A 2. Világháborúban a német hadifoglyok fellázadtak a szovjet fogolytáborokban?

"Pedig a német katonák igazán nem érdemelték ki a kemény bánásnódot, mert a hazájuk mellett keményen harcoltak"

Náci szempontból nézve ez egy tökéletes megfogalmazás.

2, 4:

Nem kérünk az agyhalott komcsi propagandából.

5:

Jobb a náci, nyilas, fasiszta duma, igaz-e...

#6

Itt semmilyen náci, nyilas, fasiszta válasz nem volt. Csak neked emésztette fel az agyad a vörös kórság.

Szolzsenyicin néhány Gulagról szóló könyvét olvastam, ő nagyobb lázadásról nem ír, kisebbekről viszont többet is.

Az azért túlzás, hogy nem kellett a foglyokkal elszámolni, elég erős lágeri bürokrácia volt rendszeresítve és szökés, vagy lázadás esetén számíthattak vizsgálatra, amit nem szerettek az őrök, mert ők is megüthették a bokájukat, na nem a foglyokkal való bánásmódért, hanem a sok szabály, rendelet pontos betartása nem volt mindig könnyű, találhattak egyéb hiányosságot a vizslató szemek, ha már ki kellett vonulniuk az Isten háta mögé, akkor ne menjenek hiába.

Ezért ha a fegyelmezésbe halt bele valaki, akkor az orvos készségesen talált valami alibi betegséget és nem jelentették az igazat, hanem felfelé eltussolták az ügyet, a foglyokra meg kitaláltak különböző haláleseteket, ami nem vont maga után vizsgálatot, szívbaj, kolera, vagy hasonlók, illetve talán a kolera nem, ha eleve nem volt, mert a járványok is különleges esetek voltak.

Valószínűleg ezért nincsenek feljegyzések nagyobb lázadásokról, mert helyben felszámolták, de felfelé eltussolták őket.

Szökés ellenben előfordult, a rabok könnyen kifigyelhettek valami lehetőséget és megléphettek, de kevés volt sikeres, mert ellenséges volt a környező félnomád lakosság is, amely jutalmat kapott a szökevény jelentéséért, vagy a szibériai tajga sem volt leányálom, egyedül ott csak elpusztulni lehetett.