A Nyugat nem tudta volna megakadályozni az iráni iszlám forradalmat?

Kedves kérdező!

A nyugati közvélemény 1978-1979-ben az iráni iszlám forradalommal szimpatizált.

HOMEINI AJATOLLAH:

Homeini nagyajatollah franciaországi emigrációja alatt mesterien használva a médiát megnyerte a nyugati közvéleményt. Homeini magát egy Gandhihoz hasonló szent embernek, a béke, a szeretet és a demokrácia apostolának állította be. Homeini hangsúlyozta, hogy ő egy mérsékelt iszlámot képvisel.

A nyugati közvélemény pedig bevette Homeini hazugságait.

Az iszlám forradalom kitörésekor, egészen a sah bukásáig 1000 %-osan Homeinit támogatta a nyugati média, különösen a BBC.

Homeini a hatalomra jutás érdekében széles koalíciót hozott létre, mely magában foglalta az iszlamistákat, a polgári demokratákat, sőt még a kommunistákat is. Persze a hatalomra jutás után kiiktatta addigi szövetségeseit is.

A SAH:

Az utolsó iráni császár, Mohammad Reza Pahlavi egy érdekes figura, művelt, angolul és franciául anyanyelvi szinten beszélt, Európában tanult.

A sah az 1960-as évektől baloldali, liberális köröken igen népszerűtlen volt nyugaton, ugyanis a sah elkötelezte magát a konzervatív, jobboldali politikai erők mellett, sőt pénzelte is ezeket. Az Egyesült Államokban a republikánusokat támogatta emiatt a demokratàkkal igen rossz volt a viszonya. Kennedy elnök és a sah viszonya különösen rossz volt.

A nyugati liberslis média az 1960-as évektől démonizálta a sahot, ebben nagy szerepe volt Edeard Kennedy liberàlis demokrata szenátornak, az elnök öccsének.

A sah egy abszolút monarchiát hozott létre Iránban. Az Iráni Császárság szakértők szerint nem volt más, mint egy alkotmányos monarchiának álcázott katonai diktatúra. Az Iráni Császárság komoly gazdasági sikereket ért el, és az 1970-es évek végére a világ 5. legerősebb hadseregével rendelkezett.

A sah nemcsak nyugatos, de kifejezetten nyugatimádó volt, elsősorban a külsőségek terén: nyugati ruházat, nyugati elegancia, csador helyett bikini és miniszoknya a nőknek. Ez nagyon ingerelte a vallásos síita iszlám lakosságot.

A sah példaképe Atatürk volt, ahogy a "törökök atyja", úgy a sah is vaskézzel akarta nyugatositani országát. A sah mindent is át akart venni a nyugattól, kivéve a demokráciát, és a demokratikus jogokat

Az Iráni Császárság a hidegháborúban az USA stratégiai szövetségese volt.

Az Iráni Császárság szabadságot az embereknek csak a magánéletben biztosított, engedélyezte az alkoholfogyasztást, a nőket egyenjogúsította a férfiakkal, Teherán tele volt szexmozikkal, a sah tolerálta a homoszexualitást és a nem iszlám vallási kisebbségeket is. Ugyanakkor a politikában nulla szabadság létezett, egypártrendszer volt, a sah irányított mindent, a császári rendszer nyíltan semmibe vette a síita iszlám papságot és a vallást kiszorította a közéletből. A sah nem volt iszlámellenes, de igen liberálisan értelmezte a síita iszlámot.

A sah rendszere közel-keleti viszonylatban eléggé puha diktatúra volt, Szaddám Huszein például százszor keményebb diktátornak tekinthető a sahnál, de ettől függetlenül az Iráni Császárság mégiscsak egy autokratikus diktatúraként létezett.

Az iráni iszlám forradalom győzelmének fő oka az akkor már évek óta halálos beteg sah totojázása, tétovázása és a válság félrekezelése. Homeini tudta, ha a sah parancsot ad a hadseregnek a forradalom leverésére, akkor semmi esélye. Ugyanis 1978-ban Homeini már a második iszlám forradalmat robbantotta ki a sah ellen. Homeini 1963-ban már elkezdett egy iszlám forradalmat, azonban akkor a sah parancsára páncéloshadosztályok vonultak be Teheránba és a síita vallási központba, Kom városába és leverték a forradalmi kísérletet.

A sah közel 500 000 fős hadserege és rendőri erői, amelyek az utolsó pillanatig lojalisak voltak az uralkodóhoz, minden probléma nélkül vérbe tudták volna fojtani az iszlám forradalmat, de az akkor már évek óta haldokló sah egy tízezrek halálával járó mészárlást már nem tudott felvállalni.

