A férfiak többsége miért utálta a sorkatonaságot?

#4

A nők nem agresszívek, ha összezárják őket.

🤣

Hagyjad már a pszihológust. Sosem járt annyi ember pszihológushoz, mint mostanában, amikor nincs is sorkatonaság.

Akit pszihológushoz kellett volna küldeni, inkább futkosóra került. De még az sem biztos.

Nálunk -őrségben- valaki rálőtt a befelé dobbantó bajtársára. -Engedély nélkül távozott, majd visszajött.

Az üti annyit mondott, hogy el kell kapni a befelé dobbantókat. Hosszú téma... Hát ő rálőtt. Még jó, hogy nem lett komoly sérülés.

Még ejnye-bejnyét sem kapott.

Nálunk három időszak volt. Az első időszakban szívattak, akit tudtak. Akinek volt egy kis vér a pucájában, arról hamar leszoktak.

#14 És ez teljesen rendben volt így? Szívassuk azt akinek "nincs vér a pucájában"? Aki egy kicsit gyengébb, elesettebb a másiknál?

Azok akik ezt normálisnak tartották, na pont belőlük lettek a lecsúszott suttyó alkeszek. Ezek istenítik ma is azt a mocskot...ülnek a kocsmában a Borsodis dobozukkal és nem értik a mai világot, megragadtak még az előző évszázadban. De bezzeg akkor milyen jó volt, mert belőlük embert nevelt a Néphadsereg.

#13

Úgy értettem, hogy nem verekednek.

Nézz meg egy férfi és női börtönös filmet, látod a különbséget!

Nem írtam, hogy "ez így rendben van".

De:

Én lázzasan vonultam be. Egyből bekerültem a gyengélkedőre. Meglátogattak a többiek, s elmesélték, hogy mi megy a századnál.

"Valahogy nem volt kedvem" meggyógyulni, minden nap 38 fölötti lázat mértek.

Volt, hogy az orvos leültetett magával szemben és mindkét hónom alá lázmérőt tett. Valahogy úgy is sikerült a 38 fok körüli láz -erősen koncentráltam.

Kb. egy hónap után meguntam, s lám egészséges lettem.

Igen ám, de nem volt gyakorló ruhám sem. Ezzel is nyertem pár napot.

Aztán be akarták pótolni, ami elmaradt.

Első este takarodó után: X honvéd riadó. Aztán: takarodó, riadó egymás után. Amikor elkészült jelentsen.

Éjfél körül már csak a takarodó végrehajtását jelentve ráztam fel úgy 20 percenként a rajparancsnokot. Közben egy kicsit pihentem, aztán újra "takarodtam".

Lehet, hogy rájött a "trükkre", mert elküldött aludni, s soha többé nem csinálta.

Aztán jött a fókázás.

Az rpk-h. ráült a fejemre. Kirántottam a lábait, s ahogy esett hanyat elkapta az emeletes ágyat. Feljebb emeltem a lábait. Jó súlyban volt, nem bírta tartani magát. Jó nagyot puffant. Soha többé nem szórakozott velem.

Szóval hamar rájöttek, hogy nem vagyok "nyuszifül".

Nekem sosem kellett fogkefével wc-t pucolni.

17-hez:

56 kilóval nem voltam egy "díjbírkozó" alkat.

Ennek ellenére -ha kellett- szóban is, tettben is mindig megvédtem magam.

Másrészt: meglehetősen vegyes volt a társaság. Nekem szerencsém volt, normális barátokat találtam. Még a szakácsok közt is, aminek volt bőven előnye.

#19 Pedig akadt bőven ilyen a sorkatonaságnál...ezek pofáznak ma habzó szájjal, hogy bezzeg a mai fiatalok! Nem voltak katonák azért ilyenek! ( Igen, azért tanulnak nyelveket, meg szereznek diplomát) Bezzeg ők, micsoda embert faragott belőlük!( 8 általánossal, vagy max egy szakiskolával tolják a talicskát)

Ja, látom...50-60 évesen sörhasú elhízott, lecsúszott trógereket.