Nem sokára teljesen háttérbe szorul a konzervatimizmus eszme?

Kedves 48-as!

Minden idők egyik legnagyobb írója, az orosz Dosztojevszkij szintén forradalmi eszmék híveként kezdte (amiért előbb halálra, majd várfogságra ítélték), életét viszont már meggyőződéses konzervatívként fejezte be.

A lepontozás helyett talán gondolkodni kéne.

Te ezt írtad: "Ha valaki a 20-as 30-as éveiben keményen küzd egy ideológia mellet, akkor az szerintetek csak úgy eldobja és 45 évesen már az ellenkezőjét mondja? Nőjetek már fel végre ti mert nektek kéne, ez nem így működik, nem kéne ennyi hülyeséget összehordani"

Azonban többek között pont a nagy írófejedelem, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij az élő példa rá, hogy ez nem igaz.

Annyira vicces már a kérdésfeltevés is, hiszen a liberalizmus és a konzervativizmus nem egymás ellentettjei, csak épp időben el vannak tolódva. Ami ma liberális, az holnap konzervatívnak számít. 200 éve még az számított liberálisnak, ha valaki a királyságot nem akarta megtartani, ma már ugye a konzervatívoknál is kiröhögnék az ilyen embert. 100 éve az számított liberálisnak, aki a nők szavazati jogával egyetértett. 50 éve liberális volt, aki az azonos neműek szexuális kapcsolatát nem akarta börtönnel büntetni. 20 év múlva meg talán az lesz liberális, aki megengedné, hogy jogosítvány nélkül is vezethessenek az emberek.

A liberalizmus mindig többet akar. A konzervativizmus meg az adott állapotot akarja megtartani. Logikus, hogy minden ember életében éljen az a pont, amikor úgy gondolja, hogy szép dolgokat értünk el eddig, de már álljunk meg (mert pl. nem akar 14 éveseknek választójogot adni).

Kedves 52-es!

Amit írtál, az durva leegyszerűsítés, ezért nem igaz.

Nem veszed figyelembe a konzervativizmus és a liberalizmus alapvető különbségeit.

Pár példa:

A liberalizmus az egyént helyezi középpontba, azaz individualista.

A konzervativizmus ellenben a közösséget.

A liberalizmus az egyén szinte korlátlan szabadságát hirdeti.

A konzervativizmus alárendeli az egyén szabadságát a közösségi és az erkölcsi normáknak.

Ahogy a konzervativizmus egyik legnagyobb alakja, Edmund Burke megfogalmazta: "Az emberek pontosan olyan mértékben kvalifikáltak a szabadságjogokra, mint amilyen mértékben hajlandóak az erkölccsel leláncolni vágyaikat."

A liberalizmus emberképe pozitív, optimista, azaz ezen eszme szerint az ember alapvetően jó, ezért az egyén szabadságát csak minimálisan korlátozó szabályok, törvények elfogadhatóak.

A konzervativizmus emberképe ellenben negatív, szkeptikus, azaz az ember gyarló, esendő a bűnre, ezért szabályok, törvények közé kell szorítani az egyén szabadságát.

A liberalizmus morálfilozófiája az egyén saját, belső erkölcsének elsődlegességét hirdeti.

A konzervativizmus morálja ellenben külső erkölcsi szabályrendszerek alá rendeli az egyént.

Kedves 52-es!

Az alábbi példád téves: "200 éve még az számított liberálisnak, ha valaki a királyságot nem akarta megtartani, ma már ugye a konzervatívoknál is kiröhögnék az ilyen embert."

200 éve Európában ugyanis a liberálisok igen ritka kivételektől eltekintve a monarchia hívei voltak. Franciaországban volt egyedül megosztott a liberális tábor a királyság és a köztársaság kérdésében, de egészen az 1870-es évekig a liberálisok fő ereje, az orleanisták is királypártiak voltak.

