Szélyenlem a lakásunk. Növéremmel és hugommal egy szobábn kell lennm. Bövebben lent?

A régi bútorokat magatok is felújíthatjátok, csak fantázia kérdése. Valószínűleg a szüleitek is megengedik, hogy kísérletezzetek velük, ha annyira rossz állapotban vannak. Kell némi festék, ecset, kézügyesség, aztán hajrá. De a neten egyéb ötleteket is találtok, csak azok általában többe kerülnek.

Nem kell szégyellned. Valamikor 1 kis szobában laktak ennyien. Ha tisztaság van, akkor nincs probléma. Biztosan van a szobában egy kis sarok, ami a tiéd. Üljetek le ott a haveroddal.

Nincs miért szégyellni. Ennyi van, akkor ennyi. Ha szeret akkor nem a külön szobáért szeret, hanem saját magadért. Ha nem szeret, akkor attól sem szeretne meg, ha külön lakosztályod lenne egy luxusszállodában. Nem azon múlik.

Őszintén? A helyesírásod miatt kéne szégyenkezned jobban...

ne szégyelld, bár ha a korodat megmondanád jobb lenne, régen énis szégyelltem a lakásunkat de már nem, bekerültem közpiskolába és ott a 6év alatt a barátaim nem azt nézték ki milyen helyen lakik hanem ki milyen ember, és ez önbizalmat adott. SOSE FELEDD te nem tehetsz arról, hogy szegényesebb családba születtél.

Én is így éreztem tiniként és utólag mondom, hogy teljesen fölösleges ezen szégyenkezni. Ha a barátod szeret, egyáltalán nem fogja érdekelni, milyen a lakás, ahol élsz vagy épp milyen állapotban vannak a bútorok. Most költözöm új lakásba és alig lesznek bútoraim, ágy helyett egyelőre pl csak matrac lesz, de alig várom, hogy elhívhassam a barátaimat. A lakásod állapota annyira mellékes dolog, hogy hihetetlen. Ha szerelmes vagyok valakibe, egy kunyhóban is ellennék vele, csak hogy vele lehessek. Nyugodtan hívd el magatokhoz a barátodat.

Én is egy szobában vagyok az öcsémmel. Több osztálytársam (vagyis már volt osztálytársam) is egy szobában volt a tesójával, nincs ezen mit szégyellni.

Ha rend és tisztaság van én nem szoktam nézni a bútorokat,az a fontos,hogy te milyen személy vagy.