Fiatalként hogy tudtátok összehozni a saját ingatlant?

Normál esetben (ha nem ekkorák a kamatok az infláció miatt) a hitel az jó megoldás, nem kell démonizálni.

DE csak akkor vennék lakást hitelre ha egyedül tudnám fizetni, a párom nélkül.

Első évesen jöttünk össze a párommal. Az alapképzés után elkezdtünk havonta kevés pénzt félretenni mindketten. A diploma után maradtunk az egyetemen még tovább és az egyik kollégiumban elvállaltuk a kollégiumi tanári munkát. Így kettőnknek volt külön szobánk, de csak az egyikünknek kellett érte fizetni - amelyikünk épp nem volt kolesztanár, a másik díját szintén el tudtuk tenni. Akkor már több pénzt kaptunk, jobban is tudtunk belőle félretenni. Mindketten voltunk kint rövidebb ideig külföldön tanulni ezalatt, és az ott kapott ösztöndíjunkat nem elköltöttük, hanem spóroltunk belőle. Buliztunk, szórakoztunk is csak figyeltünk a kiadásainkra. Pl. nem 4 rétegű rózsaszín vécépapírra ment a pénz meg a legjobb sörre, hanem egyszerűbb, de jó dolgokra. Főztünk, nem vásároltuk a főtt ételt stb. Így elég jól félre tudtunk tenni az 5 év alatt.

Az egyikünk családja ajándékba tudott adni egy kevés pénzt a másikunk családja meg kölcsönbe egy nagyobb adag pénzt amire nem kértek kamatot (akkor nagyon magasak voltak a kamatok, a mosta lófütty ahhoz képest) és ráértünk visszafizetni. Egy nagyon kicsi lakást vettünk meg, 36nm-est.

Onnantól már egyszerűbb volt, mert amint visszafizettük a tartozásunkat már csak a különbözetet kellett mindig félretenni, megspórolni a következő, nagyobb lakáshoz. Most egy nagy családi házunk van úgy, hogy mindösszesen egy kis lakáskassza kölcsön volt az építkezésben és nem vettünk fel semmiféle szocpolt, CSOK-t, pedig 3 gyerekünk van.

Mindig az első lakás a legnehezebb, utána ha figyelsz a kiadásaidra és hogy legyen jövedelmed, akkor már csak türelem kell a haladáshoz. Meg persze, hogy nem akartuk mindig rögtön a legjobbat, legkényelmesebbet, nem felvágni akartunk vele, hanem hogy ne bérleti díjat kellett fizetni valaki másnak.

20 évesen 2 ev külföld, es 20 éve meg hitel se kellett.

Most fejreallva az önerő is kérdéses.

#5 Megyeszékhelyen vettünk lakást, de a város szélén, kis panelt, temető mellett ráadásul. A lényeg az volt, hogy ne kelljen bérelni.

A hitellel nincsen gond, lényegében az, hogy a családnak tartoztunk még feszítettebb is volt, mert szerettük volna minél hamarabb visszafizetni, hiszen a kamatok extra magasak voltak akkoriban, az infláció is nagy volt. Összességében a meg nem fizetett kamat és egyéb költségek többet tettek ki, mint amit a másik család ajándékba tudott adni. Csak akkor a banki hitel felvétele számunkra lehetetlen volt, két kezest kértek volna és a szüleink mind nyugdíjasok voltak már, nem feleltek meg.

Most kedvezőbbek a körülmények még ha maguk a lakások többe is kerülnek. Persze mindig az a legnehezebb ami éppen előttünk van és senkit nem vigasztal, hogy valamikor valakinek még nehezebb volt, mert az egyrészt nem ő, másrészt meg már túl van rajta.

Nemsokára rendeződnek a kamatok - ha nem jön valami újabb válság ismét a járvány, energiaválság meg háborút követen. Akkor meg normálisan lehet majd mérlegelni, hogy milyen hitelt érdemes felvenni.

Azt kell szem előtt tartani, hogy ha hitel nélkül nem tudsz lakást venni, akkor marad az albérlet és a bérleti díj fizetése.

Ha a hitelre fizetsz ki havonta közel annyit, mint bérleti díjra, akkor viszont ég és föld lesz évek múlva a különbség. Mert a hitelnek egyszer vége lesz és lesz saját lakásod, a bérleti díjat meg örökké fizetheted és belőle valaki más fog tudni egy újabb lakást venni magának, hogy kiadja azt is.

Kulfoldon vettem hazat. Kimentem es fizikai meloskent dolgoztam es dolgozom is mostanaig. Eloszor alberletben voltunk 2 evet, majd vettunk hazat mert itt minimalis onerore is adnak hitelt. Pont a covid kezdeten vettunk mikor meg joval olcsobbak voltak.

Az alberlet olcso volt, ennel olcsobb mar csak a getto lett volna. Sokat is sporoltunk, gyerek nem volt, hetvegen is mentem dolgozni es igy tudtunk hazat venni.

Most fele annyi a torleszto mint amennyiert berelni tudnank egy ilyen hazat

te mit tanulsz?

Nem akarlak elkeseríteni, de ha lakást akarsz min 300000-et kell félre raknotok havonta.

Összes túlóra ami létezett 4 évig, másodállás 3 éven keresztül, nadrág szíj összehúzva, olcsó ruhák, nincs nyaralás, síelés, bulizás, cigi stb. Jah és jól fizető munkahely nem árt így sem. Szóval 3,5 évnél elkezdett épülni a ház, jelenleg 9 hónapja bent lakok.

Egyedül értem el 0 segítséggel!

Sok ismerősöm szerint nem így kellett volna csinálnom, most ezek a legirigyebbek... Szerintem pedig megérte! Összesen 5 év telt el mióta gyűjteni kezdtem, és a rosszindulatu ismerősök éppen ott tartanak ahol 5 éve, némelyik vett 1 új autót líziggel, mert annak van látszatja, de ezeken kívül nincs semmijük... Bár az tény nekem nincs új autóm, de jövőre veszek egy 4-5 éves Golfot.