Manapság hogy ítéled meg a Monarchia teljesítményét az 1. világháborúban?

#2

Az oroszoknak sokkal nagyobb fejtörést okoztak a németek, mint a Monarchia.

Lényegében azért is volt a monarchista csapatok sikere, mert a németek lekötötték az orosz főerőket.

Egy háborúban soha sincs teljesítmény, ott károkozás, veszteség, bűn, rombolás van. A Monarchia tevékeny részt vállalt a háború kirobbantásában, így fő károkozónak tekinthető.

A Monarchia valódi teljesítményei az I. világháború idején:

1914-ben kap Nobel díjat Bárány Róbert a belső fül működésének témájában.

1915-ben megjelenik Kassák Lajos Eposz Wagner maszkjában című verseskötete

1916-ban megjelenik Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című kötete

1917-ben Bartók Béla befejezi II. vonósnégyesét

A világháború elején nem sikerült a kitűzött célokat elérni:

Szerbiát nem foglaltuk el hónapok alatt, az oroszokat nem sikerült Galíciában feltartani.

Ráadásul a szerbeknek még ellentámadásra is futotta az erejükből, bevették Szabácsot, a Szerémséget, Bosznia-Hercegovina keleti sávját.

Ezután ugyan elfoglaltuk Belgrádot, de az utánpótlást nem sikerült megoldani és így eloszlott a gyors győzelem reménye. Állóháború alakult ki amíg Bulgária hadba nem lépett a szerbek ellen és német segítség érkezett.

További kudarc volt, hogy Otrantónál a flotta képtelen volt megakadályozni a francia flotta áttörését. Megszerezték a tengeri fölényt, utánpótlást biztosítottak Szerbiának és Montenegrónak. A szerbek sikeresen evakuálták a hadsereg jelentős részét (kb. 150.000 ember), előbb Albániába, majd francia segítséggel Korfura. Görögország ekkorra gyakorlatilag a franciák és a britek által megszállt országgá vált: a sikertelen Gallipoli partraszállást Szaloniki megszállásával kompenzálták. Ezzel a görögöket a központi hatalmak felé fordították, azonban a németek nem egyeztek bele, hogy megsegítsék a görögöket, hogy kiűzzék a brit-francia megszálló csapatokat. Ez majd 1918-ban fog óriási gondot okozni.

Az orosz fronton szintén szánalmas teljesítményt nyújtottunk és csak a nyugatra szént német tartalék bevetésének volt köszönhető a további orosz előrenyomulás megállítása. Ezután az osztrák-magyar csapatokat is német parancsnokság alá rendelték, ami javított a helyzeten.

Eközben újabb front nyílt: Olaszország, elárulva a központi hatalmakkal kötött szerződéseit, hadat üzent a Monarchiának, ami így kénytelen volt háromfrontos háborút folytatni. az olaszok még a monarchiánál is elmaradottabbak voltak, képtelenek voltak előrenyomulni és állóháború alakult ki, amiben Olaszország kivérzett. Az összeomlást csak a franciák segítsége akadályozta meg.

1916-ban a románok ugyanúgy tettek, mint az olaszok. Ez három hónap alatt a románok vereségét eredményezte, csak a Moldáviába bevonuló oroszoknak volt köszönhető, hogy az égész ország nem került a központi hatalmak megszállása alá.

1917-ben a központi hatalmak és a monarchia seregei még mindenhol idegen területen álltak, úgy tűnt, a háború eldőlt a központiak javára. Ami a helyzet megváltozását előrevetítette, az az USA hadba lépése volt a Zimmermann-távirat következtében.

Az olasz fronton jelentős sikert könyvelhettünk el, Caporettónál áttörtük a frontot, Olaszország csak a brit-francia-amerikai segítség következtében nem omlott össze, de így is forradalomhoz közeli állapotba került.

Az 1918-as év elhozta az orosz összeomlást is. Lenin, mint a németek ügynöke, sikeresen robbantotta ki a bolsevik forradalmat. Ez azonban visszafelé is elsült, a keleti frontról hazatérő katonák és hadifoglyok forradalmi eszmékkel megfertőződve tértek vissza.

