A régi várakból hogy lőttek kifelé az ágyúkkal?

Az ostromlókat nem engedték a varfalak közelébe, mert akkor a holttér már nem tudták az ágyúkat ellenük használni. Később viszont olyan várakat építettek, amelyeknk nem kör alakú bástyáik voltak hanem sokszög alakú, így a várfalak előtti teret oldalról tudták lőni.

[link]

off

A mai Magyarországon található vártervezési és -építési csúcsteljesítmény a monostori erőd. Érdemes megnézni, bár nem minden része látogatható még.

Az ágyúkkal nem egyesével lőtték az ostromlókat, hanem az ellenség ostromeszközeit (pl. ágyúit), illetve felvonulási körleteit. A magaslati pont miatt messzebbre hordott mint a földön lévő löveg.

Ha meg már ott voltak a falak alatt akkor köveket, meg forró vizet volt "szokás" rájuk önteni és/vagy nyíllal dolgoztak felülről.

A lövegeknek, ágyúknak érdekes módon a magassági állítása nagyobb volt, mint az oldalirányú, kb. harminc, negyven, negyvenöt fokot tudtak a cső függőleges helyzetén módosítani, így viszonylag nagy területet lehetett belőni, nagyobb probléma volt a célzás pontossága, de igyekeztek amennyire lehet standardizálni a lövéshez szükséges elemeket. Elsősorban a lövedék mérete, geometriai alakja befolyásolta a pontosságot, aztán a puskapor anyaga, mennyisége.

A lőpor készítése szigorú szabályok szerint történt, de a nagyfokú egyneműséget csak úgy lehetett biztosítani, hogy egyszerre nagy mennyiséget őröltek, kevertek, aminek komoly veszélyei voltak és még nyugodt körülmények között kiporcióztak azonos mennyiségeket belőle, amit kis vászonzsákokban tároltak, mindegyik zsákban egy lövésre való adagot, de a levegő nedvességtartalma mégis befolyásolta a robbanóerőt, még ha kis mértékben is, de a szárazabb lőpor feszítőereje mégis nagyobb volt, mint amelyik csekély nedvességet szívott magába.

A gyakorlott pattantyúsok, ágyúlegények ismerték a rájuk bízott ágyúk hordtávolságát és különféle tereptárgyakhoz viszonyítva tudták a csövet emelni a lafettákon, bár természetesen közvetlenül a várfal tövében már holttér alakult ki, oda már közelharci eszközökkel tudtak csak hatni, illetve a kapuknál is volt többnyire tűzfegyver a betörések visszaverésére.

Az ágyúcsövek magassági állítása is állandó fejlődésen ment keresztül, kezdetben ékeket, peckeket alkalmaztak, de folyamatosan újabb megoldásokat találtak ki a háttér-technológiák fejlődése következtében megnyíló lehetőségeket kihasználva.

[link]

Attól függ, melyik korról beszélünk.

A gyújtó, vagy robbanólövedékekkel való próbálkozás az egészen korai időkre jellemző, gondolj csak az ókori katapultokra, de megvoltak a rendkívüli veszélyei a tüzérek számára is.

A kor előrehaladtával, a fémek előállításának és megmunkálásának, továbbá a kémia és a robbanóanyagok ismeretének fejlődésével a robbanógránátok használata egyre magabiztosabb lett. Eleinte inkább csak vetőcsövekkel juttattak el kezdetleges gránátokat az ellenség vonalára de a XVII-XVIII. századtól már egyre jobban körvonalazódik az ilyen jellegű tüzérség kialakulása.

A lövegtípusok kialakulása is érdekes.

A XVI. századtól a hajóágyúk jelentősége nő meg és igazából ez a húzóágazata a tűzfegyverek fejlődésének, a gyarmatosítók a lövegek birtokában tudták a világot meghódítani.

[link]