A modern kompozit páncélokban miért használnak gumit, elavult anyagot?

Most kb azt kérdezted miért használunk vasat hiszen a vaskornak 2500 éve volt vége.

"gumi" milyen gumi? a gumi egy gyűjtőnév, azon belül meg 8000 féle létezik, van ami egy évszázados, van amit ma találtak fel.

7/8

A HEAT gránát mindegy miből lövik ki alapvetően egy puha fém rendszerint valamilyen réz vagy annak ötvözete egy fordított kúp formában, e mögött robbanóanyag van. Amikor detonál a nyomás és hőmérséklet ezt a kúpot egy forró vékony olvadt plazmává alakítja ami egy irányba halad (Monroe-elv) Fémekbe ez addig hatol be amíg "elfogy" a réz illetve kihül olyan hőmérsékletre ami már nem vágja át az adott fémet.

Mivel ez egy folyékony sugár, pl gumi, légrés, stb-be ütközéskor "szétfröccsen" elveszti az ereje jelentős részét.

Elméleti példa csak. Van egy kumulatívgránát ami átéget 200mm homogén acélt. 180mm acél nem kihívás neki. De ha ez a 180mm acél két részre van osztva pl. 90mm acél 30mm légrés 90mm acél elrendezésbe a második réteg acélon már nem hatol át teljesen. Átégetni biztosan nem tudja. Ha az a 30mm gumi a második 90mm acélrétegen szinte csak felületi sérülést okoz.

[link]

A kompozit páncélzat = gumi ez egy tévhit.

A legelső kísérleti kompozit páncélzati betét az kvarckavics + aszfalt + faliszt keveréke volt, amit nagy modulokba töltöttek, és alumíniumlappal is kiegészítették, mikor a harckocsi oldalához odaszerelték. Ezzel kísérleteztek az amerikaiak 1945 szeptemberében. A teszt felemás eredményekkel zárult, ugyan megfogta az ilyen páncélzati modul a kumulatív sugár nagy részét, de attól még tudott részleges átütést produkálni, amit nem úszott volna meg a személyzet súlyos sérülések nélkül ...

Következőnek az M48-as Patton kapott szilícium-dioxidos páncélzati modult az RPG-k, és kezdetleges páncéltörő rakéták ellen. Azután az M60-as Patton protót képzelték el acél - szilícium-dioxid - acél felépítésű, háromrétegű teknővel. Működött volna, de a gyártás költségei miatt elvetették, homogén acélos harckocsi lett az M60-as Patton.

Nem csak az amerikaiak kísérleteztek, az oroszok is feltalálták az ő kompozitjukat, nekik a textolit jött be. A textolit az laminált üveg + üvegszál háló + bakelit kompozitja. A T-64-es eredetileg kétrétegű teknőfronttal bírt, 80 mili acél + 140 mili textolit. Ezzel az volt a baj, hogy az alátámasztó lemez igen vékony volt, bármi találat / erősebb ütés érte, a textolit a sofőr ölébe potyogott, nem volt jó ötlet, de rossz sem.

A teljesen újratervezett T-64-esnél, amit T-64A néven forgalmaztak, és párhuzamos típusként a T-72-es Urálnak a teknőfrontja az 80 mili acél + 105 mili textolit + 20 mili acél lett, ez már normálisan működött.

Az orosz harckocsik a T-72B kivételével textolitot használnak kompozitnak a teknőfronton. A T-90-es teknőfrontja meg totál ismeretlen.

Ami gumit használ kompozitnak, az a Chieftain Stillbrew, az rosszul is sikerült. A T-55-ös Enigma egy kisszámú kísérleti harckocsi, ott meg nem gumit használnak szólóban, hanem acél + alumínium + gumi + légrés, ez viszont tudatosan megtervezett, igényes munka volt.

A Leopárd 2-es, és az Abrams páncélzati moduljáról nem tudok nyilatkozni, ismeretlen a pontos anyagösszetételük, csak annyit osztottak meg, hogy az alapmodellű változatok a 115 milis nyíllövedékek ellen voltak védettek, tehát azokat a T-64B, és a T-72A a 125 milis lövegeivel legázolta volna ...