A magyar katonák többségében hagyhatott nyomot a 2. vh. végén hogy "rossz oldalon harcolt", vagy inkább csak az elkövetkező dolgokkal foglalkoztak?

Amíg nincs vége egy háborúnak, addig nem derül ki hogy a rossz vagy a jó oldalon harcol az illető - mert nyilván ő vagy kénytelen azon az oldalon harcolni, mert nem volt választása, vagy ott akarat harcolni, mert azt érezte jónak.

Ha meg vége lett a háborúnak és vagy eldőlt, hogy a vesztes oldalán harcolt, vagy rájött hogy olyan célokért harcolt amik neki/szerinte is rosszak - akkor már az nem befolyásolhatja azt ami volt.

Egy II. világháborús katonát ne úgy képzelj el, mint egy mai katonát, hogy tisztában van a világ dolgaival, a történésekkel, kap információkat stb. Akkoriban a férfiakat megfogták, besorozták, közölték velük hogy a parancsot teljesíteni kell, mert különben hadbíróság, kivégzés jön, aztán vezényelték őket a csatákba. Ha pedig először lőnek rád, látod meghalni a társaidat, szétrobbanni a bombáktól, aknáktól, az életedet kell védened, mert szemben veled lőnek, akkor már nem az jár a fejedben hogy rossz vagy jó oldalon harcolsz, hanem hogy túl kell élned.

Szerencsések vagyunk ha soha nem kell átélnünk amit akkor a katonáknak, megölni embereket csak mert mások azt mondják, rettegni, megsérülni.

Akik hazatértek azok mind szörnyűségeket tettek, ki keveset ki sokat, mert ez a háború. Ha kiderül, hogy ráadásul vesztes oldalon harcoltak vagy olyasmiért ami rossz, az természetesen okoz még külön bajokat. Például azt, hogy hogyan tud újra nem katonaként élni, nem ölni - azt nem mindegy hogy olyan környezetben kell tenni ahol hősnek, felszabadítónak tartanak, vagy vesztesnek, a rossz oldalon állónak. Lelkileg és anyagilag is nagy a különbség.

Ebben tök lényegtelen hogy milyen háború milyen katonáiról van szó.

Nagyapámban hagyott nyomot. Nem az, hogy rossz oldalon harcolt, hanem amit átélt.

Ő akkor a magyar oldalon harcolt. Megtette az állampolgári kötelességét. Ha nem teszi akkor a rokonai, gyermekkori játszópajtásai ellen lépett volna fel, akik szintén ott vacogtak, vagy meg is haltak a lövészárokban.

A 2. Vh-ban harcoló magyar katonákban (sorozott állomány, nem önként ment a többség) az hagyott nyomott amit ott átélt. Nagypapám időskoráig emlékezett rá (nem volt éppen szívderítő a Don-kanyar) és az utána következő időszak sem volt éppen egy népünnepély. A többség lesz.ta az ideológiát, huszonéves fiatalok voltak akik csak túl akarták élni, egyben hazamenni a családjukhoz. Baromi szerencsések vagyunk, hogy nincs háború, nem lőnek ránk, van mit enni-inni, nem kell rettegni attól hogy jön az ÁVÓ és elvehetnek bármit és/vagy elvisznek mert a szomszédod feljelentett valamiért.

A jó vs. rossz oldal - ahogy fent is írták, mindig utólag dől el. A vesztes a rossz, a győztes meg a jó.

kedves kérdező, hogy harcolhatott volna a jelenleg "jó"-nak tartott oldalon?

Betörtek az oroszok Magyarországra, és a magyar honvédek ellenük próbáltak védekezni. Át kellett volna az oroszok oldalára állni, és a saját honfitársai ellen harcolni?