Régen(50-100) éve mennyivel kevesebb szemetet termelt egy átlagember, mint ma?És faluhelyen, ahol nem volt szemétszállítás, ott mit kezdtek vele?

Nem csak a mennyiség, az összetétel is nagyon fontos. Akkoriban még nem, vagy alig volt műanyaghulladék. Fém és üveghulladék is töredék ennyi volt.

Ami kevés nem lebomló és nem is eltüzelhető hulladék keletkezet, azt többnyire elásták vagy a falu határába gyűjtötték egy spontán kialakult szemét dombra.

De, mint mondom, alig volt hulladék, amitől meg kellett szabadulni. Fém értékes volt akkor is, az üveg visszaváltható volt, vagy felhasználták befőzéshez, a papír még jól is jött begyújtáskor, meg egyébként is lebomló. Az ételhulladék - ami egyáltalán volt - az ment a kutyáknak, tyúkoknak, disznóknak.

A modern kori szemét jelentős része olyan csomagolóanyag, ami régebben nem létezett: pl. nylon zacskó, műanyag kefíres doboz, buborékfólia, pet palack, stb. Ugyanígy, rengeteg használati tárgy újdonság, mint az elektronikai eszközök, akkumulátorok, ceruzaelemek, autóalkatrészek, háztartási vegyszerek, kozmetikumok.

Régen ha keletkezett hulladék, újrahasznosították a ház körül, az élelmiszermaradékot megette a malac, a kályhából a hamut kiszórták a földekre, a lisztes zsákból kapcát vágtak, az újságpapírral begyújtották a kemencét.

Régen a falusi ember jóformán nem is vett élelmiszert boltban. Itt kezdődik.

Ruhát szökőévente vettek, egy kabátja volt az embernek egy életen át.

A többit 1-es és 2-es tökéletesen leírta.

Azért ne legyünk már ennyire eltévedve, 50 éve 1973 volt. Komoly hulladékmennyiséget termelt már akkor is egy magyar háztartás. Bár nem volt annyi műanyagpalack, és akkoriban kiröhögték volna az ötletet, hogy három paprikát nejlonzacskóba csomagoljanak, de például a tejet tejeszacskóban árusították. Vagy emlékszem a fekete hipós flakonra, annak milyen irritáló szaga volt.

Viszont az iskolákban volt papírgyűjtés, a diákok meg versenyeztek, szóval végigcsöngették az egész környéket, hogy ki tud nekik papírhulladékot adni. Az üdítők általában üvegben voltak, azokat vissza lehetett váltani. Műanyagpalackot viszont nem gyűjtött senki szelektíven, hogy a gyógyszer vagy az elemek veszélyes hulladékok lennének, az sem érdekelt senkit. Ha használhatatlanná vált egy ruha, azt maximum háilag tudta az ember újrafelhasználni, nem adthatta le sehol szelektíven. A karton jó esetben ment a papírgyűjtésre, rossz esetben szimplán a kukába.

Simán volt falun is szemétszállítás már akkoriban, emlékszem öttagú családként (apa, anya, két gyerek, nagymama) a kuka nagyjából hetente tele lett.

6-os, nagyszüleim falujában csak az 1980-as évek végén lett szemétszállítás, és nagyszüleimnek még akkor sem volt szüksége rá.

Műanyagpalackok gyakorlatilag nem voltak, mert mindent üvegben árultak, ami visszaváltható volt. Tejet falun nem is árultak, hiszen senki se vette volna (szinte mindenkinek volt tehene).

Egyedül alufólia fogyott a háziasszonyoknál falun már akkor is komolyabb mennyiségben.

Igen, a ruha szintén szemét volt, de messze nem volt annyi ruhájuk, mint manapság. Arról nem is beszélve, hogy jelentős részét rongynak használták a háztartásban, pláne kertes házban.

