtő. Pláne nem komplexebb. Az "ergo" pedig szintén hamis, semmi "következésképp". Ha valaki az eget szépnek látja,akkor neki az. ÉS ebből - ezen kívül - az égvilágon semmi nem következik.