200 éve a liberálisokat a konzervatívoktól Európában nem az választotta el, hogy a liberálisok köztársaságot akartak, a konzervatívok pedig monarchiát. Mindkét irányzat alapvetően monarchista volt, csak a liberálisok alkotmányos monarchiát szerettek volna bevezetni, a konzervatívok pedig a fennálló abszolút és rendi monarchiákat fenntartani.

Továbbá a brit, kanadai, holland, belga, dán, svéd, norvég, spanyol, japán liberálisok a mai napig monarchisták, nem támogatják ezekben a monarchiákban a köztársaság bevezetését.

49-es! Értem, hogy mit akarsz mondani, csak azt értsd meg, hogy nem igaz! Ennyi.

Ha valaki évtizedeken keresztül küzdött valamiért az nem fogja azt mondani, hogy "hoppá, elnéztem bocsi".

Tegyük fel, hogy ha már ennél az analógiánál szeretsz érvelni, ha valaki elkezd egy karriert és felnő és családja lesz akkor ritkán döbben rá mondjuk 49 évesen, hogy neki valójában az az álma, hogy valami egészen mást csináljon. Vannak ilyenek, de kevesen. Ritkán lesz mondjuk egy sikeres ügyvéd biológus vagy egy diplomás ápoló mozdonyvezető. Biztos vannak ilyenek, csak kevesen. Lehet itt példákat sorolni, hogy X.Y. mekkora liberális volt és milyen konzervatív lett mint a kürasszír nevű válaszoló-ha már itt tartunk ez visszafelé láthatóan nem játszik szerintetek, pedig erre is van rengeteg eset- de ezek mindig csak az esetek töredéke lesz, ilyen hátraarcokat nem szoktak csinálni csak nagyon kevesen és ez politikai oldaltól független.

Ami miatt esetleg úgy tűnhet, hogy aki "megöregszik konzervatív lesz", hogy az, hogy mi a haladó és mi a konzervív az a korral változik.

Pl. ha már egy nagy kedvenc a téma a homoszexualitás egykor bűncselekmény volt, majd szabálysértés végül betegség lett, utána már megtűrt deviancia, utána egy eltűrt valami, amiről nem beszélünk, végül már élettársi kapcsolatban is élhettek.

Ma a melegek regisztrált élettársi kapcsolata egy konzervatív álláspont, pedig húsz éve még extraliberális volt. Aki anno ezért még küzdött, de közben öregedett, és nem akar további jogokat adni az úgy tűnhet, hogy "konzervatív lett" pedig nem, csak mások a kor definíciói a konzervatívra és liberálisra.

Kedves 55-ös!

Ezt írtad: "Lehet itt példákat sorolni, hogy X.Y. mekkora liberális volt és milyen konzervatív lett mint a kürasszír nevű válaszoló-ha már itt tartunk ez visszafelé láthatóan nem játszik szerintetek, pedig erre is van rengeteg eset- de ezek mindig csak az esetek töredéke lesz, ilyen hátraarcokat nem szoktak csinálni csak nagyon kevesen és ez politikai oldaltól független."

Dehogynem szoktak ilyen hátraarcokat csinálni, szoktak ám még társadalmi méretekben is!

Csak Te nem ismered a történelmet.

Ugyanis tömeges, társadalmi méretekben is előfordul, hogy az emberek milliói ideológiát cserélnek, az egyik politikai oldaltól a másik felé fordulnak.

Jó példa erre Franciaország, amelyben nagyjából 1879-től egészen 1958-ig a liberális és a baloldali politikai erők voltak a dominánsak, de 1958 és 1981 között, de Gaulle hatására a konzervatív jobboldal került hatalomra. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a francia társadalom tömegei elfordultak a liberális és a baloldali eszméktől.

Másik példa az USA. Az 1960-as, 1970-es évek nagy, liberális, progresszív dominanciájú évtizedei után jött 1981-től a Reagan nevével fémjelzett nagy konzervatív reagani forradalom, az amerikai társadalom jobboldali fordulata. Amelyet a politológusok úgy írnak le, hogy az amerikai társadalom milliós tömegei ábrándultak ki a liberalizmusból, és fordultak a konzervativizmus felé.