A nyugati frontra friss amerikai csapatok érkeztek, erre válaszul a németek megindították a tavaszi offenzívát, hogy kiüssék a franciákat. miután átcsoportosították a teljes hadsereget. A németek sikereket arattak, de a fő célt nem érték el. A franciák kiéreztek, a britek szintén érzéken vereséget szenvedtek, azonban a gyarmati hadseregekkel és a behajózott amerikai csapatokkal pótolni lehetett a veszteségeket, míg a németek erre már képtelenek voltak.

A hátország is kimerült: túl sok embert soroztak be, így a háború végére a termelés szinte leállt, végül már a lakosság ellátása is gondokat okozott. A monarchia összeomlását elsősorban ez okozta. Mind több lett a dezertálások száma, a sokszor veszélyessé váló katonákat, főleg a nem német és magyar nyelvterülethez tartozóakat, le kellett fegyverezni. Szalonikiből és Korfuról kiindulva az antanterők fokozatosan visszafoglalták Szerbiát, Montenegrót és Albániát, kiütötték a bolgárokat.

Az olaszok az értelmetlen osztrák ellentámadás után sikeres ellentámadást indítottak. A Monarchia pillanatok alatt omlott össze, elsősorban az olasz fronton, de napokkal később a balkáni fronton szintén. Ekkorra az ország népei már önálló államokban gondolkodtak. Elsőként éppen az osztrákok hagyták el a süllyedő hajót, kikiáltva Német-Ausztria államát. Bár Ausztria vesztes állam volt, a békekötésekkor jelentős engedményeket ért el, nem kellett jóvátételt fizetnie, területeket szerzett Magyarországtól, népszavazások döntöttek egyes területekről.

Magyarország kezdetben egységes maradt, katonailag mindenképpen. Egyedül Horvát-Szlavónország szakadt el és lett belőle a Szlovén-Horvát-Szerb állam magja, amit aztán az olaszok megtámadtak és csatlakozott a Szerb-Montenegrói királysághoz. Az ország számára ekkor kedvező volt a helyzet: Romániát a német megszállás alatt szinte teljesen lefegyverezték, a szerb haderő szintén gyenge volt. A cseheknek csak számbelileg gyenge, 28.000 fős hadseregük volt, olasz tisztek irányítása alatt, az olasz frontról hazatérő katonákból. A magyar hadsereget viszont teljesen leszerelték az antant követeléseit maradéktalanul teljesítő Károlyiék. 29 magyar hadosztályt oszlattak fel, amelynek nagy része hajlandó lett volna harcolni az ország védelméért, még akkor is, ha az ország élén nem a király, hanem a kommunisták állnak. Ha ellenállunk, jobb alkupozícióból indulhattunk volna, a törökökhöz hasonlóan elérhettük volna a békeszerződés revízióját.

A Monarchia teljesítmény nagyon gyenge volt, még a németek által várthoz is. Főképpen az orosz erőkkel szembeni gyengeség hozzá járult a német villámháborús kudarchoz a nyugati fronton.

1. A Monarchia tisztjeinek valamilyen sárga pántot, szalagot kellett viselniük, ami miatt a mesterlövészek a háború elején rengeteg monarchiás tisztet lőttek ki, mert a távolból felismerték őket.

2. Vegyes hadosztályok helyett (ahová minden nemzetiségből kerültek volna csapatok), területi alapon szervezték meg a csapatokat. Oké, ez abból jó volt hogy mindenki megértette a másikat, de abból rossz, hogy a magyarok és az osztrákok ezerszer megbízhatóbbak voltak, a többi alakulat (cseh, ukrán, szlovák, román, stb) sokkal kisebb harcértéket képviselt.

3. Ferenc József egy kib-.aszottul fejlődés ellenes ember volt. Semmilyen technikai fejlődést nem támogatott, nem is értett. Gőze sem volt az akkori modern hadviselésről és akkor már rohadt idősen minden jó irányba való lépést ellenzett.

