Milyen az élet egy lakótelepen?

Nincs ultrahangos hallásom. Egyszerűen képzeld el milyen az amikor a "vízbe" vagy akár egy vödörbe csorgatsz, és ugyanazt lehet hallani az egész lakásban gyakorlatilag "felerősödve". Nagyon jó, mikor átjön valaki beszélgetünk aztán fél perc csend és azt hallgatod, hogy valaki hugyozik. Vagy éppen eszel, filmezel, bármit csinálsz és hallod a szomszédot hugyozni.

Hallgasd meg a Belga - LTP című számát. OLyan. :)

A WC valóban nagyon sok panelben problémás áthallás terén, de ez nem általános, függ a szomszédtól, és attól hogy az adott házban mennyire foglalkoztak a csöveknél a szigeteléssel. Annó anyáméknál nagyon durva volt. Gimista koromban sokat korrepetáltam otthon, imádtam amikor a fölöttünk lakó ötvenes alkesz csávó egy matekóra közepén kezdett el ordítva-nyögve fosni-hányni a fejünk felett. A mostani lakásom ezzel szemben kimondottan csendes, de az említett csurgatás, illetve a tüsszentés itt is hallatszik, de itt inkább csak éjjel, a teljes csendben. Amúgy a lakótelepi életet szeretem, kényelmes, közel van minden ami kell, a lakás száraz és meleg, mióta beszigetelték a házat, gyakorlatilag alig kell távhőt fizetni. Hátrányai a nyári forróság, kevés parkolóhely.

Az mondjuk tényleg jó, hogy jó szigetelésnél szinte fűteni sem kell és kellemesen meleg marad mindig a lakás. Nyáron meg ott a klíma, ami pikk-pakk lehűti és hűvösen is tartja azt a pár nm-t.

Mert nem vagyunk egyformák, nem mindenkit a vonz a városi élet, főleg a panel. Aki falun nőtt fel, megszokta hogy van kert, nagy terület, annak inkább szenvedés bezárva lenni az akárhányadik emeleti 50 négyzetmérre. Az anyagiakról meg nem is beszélve, azért a paneleket se adják olcsón, sőt.

Meg van olyan is, hogy hagyomány. Ott születtél, ott vannak rokonok, szülők, unokatestvérek, ház, földek, stb.