Házból lakásba költözni mennyire nehéz? Hamar meg lehet szokni, hogy nincs akkora szabad tér és átszűrődnek a szomszédok zajai?

Nagyon nem mindegy, hogy milyen lakasba.

Eloszor is nem feltetlen kisebb a ter, mert vannak nagy lakasok es kicsi csaladi hazak is.

Ami a zajokat illeti ott is sok mulik azon, hogy milyen a lakas. Nyilvan egy panelban jobban athallatszik, mint egy jol megepitett teglalakasban meg sok mulik a szomszedokon is. Teszem hozza a legtobb csaladi hazas reszen meg cserebe kutyaugatas, allando funyiras, furas-faragas megy. Ergo nem feltetlen lesz sokkal tobb a zaj, csak mas.

Nekem könnyű volt, soha többet nem költöznék kertes házba.

Más meg megőrülne az emberek közelségétől és a kis tértől.

Érdekes dolog ez a zaj, mert bármennyire is minden áthallatszik, én a legnagyobb örömmel jövök vissza vidékről pihenni a panelba.

Otthon vidéken is megvannak a zajok. Egyik szomszéd irgalmatlan hajnalig tartó üvöltözős bulikat tart, a másiknak az a hobbija, hogy nyitott ablakon át bömböl a házból a tüc-tüc zene egész nap miközben kint van a kertben, udvaron.

Mindenkinél ugatnak a kutyák egész este mint az őrültek. Az egyik szomszéd este 11-kor áll neki füvet vágni, a másik korán reggel már flexel, csiszol, láncfűrészel.

Pedig nem egy kisebbségek által lakott környék.

Amúgy az a vicces, hiába volt családi házunk, az életem nagy részét az alig 6-7 m2-es szobámban éltem le.

Most felnőttként rendesen nem tudok mit kezdeni a 2 szobámmal.

A poén, hogy fiatalon minden vágyam egy lakás volt. Aztán hozzá szoktam a tudathoz, hogy valószínűleg soha nem lesz, elment másfelé az érdeklődésem, és nekem a lakás nagyjából a "hely ahol alszom" kategória lett.

Most lett sajátom, de semmi kedvem újítani, kitalálgatni mi-hogy legyen.

Még takarítani sem szeretek, nem hogy karbantartani.

Én nem házból költöztem, de olyan lakásból ahol néma csend volt.

Most 1 év után sem vagyok képes megszokni az áthallást. Borzalmas dolognak tartom, hogy az ember a saját otthonában hallja a másik beszélgetéseit, lépteit stb.

Kintről utcáról mondjuk nyitott ablaknál oké, mert az az utca, de hogy a saját faladon keresztül...

Sokan képesek ezzel együtt élni, engem elborzaszt. Nekem ez a nyugalom szöges ellentéte, pedig sosem voltam ilyen falusi családi házas tipus.

De nekem a lakás a saját hangomról szól, nem a szomszédról. Vagyis szólna...