4. NEM MŰKÖDTEK EGYÜTT NÉMETORSZÁGGAL. A szövetségesek/antant mindkét világháborúban ezerszer jobban összehangolta azt, amit csináltak. A központi hatalmak/tengelyhatalmak egyáltalán nem. Pl 1914-ben ha a Monarchia a keleti frontra összpontosítja az erőit az oroszok megállítására (ahelyett hogy ész nélkül rohamoz Szerbiában), akkor a németek simán nyerhettek volna még '14-ben Franciaországban, mert nem kell keletre csoportosítaniuk erőket.

De később is teljes összehangolatlanság jellemzte az OMM-et és Németország. Alá volt írva nekik egy szövetségesi papír és tudták ogy egymást nem fogják támadni és nekik ennyi elég volt...

Az antant ehhez képest folyamatosan összehangolta a tevékenységét, az angolok együttműködtek az oroszokkal, franciákkal, stb.

5. A flottáját a Monarchia (ami nem volt picike) végig a kikötőben tartotta egy rohadt idős tengernagy parancsnoksága alatt, aki már nem igazán akart volna tengeri harcban meghalni. Ehelyett odaadhatták volna a vezetést '14-ben egy fiatal, tettrekész parancsnoknak, aki bizony rengeteg vizet zavarhatott volna a Földközi-tengeren.

Egyaltalan nem neveznem a Monarchia teljesitmenyet siralmasnak, sot a hadsereg es a hatorszag allapotat tekintve inkabb a forditottja igaz. Eloszor is bemutatnam a Monarchia katonai strukturajat. Eloszor is ez egy sorozott hadsereg volt, tobbsegeben olyan parasztok, polgarok alkottak akik eletukben nem lottek meg puskaval. Igazi haborut megjart veteran szinte nem is volt, el lehet mondani hogy eleg tapasztalatlanok voltak. A tisztikar ilyen uram batyam modon epult fel es kizarolag nemesek lehettek a tagjai. A Monarchia tisztjei kozul foleg a Boszniat megjart ven rokak rendelkeztek csak igazi harcteri tapasztalattal, de a tobbseg ilyen teapartirol elrangatott jomodu nemes volt akinek fingja se volt az igazi haborurol es hadvezetesrol. Tehat iranyito pozicioba kizarolag szarmazas alapjan lehetett bekerulni nem tudas alapjan. A helyzetet tovabb rontotta hogy a hadsereg rengeteg fele nemzetisegbol allt akik nem igazan kedveltek egymast. A szerb utalta a horvatot, a lengyel az ukrannal verekedett, a magyarokat meg osztrakokat meg alapjaraton a tobbseg ki nem allhatta. Es hogy meg erdekesebb vagy rosszabb legyen a buli ott volt meg Ferenc Jozsef ultra konzervativizmusa aki elvbol elutasitott mindenfele hadero modernizaciot. Pedig ha atveszi a porosz modszereket hatalmasat dobott volna a hadsereg erteken. Dehat nem vette at, meg ugy sem hogy a magyar, osztrak sot meg a nemet hadvezetes is ramutatott a monarchia hadseregenek elavultsagara, na erre aztan begurult az oreg Habsburg hogy ot aztan ezek a senkihazi poroszok ne oktassak ki, szoval maradt minden a regiben.

Szoval ilyen volt a Monarchia es a hadserege akkoriban, leginkabb egy duledezo, dohos nyugdijas otthonra hasonlitott ami barmelyik pillanatban osszedolhet. Es ezt az osszedolest akkoriban sokan josolgattak, marmint az olyanok akik tisztaban voltak az allapotokkal. A pesszimustak kozott volt Tisza is aki mereven ellenezte a haborut, o olyan 5-10 ev mulva latta a dolgot idealisnak egy alapos hadero reform utan (lehet arra vart volna hogy Ferenc Jozska feldobja a talpat, ezt mar sose tudjuk meg). A Monarchia hadserege egyebkent papiron igen eros volt a 3,5 millio fovel letszamban a francia hadsereggel vetekedett, a brit es olasz szarazfoldi haderot meg messze felulmulta. Tehat elvben minden stimmelt a nagyhatalmi statuszhoz, csak a hatterben nem klappoltak a dolgok a fentebb leirt okok miatt. Ennek ellenere a Monarchia katonai harcertekben felulmultak az oroszokat, romanokat es olaszokat is, viszont egy modern francia vagy nemet hadsereg ellen valoszinu eleg hamar elvereztek volna.

