Jól látom hogy a különféle drónok és rakéták elterjedése visszavettette a katonai stratégiát vagy jó 100-évvel ezelőttre?

Kedves kérdező!

Szerintem részben rosszul látod.

Miért?

Nézzük az ukrajnai háborút:

1.) Ukrajnának nincs komoly légiereje. Az orosz légierő pedig gyenge és elavult az amerikaihoz képest (az USA eddig 1100 db legmodernebb 5. generációs vadászrepülőgépet gyártott, az oroszok pedig kevesebb, mint 20 darabot).

2.) Sem az orosz, sem az ukrán hadsereg nem bizonyult alkalmasnak nagyszabású, stratégiai mélységi, összfegyvernemi, több ezer páncélos bevetesével végrehajtott hadműveletekre.

Összegezve: a jelenlegi ukrajnai háború állóháborús-anyagháborús jellege a gyenge légierők és a felek tömeges páncélos stratégiai műveletekre való alkalmatlansága, azaz a kepességhiányok miatt alakult ki.

Természetesen a drónok szerepe jelentős, és csak nőni fog.

De az Ukrajnában eddig "áttörhetetlennek" bizonyult megerődített védelmi vonalak, azaz az ukrán donbaszi vonal és az orosz Szurovikin-vonal például az USA hadereje számára nem jelentenének problémát. Előbb az USA légiereje és tüzérsége (1500 db high tech rakéta-sorozatvetője) felpuhítaná, amit több ezer páncélos koncentrált támadása követne egy-két kisebb szakaszon, így kierőszakolva a döntő áttörést, és a mögöttes erők bekerítését.

# Kürasszír

Nem az F-35-ös a mérce, hanem az F-15E Strike Eagle, és az F-16-os Falcon / F-18-as Super Hornet.

A háború előtt az Orosz Légierő egy ténylegesen alulfinanszírozott valami volt. Még a 4. generációs vadászrepülők tekintetében is.

Ellenben az Izraeli Légierő is nagyobb, ténylegesen jól finanszírozott, és azzal is lehet intenzív légihadjáratot vívni, két nap alatt annyi bombaterhet juttattak célba, amennyit az orosz az egész másfél év alatt.

És akkor ott van India és Kína is.

# Kürasszír

Nézzük az Orosz Légierő gépparkját:

- elvileg 240 MiG-29-es: ezekkel az a baj, hogy az F-16A/B Falcon műszaki színvonalán mozognak, full elavultak.

- Szu-27-esek: 360 példány, ezekkel is az a baj, hogy az F-15A/B műszaki színvonalán mozognak, full elavultak, annak ellenére, hogy mindegyik 4. generációs, de azok között is van különbség (4. generáció, 4+, és 4++).

- idővel lettek Szu-30-as Flanker-jeik és Szu-34-es Fullback-jeik, 110 + 110, azok 4+ genes repülők, ez azt jelenti, hogy aktív lokátoros önirányítású légiharc rakéták az alapfegyverzetük, akkor okos, irányítható bombákat, és szofisztikált műszerezettséget, de lassan indult be a sorozatgyártásuk, orosz megrendelésre, mint nem egyszer írtam, a külföldi példányok, és az összesen gyártott példányszám (680 példány) nagy része külföldi helyi licencgyártás, másrészt kevés repült órával bírnak az orosz pilóták.

- Szu-35-ös Flanker is lett, 100 körüli példányban, az 4++ genes szintre felmodernizált, és újgyártású Szu-27-es Flanker

- Szu-57-es Felon: 75 példányt rendeltek be, mind vadász, mind bombázó feladatokra alkalmas, elméletben. De a valós letesztelés hátra van még. Az oroszok szeretnék 5. generációs repülőnek bemutatni, de a kritikusok szerint az 4.5 genes, mint a KF-21 Boramae.

Az Izraeli Légierő

- 110 erősen modernizált F-15A/C Eagle-vel és F-15I Strike Eagle-vel,

- és 175 F-16C/I Falcon-nal bír.

- És 75 F-35-ös Lightning II-t rendeltek be.

Izraelnek mennyiség is kell, meg amúgy is az F-35-ös egy túlértékelt vadászrepülő, az "öreg" F-15I Strike Eagle-ből egy újabb, 25 példányos szériát rendeltek be, F-15EX Eagle II-esként.

Tehát a gépek mennyisége az egál, a minőség is egál, azonban az állapotuk, és a pilótáik gyakorlottsága már nagyon nem, ott Izrael javára dől a mérleg.

Mindegy, hogy MiG-29-es (1983), vagy Szu-27-es Flanker (1985), vagy F-15-ös Eagle (1976), vagy F-16-os Falcon (1978), az alapmodellűek azok félaktív lokátoros önirányítású légiharc-rakétákat használnak, vagyis a repülő a radarja sugárnyalábjával besugározza a célt, rakétát indít, és a repülő rádiólokátorának a sugárnyalábját a rakéta célba éréséig a célon kell tartani. Ez pedig nagyon erősen korlátozza a támadó repülőgép manőverezési lehetőségeit ...

Bombavetés feladatkörében csak az irányítás nélküli, szabadesésű bombákat tudják alkalmazni.

Ezzel szemben 4+ generációs szintre felmodernizáltak / újgyártásúak azok aktív lokátoros önirányítású légiharc-rakétákat használnak, ott a rakéta is saját rádiólokátorral van felszerelve, indítás után az indító repülő radar-besugárzást megszakítja, és önállóan repül célra a rakéta, mialatt az indító repülő más célokat kereshet, vagy kitérő manővereket tehet.

És csapásmérésre irányított bombákat és levegő - föld rakétákat hordoznak.

Nyugaton, és Izraelben modernizálták 4+ -os szintre az alapmodellű F-15-ösöket és F-16-osokat, megszolgálták az idejüket, és nyugdíjazták, leállították őket. Értelemszerűen a fiatalabb, újonnan gyártott, eleve 4+ geneseket használják.

Ezzel szemben az oroszok kényszerűségből "üzemeltetik" az alapmodellű MiG-29-eseket és Szu-27-eseket, miközben újgyártású és modern változataik a pénzes vásárlóké.

A másik, Nyugaton, és Izraelben hangárban pihennek a gépek, az oroszok és ukránok meg kivágják a szabad ég alá, és lesz, ami lesz velük.

Ami infó van az ukrán légvédelem sikereiről, az jellemzően csapatlégvédelmi siker, infrás, rövid hatótávú fegyverekkel helók és csatarepülők ellen, és ha hülye a pilóta, a Szu-30-as Flanker-t is csatarepülőnek akarja használni.

SA-11-es Buk-okkal és Sz-300-asokkal nem értek el lelövéseket, sőt az állapotukat jelzik, hogy a Nyugatról koldulnak mindenféle légvédelmet, legyen MIM-23-as Hawk, MIM-104-es Patriot, vagy Aspide.