A cipők tizen-huszonéveket kibírtak felnőtt emberen, akinek már nem nőtt a lába. Az elegáns félcipőből 10 év múlva lett kerti cipő és onnantól szinte végtelen volt az élettartama. A nagyszüleim egyébként gumicsizmában dolgoztak az állatok körül meg a veteményben télen-nyáron, azok is évtizedeken át szolgálták őket. Akkor még pl. cipészhez is hordták az emberek a cipőiket, mert volt értelme: lehetett is és érdemes is volt javítani azokat.

Régen nem voltak nehezen lebomló műanyagok. Fából, vesszőből, bőrből volt minden. Még a ruha sem műanyagból, hanem javarészt lenből és pamutból volt. Gyakorlatilag pár év alatt minden lebomlott a ház mögötti szemétdombon.

Ugyanakkor az élelmiszer tárolása folyamatosan probléma volt. Rengeteg időt elfüstölt az átlag ember azzal, hogy valahogy tartósítsa télire a nyáron megtermelt dolgokat. Igazából másról sem szólt 100 éve az élet a falun, mint termelni aztán valahogy tartósítani, ugyanis aki nem ezt csinálta, nem volt mit ennie télen.

Én csupán a 70-es évek közepéig tudok visszaemlékezni!

Hozzánk a faluba nagyjából 73-74 magasságába érkezett meg a zacskós tej. Azok, akik vásárolták. A csomagolóanyagot spirálban 1 cm széles csíkokra vágták. És lábtörlőket cekkereket kötöttek belőle.

Konzerv leginkább a májkrém és olajoshal volt fémdobozban. Ezekből különböző tárolók lettek anyához, alátéthez... Vagy éppen a kerítés oszlopon találta meg a helyét. Megakadályozva hogy a csőbe bejusson a csapadék.

A műszálas ruha nagyságrendekkel kevesebb volt. A nem javítható textília foltként, géprongy, kapca (csizmába zokni helyett), zsebkendőként. Vagy a kutya alatt fejezte be földi pályafutását.

A fűtéshez használt szén hamuja jelentős része a gyalogjárdán csúszás mentesítésre lett felhasználva. A fahamu pedig a trágyadombon lett komposztálva mielőtt bedolgozták a kert talajába.

Műanyag - nejlon zacskó ritka volt. És sokszor fellett használva.

Sokáig volt még használatba csomagolásra egy zsírpapírnak nevezett valami. Szerintem elég gusztustalan volt...

Az ép üveg palackok és dunsztos üvegek visszaválthatók voltak! A kevés műanyag palackból pedig tartók - virág, szappan stb. Vagy tölcsérek készültek.

A fémet és papírt (sőt sokáig a NEM műszálas rongyot is) felvásárolta a MÉH telep. Évente kétszer iskolai begyűjtés keretébe.

Illetve az újság és karton papír egész évben használatban volt falun begyújtáskor, és valóban a WC irányába vette az irányt ami nem fényes papírból ált - Népszava, Szabad Föld, Népszabadság, selyempapír...

Falun ekkor még sok ismerős, rokon családnál találkoztam paraszt ággyal. Amiben a szalmazsák volt a "matrac".

Volt 2 dl-es poharas tej és tejföl. 2 kiflivel szoktam elfogyasztani. A poharak pedig palánta ültetéshez lettek befogva. Több alkalommal is.

50 éve már dübörgött a tervgazdaság, volt tejeszacskó, joghurtos doboz, műanyag kanna és flakon, nejlonzacskó, krumpliszsák. De mondjuk tizede-százada annyi műanyag hulladék volt egy háztartásban, mint a mostani csomagolóanyagokkal.

Ezeket nemes egyszerűséggel eltüzelték.

100+ éve pedig nem volt műanyag, legalábbis a napi fogyasztási cikekkben nem.

Üveg, fém, fa láda, szövetzsák, hordó, ilyesmikben tároltak es szállítottak (1-10 km-re, nem 1000-re) mindent