Szoval eljott a nagy nap egy szerb merenylo lelotte Ferenc Ferdinand tronorokost (akit egyebkent a Hofburgban mindenki utalt) es elkezdodott az Elso Vilaghaboru. A Monarchia hadvezetese szamolt vele hogy Szerbia megtamadasat orosz haduzenet fogja kovetni, ezert a hadsereg gerincet Galiciaba tettek at es csak kisebb szamu haderot kuldtek a szerbek ellen. A szamitasuk be is jott, ugyanis az oroszok meglepoen hamar reagaltak. Ugy szamoltak hogy Berlinhez Becsen at vezet az ut, igy eloszor a Monarchiat akartak letarolni, meg is indultak eleg jelentos szamban, Galicia elfoglalasa utan mar Karpataljara es Magyarorszagra is beszivarogtak, viszont a nemet-magyar-osztrak ellentamadas hatasara visszaszorultak. Ezutan a meglepetesszeru tamadas utan a pocsek allapotban levo orosz hadero jelentos eredmenyeket mar nem tudott felmutatni. Az orosz gozhenger taktikaja (az ellenfel tomeges lerohanasa) egyre csak megakadt a gepfegyverek pusztitasa miatt, ennek ellenere az orosz tisztek szazezerszamra hajszoltak bele a katonakat a biztos halalba, ami eleg hamar oriasi ellenteteket szult a kozemberek es tisztek kozott tovabb csokkentve az orosz hadero harcerteket.

A balkani haborukban megedzodott harcedzett szerbek valamivel kemenyebb dionak bizonyultak, igen sikeresen hasznaltak ki a magaslati allasaikat valamint a partizan gerilla harcmodort es eleg erzekeny veszteseget okoztak a Monarchianak. Viszont Bulgaria belepesevel aki hatba tamadta oket, megpecsetelodott a sorsuk.

Az olaszok hadbalepesevel Tirolban es Krajnaban ujabb frontok nyiltak, bar az olasz katonak moraljanak hianya, gyenge vezetese eleg hamar kiutkozott, nem egyszer (pl Caporettonal) csupan a szerencsen mult hogy nem omlottak ossze teljesen.

Osszefoglalva a Monarchia katonai teljesitmene nem volt siralmas, a kezdeti karogasok ellenere igen jol megalltak a helyuket, volt hogy egyszerre harom fronton is harcoltak egyszerre (!) megse omlottak ossze, ez meg egy ilyen soknemzetisegu, szethuzo, elavult haderovel rendelkezo birodalomtol lassuk be nem piskota!

"egy sorozott hadsereg volt, tobbsegeben olyan parasztok, polgarok alkottak akik eletukben nem lottek meg puskaval"

Mint akkoriban minden másik hadsereg is ilyen volt :D

"A tisztikar ilyen uram batyam modon epult fel es kizarolag nemesek lehettek a tagjai"

Ez hasonló mértékben igaz volt Olaszországra, Szerbiára, Romániára vagy Oroszországra is és kisebb mértékben még a németekre, angolokra, franciákra is.

"ott volt meg Ferenc Jozsef ultra konzervativizmusa aki elvbol elutasitott mindenfele hadero modernizaciot"

Így van!

"A Monarchia hadvezetese szamolt vele hogy Szerbia megtamadasat orosz haduzenet fogja kovetni, ezert a hadsereg gerincet Galiciaba tettek at es csak kisebb szamu haderot kuldtek a szerbek ellen."

Elnézést, de én úgy tudom hogy pont hogy túl sok OMM csapat volt Szerbiában még így is és ott (Szerbiában) kezdtek offenzívába.

"szerbek, románok, olaszok, oroszok"

Nem volt még egy ilyen más országnak mint nekünk, hogy egyszerre ennyi fronton kellett volna harcolnia (volt hogy egyszerre egy időben 3-on is)