Jézus vérével koccinthattak az apostolok, mint a Magyar honfoglalók a vérszerződéskor?

Még is hogy koccintottak volna? Összesen egy kehely volt, amit körbe adtak. Szerinted miként lehetséges így koccintani? Halvány lila gőzöd sincs az egészről, de kiírsz kérdésként egy hatalmas hülyeséget. Igazából tudatlanságoddal csak magadat égeted. Egy kehellyel koccintani... asztalhoz vagy fejükhöz ütötték volna?

Másrészt a magyarok se koccintottak semmivel amikor a vérszerződés történt. Olvass utána ha érdekel, de emlékeim szerint 5. osztályos tananyag lenne, illene ismerni.

"Azt sem megenni sem meginni nem lehet, és ezt semmilyen szövetségben nem rugta fel a megváltó."

Valóban nem a megváltó, volt aki felfogta egy kehelyben a testéből kifolyt vért. S mivel a kehely már szerepelt az utolsó vacsoránál, és benne Jézus vére...add össze, vajon minek kellett a Grál-ban az igazi isteni vér? Feltöltötték magukat szentlélekkel? A test is eltünt, talán megették.

Nem, nem ették meg. Bár az ókorban vádoltak a keresztényeket kannibalizmussal, de ez körülbelül olyan szintű dolog volt, mint ma az illuminátusok meg a szabadkőműves legendák. Az ember imádja borzongató fantáziával kiszínezni a dolgokat, pláne azokat, amibe nincs belelátása.

A bor-kenyér, test-vér dolog egy összetett szimbolikus rendszer, kereszténységen kívül is megjelenik. Ennek szó szerint vétele körülbelül olyan, mintha 2000 év múlva egy történész a mai kor kommunikációjából kiindulva megállapítaná, hogy Elvis Presley az Egyesült Államok királya volt, a magyarok bármilyen helyzetben képesek voltak bármivel szexuális kapcsolatot létesíteni ( a b'zmeg felszólításra) vagy hajlamosak voltak emberi vér kiontásával büntetni az alkoholveszteséget (.."inkább a k'rvák vére folyjon".. mondás alapján).

Az emberi kommunikáció nagyobbik felét, valláson kívül és belül egyaránt, nem szokás szó szerint venni. A szimbólumok értelmezésének képtelensége a mindennapi életben is a primitív gondolkodás jele.

Sokan állították azt, hogy a maximálisan konzervatív zsidók között titkos szertartás gyanánt sokáig élt az emberáldozat hagyománya, erre utal, hogy Izsákot is megkívánja az Úr égő áldozatnak, bár ezt utólag úgy írták át a Bibliában, hogy csak egy próba volt, de az a természetesség, amivel Ábrahám fogadta, jelzi, hogy nem egyedi esetről lehetett korábban szó.

A mendemondák beszélnek arról, hogy a zsidók gyermekek vérét vették és talán a húsából is ettek a legtitkosabb szentélyben, de persze ez mendemonda, ám ha van igazságmagva, akkor a korai keresztények sem lehettek ettől mentesek, hiszen a kialakuló keresztény hit az elején több zsidó hagyományt tartalmazott és csak fokozatosan szelídült át, ahogy a zsidók között a keresztény tanok lassanként megszülettek.

Így lényegülhetett át a korábbi valóságos emberáldozat jelképessé és ez akkor is érvényes, ha a zsidókról szóló történet csak babona, mert annak is az alapja egy korábbi valós emberáldozat volt, amely először állatáldozattá változott, majd jelképessé vált.

Az összes korai vallásban szerepel az emberáldozat, szinte nem is tudok olyanról, amiben nincs, így akár jelképes, akár valós, mindenképpen vérivásról van szó és szakrális gyilkolásról, ha még az jelképes is.

Attól, hogy az utolsó vacsora festményén csak egyetlen kehely jelenik meg, nyilvánvaló, hogy minden jelenlevőnek volt pohara, így akármit is ittak belőle, azt külön, külön tették, így koccinthattak a benne levő nedűvel, akár bor, akár vér volt benne, feltéve, hogy a koccintás szokása akkor és ott ismert volt.

...hát -hatni hattak, de nem tették. Ahogy a hét vezér sem koccintott.

Viszont valóban, az utolsó vacsoránál átadott rítus sok mindenben megfelel a vérszerződésnek.

Az én testem... az én vérem...

Ahogy a vérszerződők is testvéri kötelékbe kerültek.

Melyik másik nyelvben nevezik szüleim gyermekét test - vérem - nek?

A különbség annyi, hogy vérszerződéskor keverik a résztvevők vérét, és minden fél iszik belőle. Jézus esetében mindenki csak Isten véréből ivott (értsd akár szó szerint akár szimbolikusan).