A Szovjetunió mennyivel volt erősebb a mai Oroszországnál?

#10

Persze. 1 éve várjuk, hogy mikor jönnek az új orosz wunderwaffék.

# 10

Bocs, de nyilvánvaló, hogy nagyon nem értesz a hadviseléshez.

A HADVISELÉS EGYIK ALAPJA:

Mindig a lehető legkorszerűbb, legmodernebb haditechnikát kell használni, mert az teremti meg a haditechnikai fölényt, amely haditechnikai fölény a háborút eldöntő tényező.

A régi, elavult haditechnika használata ellenben mindig kerülendő, mert ezeknek alacsony a harcértékük így vereséghez vezetnek.

Mellesleg ezrével vannak fényképek, videók az ukránok által kilőtt, vagy zsákmányul ejtett orosz tankokról, páncélos járművekről, lövegekről, egyéb haditechnikai eszközökről.

A képek és videók alapján a bevetett orosz tankok elsöprő többsége T-72-es típus, amely még 1973-ban lett szolgálatba állítva, illetve T-80-as, amely 1975 óta áll hadrendben.

De vannak régebbi T-62-es és T-64-es orosz tankok is az 1960-as évekből.

LÁSD: több ezer kép és videó: [link]

# 10

IDÉZLEK: "Ha meg volna is régi fegyvere, és azt használja most teljesen érthető. Előbb a régi fegyvereket elhasználják, aztán nyúlnak a rednes tartalék fegyverhez."

Tájékoztatnálak, hogy egy igazi hadseregben mindig a legmodernebb hadrendben álló fegyverzet van az aktív csapatoknál, az elavult, régi haditechnika pedig tartalékban.

Nem pedig fordítva, ahogy Te, teljesen tévesen gondoltad.

Kürasszír, az teljesen szabálytalan, hullámzó, hogy melyik altípus a jobb. Meg az évszámok sem passzolnak.

A T-64-esnél fejlődés történt, de a T-72-esnél sikerült visszafejlődniük.

Az alapmodellű T-64-es az valóban 60-as évek eleji volt, de hülyeség volt, rosszul sikerült összelegóznia Morozovnak, szerintem azokat rég lángvágózták, egynéhány múzeumi példány kivételével.

Lett helyette T-64A, ami egy teljesen új harckocsi volt.

A prototípusát 1967-ben mutatták be. A szélesebb körű teszteléshez való előszériája 1969-es. A véglegesnek tekinthető állapot és a sorozatgyártás kezdete meg 1972. A hivatalos bemutatója a harckocsinak meg 1973-ban.

A T-64B az 1976-os, és a T-64BV az 1984 - 87-es, és igen sokat fejlődött.

A T-72-esnél a T-72-es Urál és a T-72A azok jól sikerültek voltak, de a T-72B teknőjéből kispórolták a kompozitot, ténylegesen, és ez meg is látszik a harctéri teljesítményén, pedig ott is 1973-tól 1984-ig ment a szekér, csak nem jól.

Az alapmodellű T-80-as az 80 - 105 - 20-as felépítésű teknővel jött ki.

A T-80B az 60 - 105 - 45-össel.

1983-ban kapott egy 30 milis rátét nagykeménységű acéllapot.

Az utószériás T-80B az 50 + 35 + 50 + 35 + 50-es felépítésű teknővel ment sorozatgyártásba.

Az előszériás T-80U az is ugyanezt a teknőfrontot használta.

Amit nem jeleztem, azalatt az acél - textolit kombinációt kell érteni.

A T-80UD az meg ERA kit - 55mm HHS acél - 35mm kerámia - 35mm HHS acél - 5mm-es légrés - 35mm kerámia - 50mm HHS acél felépítésű.

Az ERA kazetta tetszőleges, azonban az a baj, hogy a Kontakt-5-ös, nemhogy a Kontakt-1-es elavultak napjainkra, a Nyizs / Nozs / Duplet az csak expóra való.

A T-72-es Urál teknőfrontja az 80 - 105 - 20-as felépítésű (acél, textolit, acél), 205 mm a fizikális vastagsága, 68°-on döntve

A T-72A teknőfrontja az 60 - 105 - 50-as felépítésű (acél, textolit, acél), 215 mm a fizikális vastagsága, 68°-on döntve

A T-72B-nek kétféle teknőpáncélzata van:

- 60 + 10 + 10 + 20 + 20 + 50 mm lemezek, homogén acéllemezek, 5 milis légrésekkel

- 60mm acél + 35mm NERA +60mm acél+10mm sugárzás elnyelő anyag + 60mm acél, 225 mm a fizikális vastagsága

Nem változtattak a 68°-os döntésen.

Az ukránok által modernizálgatott T-72AMT jobb túlélőképességű, jobb alapú, mint az oroszok által favorizált T-72B.

A későbbi évjárat az nem biztos, hogy jobb.

Az oroszok kitartóan és hatékonyan kísérleteztek a hidegháborúban a többrétegű, kombinált, kompozit páncélzattal, amikor az USA érthetetlen okokból az övéjét kukázta, a brit fejlesztés az 20 évbe is került, és a németek meg úgy álltak a kérdéshez, hogy még a T-34-85-ös lövedéke ellen is felesleges páncélt fejleszteni.

Az alapmodellű Abrams BRL-1-es páncélzati csomaga gyenge volt, saját 105 milise 2,000 méterről átütötte, BRL-2-essé update-elték az M1 IP és M1A1-esnél.

De az Abrams védettsége az nyíllövedékek ellen optimalizált, a toronyra, a páncéltörő rakéták, mint az RPG-29-es le tudja küzdeni, egy 1989-as páncéltörő rakéta, 2006-ban ilyen kilövést szenvedett el az M1A2-es változatú Abrams.

Mondjuk az Abrams-nél fizikális képtelenség a toronyrepülés.

USA katonai költségvetése tizenkétszerese az oroszénak, ennyivel több és/vagy jobb mérnökeik vannak fejlesztésekre, tesztekre, kisérletekre.

Orosz mérnök azt mondta hat éve, tényleg csak az marad az országban aki olyan hülye hogy szó szerint két szót nem tud angolul.

Ha nekünk lett volna sok pénzünk és a Teller Ede kaliberű emberek nem hagyják el az országot akkor mi robbantunk atomot meg magyar jár elsőnek a Holdon. ☺☺

A T-64A 1972-es.

A T-64B 1976-ban jött ki, a műszerezettség és az ATGM képesség (9K112 Kobra / AT-8 Songster) volt az újítása, nem a páncélzat, ugyanaz volt, mint a T-64A-nak, azt később módosítgatták.

A T-64B teknője: 80 + 105 + 20

A T-64B teknője 1982 után: 30 milis előtét acéllap, ráhegesztve + 80 + 105 + 20

T-64BV: Kontakt-1 és 30 + 80 + 105 + 20

A széria végén, 1984 - 1987 között: Kontakt-1 és 60 + 35 + 30 + 35 + 45

A régi T-64-esek teknő páncélja 100 mm acélt tartalmazott, ami idővel felnőtt 130-ra, és a széria végén lévőknél meg 135 mm-t, és teljesen új elrendezést is kapott.