A Luftwaffe szárazföldi csapatai mit csináltak, milyen feladatkörük volt?

Sárgacsillag sensor-juk volt, ahol becsipogott, ott kő kövön nem maradt.

Lángszórótól kezdve V-2 rakétáig mindent bevetettek.

A Luftwaffe szárazföldi csapatait három csoportra lehet osztani: ejtőernyősök, légvédelmi csapatok, és az ún. Feldregimentek.

Az ejtőernyősök a háború elején valóban elsősorban ejtőernyős desszantakciókban vettek részt, Kréta után viszont inkább csak mint egyszerű, az átlagnál valamivel jobban képzett gyalogos egységekként tekintettek rájuk.

A légvédelmi csapatok feladata egyértelmű: ezek az alakulatok biztosították a szárazföldi légvédelmet. Ezek között megkülönböztetünk könnyű és nehéz légvédelmi egységeket: a könnyű légvédelmi egységek kisebb kaliberű (20mm és 37mm) fegyverekkel rendelkeztek, elsősorban az alacsonyabban repülő csata- és vadászrepülők ellen voltak hasznosak, míg a nehéz légvédelmi egységek nagyobb kaliberű (88mm, 105mm és 128mm) fegyverekkel volt felszerelve, ezek elsődleges feladata a nehézbombázók megállítása volt.

A Feldregimentek feladata a háború során többször változott. Először 1942-ben lettek rendszeresítve, főként a többi Luftwaffe alakulat többletlegénységéből verbuválták őket (pl. gépészek, sofőrök, hadtáposok, stb.). Az elején főképpen a repterek védelme illetve a partizánok likvidálása volt a feladatuk, de ahogy Németország háborús helyzete súlyosbodott, egyre gyakrabban vetették be őket egyszerű gyalogos formációkként. A felszerelésük és a kiképzésük gyakran csapnivaló volt, nagyon alacsony harcértékkel rendelkeztek csupán.

Érdekes módon a legtöbb országban az ejtőernyősök és a légvédelmi egységek nem a légierő, hanem a szárazföldi erők kötelékébe tartoztak. A Luftwaffe-nél viszont Hermann Göring ostobasága miatt a légierőhöz tartoztak, elsősorban politikai okok miatt. Göring szerint a Wehrmacht túlságosan konzervatív volt, és nem volt eléggé hűséges a náci párthoz. Ezzel szemben a Luftwaffe legénysége "ideológiailag képzett" pártkatonákból állt, legalábbis papíron.

A megfigyelőszolgálat nem csupán a radarhálózatból állt, ezt kiegészítették mindenhol valóságos megfigyelők, akik észlelték az ellenséges repülőgépeket és jelentették a légi-irányítási központoknak, ahol több százak voltak szolgálatban. Különösen az éjszakai vadászok légi irányítása volt bonyolult, egy vadászrepülőre akár száz emberből álló szárazföldi személyzet is tartozhatott, beleértve a gép karbantartását, felszerelését is.

Léteztek ködvető dandárok, amelyek az ellenséges támadások célpontjait bizonytalanították el, továbbá a légoltalom az óvóhelyek fenntartására is gondot fordított.

Aztán ott voltak a kárelhárító brigádok, ezek is részben a légoltalom kötelékébe tartoztak, de természetesen a légvédelmi tüzérség, amelyről fentebb már esett szó bővebben, különösen a háború vége felé volt igen kiterjedt, ezek szoros kapcsolatot tartottak a megfigyelő és a vadászirányító központokkal, hogy egyrészt készenlétben álljanak, mikor egy ellenséges légi kötelék a körzetükbe ér és lehetőleg ne lőjék le a saját vadászokat, amit fényszórós egységek próbáltak biztosítani. Egy időben a világos éjszakai vadászat alkalmazott harceljárás volt, de ehhez számos fényszórós egységnek kellett megvilágítani a támadó ellenséges bombázókat, hogy a vadászok felvehessék velük a harcot, ez elég hatékonynak bizonyult, amíg vadászkíséret nélkül támadtak mélységi célpontokat a szövetségesek.

Azt is figyelembe kell venni, hogy egy korszerű repülőtechnika fenntartásához igen fontos a jó infrastruktúra, például Oroszországban a hatalmas frontokon való harc nagyon igénybe vette a gépeket, ráadásul sokszor az infrastruktúra teljes hiánya nehezítette a karbantartást, ami ahhoz vezetett, hogy a Luftwaffe felmorzsolódott, a gépek megkoptak, hamarosan legalább annyi, vagy még több repülőgép zuhant le a karbantartás hiányosságai miatt, mint amennyit az oroszok lelőttek.

Így halt hősi halált Mölders, az ász pilóta, vagy Marseille százados, Afrika csillaga, akiket senki nem tudott legyőzni, de saját repülőgépük mondott csődöt és légi balesetben vesztették életüket, de természetesen optimális körülmények között a karbantartás megoldott volt, ehhez logisztika is társult, elég nagy mértékben, mert az alkatrészeken kívül az üzemanyagot és a lőszer, bombakészleteket is biztosítani kellett.