Közép Ázsiában megtudják tartani az oroszok a befolyásukat vagy előbb utóbb Kínai befolyás lesz ott is?

Egy dolog a gazdasági befolyás, és egy másik a kulturális. Utóbbi téren az oroszoknak már kitörölhetetlen hatása van. (A két K betűvel kezdődő országban, ha a saját nyelvét is jól beszéli az illető az orosz mellett, akkor kb. meg is dicsérheted, milyen ügyes!) Ezt nem fogja tudni semmilyen világhatalom behozni néhány évtized alatt. Ami pedig azt illeti, nem kínai kulturális hatás éri őket, hanem dél-koreai. Van egy törésvonal a Szir-darjánál. Attól D-re az iszlám szippantja be az ifjúságot, attól északra a K-pop. Másról se szól ott az élet, az összes fiatal már valami K-pop kóvergrup kóvergrupjánk kóvergrupjában ugrál tanítás utáni idejében, ez a kitörési és feltörési lehetőség. Sokkal súlyosabban bele vannak pistulva, mint itt Európában. Ma már többen akarnak Szöulban tanulni, dolgozni, költözni, mint Moszkvában. Oda irányul az agyelszívás egyre durvábban, és ezt a kulturális hatást majd be fogják váltani gazdaságira is a koreaiak, abban biztos vagyok. Kínát azt se tudják, mi az, nem él közép-ázsiai fejekben. Mondjuk úgy, Kína csendben, észrevétlen szövi be a világ működéséért felelő gazdasági objektumokat, Dél-Korea pedig (amerikaiakhoz hasonlóan) hangos agymosási jelleggel az embereket. Mindkét módszer félelemre ad okot.

Gazdaságilag valóban nyomasztóan Kína markába kerültek. Talán legszebb példa erre az Qamcsiq-alagút. Üzbegisztán egyik és másik fele (Fergánai-medence) között nem volt átjutás csak hegyi szerpentineken vagy Tádzsikisztánon keresztül. (Utóbbiak vámot szedtek az áthaladásnál.) Irgalmatlan pénzből készítettek az üzbégeknek a kínaiak 20 km-es csodavasúti alagutat (megtippelem, hogy örök életre el is lettek Kína felé adósodva), cserében egyszer nem hallottál senkit se megszólalni Üzbegisztánban az ujgurok helyzetéről. Az ujgurokról annyit kell tudni, hogyha az orosz és kínai birodalmak nem úgy húzzák meg a közös határukat, ahogy, akkor ma az üzbégekkel egy nemzetet és egy országot alkotnának némi tájszólással, az észak-afganisztáni Afgán-Turkesztánnal szintén. Ez az eladósítás és fokozódó gazdasági függőség azt jelenti, hogy Kína felé - ők sem - tehetnek majd politikai megjegyzéseket, sokkal inkább buzgón teríthetik majd a piros szőnyeget a kínai érdekberuházások előtt. Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán kilátástalanul szegény országok nyilvánvaló, hogy könnyen megvásárolhatóak politikai érdekekért cserébe.

Ez körülbelül az a kategória, mintha a románok javító-átnevelő intézetbe zárnák az erdélyi magyar fiatalokat, mi meg nem szólhatnánk egy szót se, mert a románoktól kapnánk a vizet, gázt, villanyt és még az aznapi betevő kenyeret is. Mondjam azt, hogy ez egy undorító állapot?