Tulajdonképpen mibe akartak belereccsenni a katonaság alatt?

És ezt a baromságot honnét vetted??

Voltál katona?

Azt nem tudom, hogy ennyien akartak-e öngyilkosok lenni, de az szerintem senkinek nem volt jó, hogy 1,5-2-3 évig nem élhették az életüket, nem dolgozhattak, otthon kellett hagyni a családot (a kisgyerekeseknek is). Akit felvettek egyetemre, azokat az érettségi után rögtön behívták katonának. Nem te rendelkeztél az életeddel, hanem a katonaság.

Inkább a pszichológiai szűrés hiánya volt a gond. Nálunk is volt olyan aki kiszökdösött éjszaka hogy láthassa a feleségét meg a gyerekét, aztán egyszer visszaszökés közben az egyik őrségben lévő túlreagálta a dolgot(nyilván az akkori rezsim agymosása nem tett jót neki) és szitává lőtte. A másik meg őrségben kezdett el lövöldözni őt is agyonlőtték mert másképp nem lehetett megoldani. Volt direktebb öngyilkossági kísérlet is, amikor a csajukat/feleségüket bukták a katonaság miatt meg ilyenek, de azok alapból a labilis emberkék voltak. De hát nem véletlen lettek annyian alkoholisták, azért a mi időnkben még 2 év volt az azért sok volt. Sok sérült ember került ki onnan akik aztán soha nem tudtak visszailleszkedni a társadalomba, alkoholisták, hajléktalanok stb lettek.

#5-ös te Afganisztánban voltál katona? Én a 80-as évek elején 3 helyen és több a pozitív emlékem mint a negatív. Persze nem voltam egy nyámnyila beszari gyerek akkor sem.

Nem akart senki megreccsenni, csak voltak, akik nem bírták, hogy olyan szabályok szerint kell élniük, amelyeket nem ők alkottak meg. Az orvosi résszel, - mármint a szűréssel - az volt a gond, hogy rengetegen szerették volna teljesen egészségesen is megúszni a sorkatonai szolgálatot és ebből az okból kifolyólag rengeteg volt a szimuláns. Erre úgy reagáltak a katonai orvosok - általában, - hogy komoly beavatkozást kívánó betegségekkel is "alkalmasnak" minősítettek suhancokat és amikor beütött a "krekk", akkor mosták kezeiket, - "A haza szolgálatáért életét áldozta" kategóriát nyerték meg, akik nem bírták a kiképzést, mint "járulékos veszteség". A leggyakoribb okok az akkoriban elkövetett öngyilkosságokra az aktuális barátnő elvesztése és a nem kellő rendszerességű haza jutás lehetősége. A néhai Magyar Néphadseregnél a leghatékonyabb fegyelmezési eszközök között egyértelműen a haza jutás lehetősége vitte a prímet, - aki nem viselkedett, az lőhetett magának olyan öngólt, hogy csak a kötelező (őt éves szinten megillető) szabadságra engedték haza (nagyjából fél évente). Nos, ezt eléggé sokan nem bírták elviselni. Törtek meg a haza jutás reményében ott olyan kemény legények is, akikkel manapság sem szívesen találkozna egyikünk sem egy sötét sikátorban négy szem közt. Ennek legdurvább lenyomatai a büntető zászlóaljak voltak - elsősorban Nagyatádon és Lentiben voltak ezek a "futkosók". Első lépcsős helyek voltak és ha hallott már az itt olvasók közül valaki rossz közlekedésről, felejtse el, mert ezek a helyek minden képzeletet felül múltak ebben a tekintetben. Nem volt ritka, hogy az ország túlsó csücskében életvitelszerűen bejelentet katona 0,5-1,5 óra "otthonlét" után már fordulhatott is vissza, de még ennek is örült szerencsétlen, mint majom a farkának! Aztán sokan voltak olyanok is, akik az idősebb korosztályokban szolgáló katonatársaik megaláztatásait nem bírták ép ésszel elviselni. -Vagy megreccsentek - és katonaorvos szerelte le őket, - vagy öngyilkosok lettek. Három részre osztottak fel idősíkban egy sorkatonai szolgálatot és abból az első harmad így telt el a legtöbb sorkatonának! Az első időszakot hívták "kopaszoknak", a középsőt hívták "gumiknak", míg a legutolsó korosztályt pedig "öregeknek" hívták. Sajnos sokszor lőttek túl a célon - ártatlannak induló nevelési célzattal - az idősebb korosztályok. Az volt a jellemző, hogy a "gumikra" voltak bízva a "kopaszok" elsősorban. De ha "sérelem" ért egy "öreg" katonát vagy hibázott az egyik "gumi" - és emiatt nem jutott haza pl. egy "öreg" katona, akkor az "öreg" katonák vették kezükbe az irányítást és a megtorlást. Sokan nem bírták ezt végig ép elmével!