A sah az irani császári katonai és titkosszolgálati vezetés által kidolgozott, egyébként brilliáns precíziós tervet, az iszlám forradalom vezetésének kommandóegységek által végrehajtott célzott likvidálasára szintén nem hagyott jóvá.

A sah Szaddám Huszein ajánlatát, hogy az iraki diktátor kivegeztetné az akkor, az iszlám forradalom kitörésekor még iraki emigrációban elő Homeinit, szintén visszautasította. Ugyanis a síita iszlám Homeini ajatollah közös halálos ellensége volt mind a sahnak, mind az iraki síita többségi lakosságot elnyomó szunnita iszlám vallású Szaddámnak.

# 10

Ez bonyolultabb.

Az iráni forradalom kezdetén az ellenzék sokáig csak alkotmányos monarchiát követelt, a sah hatalmának korlatozását.

A mérsékelt ellenzék csak azután fordult szembe a sahhal, hogy látták, Carter elnök, az USA és a nyugat szalonképesnek tartja Homeinit, sőt a sah alternatívájának.

Homeini elhitette Carterrel, hogy ha ő győz, akkor lojális szövetségese marad Irán Amerikának. Ezzel Homeini semlegesítette az amerikaiakat.

Az iszlám forradalom egy hónapokig tartó eseménysor volt, eleinte szórványos tüntetésekkel indult, és kis intenzitású volt. Nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy az eredménye az alkotmányos monarchia bevezetése lesz, nem pedig a sah bukása.

Az sem egészen igaz, hogy a sahak ne lett volna tömegbázisa, hiszen a hadsereg, a rendőri erők, a gazdasági elit szilárdan mögötte állt, az Iráni Császárság pénzben úszott, tele volt az államkassza, Irán a Közel-Kelet messze legnagyobb és legerősebb gazdasága volt.

Brezinski mondta, hogy az iszlám forradalom valódi vezetője, negatív értelemben a sah volt, mert a sah totojázása miatt csúsztak ki az események az uralkodó irányítása alól.

Például a sah a forradalom kitörése után rövidesen engedményeket tett, bevezette a sajtószabadságot, feloszlatta a félelmetes titkosszolgálatát, a SAVAK-ot.

Ez azzal járt, hogy már hónapokkal a bukása előtt átengedte a média nagy részét a sah a legradikálisabb ellenzéknek, Homeininek.

A sah hónapokkal a bukása előtt engedélyezte az ellenzéknek a szabad szervezkedést, gyülekezést. A sah feloszlatta az állampártot is, így felszámolta saját politikai hátországát.

A sah ehhez hasonló döntései radikalizálták és katalizálták az eseményeket.

Brezinski szerint, és ezt támasztják alá a forradalom miatt nyugatra szökött császári tábornokok, mit Ovesszi, Azhari véleménye is, hogy a sahnak a forradalom kezdetén úgy kellett volna eljárnia, mint 1963-ban, bevetni a hadsereget és leverni a megmozdulást.

# 10

Homeini először 1963-ban próbálta megbuktatni a sahot.

Tegeránban százezres tüntetést szervezett, ahol "halál a sahra" rigmusokat skandáltak.

1963-ban azonban a sah szabad kezet adott a hadseregnek és a titkosszolgálatnak.

Egy különleges kommandó elfogta Homeinit, Teheránba pedig bevonultak az elit Császári Gárdahadosztály tankjai, Kom városát a síita iszlám iráni központját szintén lerohanta a hadsereg.

Az 1963-as forradalmi kísérlet így napok alatt összeomlott.

1978-ban ugyanígy kellett volna eljárni.

Az első lépés az iraki száműzetésben elő, az iráni eseményeket onnan irányító Homeini kikapcsolása kellett volna legyen. Pedig Szaddám Huszein a saját testvérét küldte Teheránba a sahhoz a következő üzenettel: "Felségednek egy szavába kerül, és kivegeztetem Homeinit, Felséged pedig agyonlövet 300 mollát (iszlám papot) és rend lesz Iránban".

A síita muszlim Homeini mind a sahnak, mind az iraki síitákat elnyomó szunnita Szaddámnak halálos ellensége volt

#14

Ez aztán a bizonyíték.

Mintha azt mondanám, hogy a MÁV ültette a nyakunkra orbánt, mert vonattal jött fel Pestre amikor egyetemista lett.

# 15

A korabeli nyugati vezetés nem látott veszélyt Homeiniben, azt hitték, amit Homeini láttatni akart magáról, hogy ő az iráni Gandhi.

Nem a nyugat juttatta hatalomra Homeinit, de például Carter elnök és az USA nem is akadályozta Homeini hatalomra kerülését és a sah bukását.