Az USA beáldozza Taiwant Ukrajna kedvéért?
Nekem nyilvánvaló, hogy stratégiai célkitűzés szempontjából a világpolitika abban az irányban volt érdekelt, hogy a három szuperhatalom, az USA, Kína és Oroszország miként alakítja egymáshoz való viszonyát.
Az USA ellenfele elsősorban Kína és elemi érdeke lett volna, hogy az oroszokat vagy a szövetségesévé tegye, vagy legalább semlegessé, de az semmiképpen, hogy egymás karjaiba hajtsa őket.
Azt is érzékelem, hogy jelenleg Taiwan a levegőben lóg, akár háború nélkül is bekebelezheti Kína, mert az USA úgy sem tudná megvédeni és ezt a Taiwaniak pontosan látják, így Kína nyomására minden bizonnyal feladják függetlenségüket, hacsak nem akarnak ők is ugyanúgy elpusztulni, mint Ukrajna az oroszoktól, mivel az USA azt sem tudja megvédeni, csak idő kérdése az ukrán kapituláció és hogy mennyire pusztul el Ukrajna az egyre feleslegesebb és egyre vérengzőbb öldöklésben. A jelenlegi szituációban így Kínának lehetősége nyílt egy Taiwan elleni expanzióra, amire régóta szinte mániákusan készül. Szerintem vajmi kevés az esélye, hogy ezt kihagyja, mert szinte semmi retorzióra sem számíthat, annyira meggyengült a szigetország státusza.
Az USA helyzete ebben a felállásban nem kimondottan előnyös, mert nem teheti meg, hogy Oroszország után Kínával is kenyértörésre menjen, ráadásul úgy, hogy a két ellenséges népet szövetségbe kényszerítse az ellenségem ellensége a barátom jelleggel, amire akár az Iszlám vallású államok is társul szegődhetnek, - lásd Iránt -, meg most Szaud Arábiát és egyes dél-Amerikai, vagy Afrikai államokat, Indiáról, Pakisztánról nem is beszélve.
Mivel NATO ország vagyunk, saját hazánk érdekében kénytelen vagyok az USA szempontjait akceptálni, így csak aggodalmamat fejezhetem ki, hogy a szövetségünk stratégiája egyáltalán nem racionális, a politikusok durván hibáznak, mert teljesen elhibázottnak vélem, hogy két szuperhatalmat is ellenségünkké tegyünk, ráadásul egymás karjaiba hajtsuk őket és úgy vélem, itt valami nagyon félrement a világpolitikában.
válasza: válasza:"a világpolitika abban az irányban volt érdekelt"
Ki az a "világpolitika"?
Van hadserege?
Van területe?
Van gazdasága?
Vannak érdekei?
Létezik egyáltalán, mint globális szereplő?
Nem. Innentől kezdve ez az egész okfejtés már erősen billeg.
Javaslom tanulmányozásra az offenzív realizmust, mint geopolitikai modellt.
Eddig talán a legjobb, és a gyakorlatban is sokszor bizonyított, valid predikciókat adó modell a jelen világ értelmezésére.
Nem állítom persze, hogy minden előrejelzése biztosra beválik és hogy a globális folyamatok minden aspektusát figyelembe veszi, de az utóbbi 30 évet visszanézve meglehetősen jól müködött, tehát kindulási pontnak elég jó.
válasza:#2
Oké, ezt hívják szalmabáb érvelésnek, belekötsz egy tényleg nem teljesen jól megfogalmazott mondatba és figyelmen kívül hagyva a többi szöveg értelmét, azt jól elkalapálod.
Megpróbálok jobban fogalmazni:
- A világpolitika főszereplőinek és kialakult szövetségi rendszereinek stratégiai szempontból eddig fontos volt, hogy a szuperhatalmak egymáshoz való viszonya miképpen alakul.-
A további észrevételeidet sem tartom relevánsnak, ugyanis az elmúlt évtizedekben nem volt valóságos és felfokozott gazdasági háború Oroszországgal szemben, nem volt szankcióháború, amiben a NATO és az EU, továbbá az USA egyre nagyobb szerepet vállal és ez mindenképpen felborítja a világpolitikai egyensúlyt, ami által Kína mozgástere határozottan kibővül a Taiwani expanzió kérdésében.
Ha ezt nem vagy képes felfogni - pedig nem nehéz - akkor nekem az az érzésem, hogy saját értelmi képességeidről állítasz ki nem túlságosan hízelgő bizonyítványt.
Másrészt úgy vélem elkerülte a figyelmedet - ami lehetséges, hogy szintén az én hibám és ezért az elnézésedet kérem, mert talán félreérthetően fogalmaztam -,hogy egyáltalán nem vagyok ellenséges a NATO-val szemben, mivel abban a katonai tömbben vagyunk mi is Amerika szövetségeseiként, így döntésük, stratégiájuk ránk is teljes mértékben meghatározók lesznek, éppen ezért jobban örülnék annak, ha sikeres pozícióban tudnánk a világpolitika színpadán fellépni és kimondottan aggódom Kína és Taiwan további viszonyáért, amely véleményem szerint jelentős változásokon fog rövidesen átmenni.
Ehhez egy olyan válasz, amit írtál, egyáltalán nem akceptálható, ami lényegileg az volt, hogy szerinted eddig sem volt baj, akkor ezután sem lesz majd.
A világ jelenlegi helyzete ennek a reménynek meglehetősen ellentmond, de azért köszönöm, hogy kifejtetted álláspontodat.
válasza:Szerintem az USA elég egyértelműen játszik. Kína kérdésesebb számomra, hogy mikor támad. Én fordítva gondolom, az USA kiegyezik Oroszországgal és nem hagyja veszi Taiwant.
Ukrajna Európának lehet fontos, mert főleg a Krím félszigeten található olajjal tudnánk függetlenedni valamennyire Oroszországtól és az arab országoktól, de ha most elengedik Ukrajna kezét és békét kötnek az oroszokkal, akkor sincs semmi hatása, max arcvesztés, drágább olaj Európában stb.
Viszont Taiwan szükséges a számítógép ipar számára, ráadásul az egyik legjobb pont, ahonnan az USA támadni tudja Kínát egy fegyveres konfliktusban, tuti nem akarják elveszíteni.
válasza:Sok dologban nem értek egyet veled.
Oroszország szerintem nem szuperhatalom, ami a részemről nem szalmabáb érvelés, hanem fontos részlet. Oroszország utódja egy egykori szuperhatalomnak, és törekszik arra, hogy visszaállítsa a korábbi státuszát, de szerintem amit látunk az a Szovjetúnió hanyatlásának egy következő fejezete. Az igazi probléma Oroszországgal, az a megmaradt birodalmi ambíciója.
Szerintem az az opció kizárt, hogy Oroszország az USA szövetségese legyen, aminek éppen a saját önképe és múltja az oka: Oroszország úgy tekint magára, mint egyenrangú ellenfélre, aki nem alkalmazkodik senkihez. Csak közben már nem az, de ezt nem tudja belátni.
Azt akartam kihozni ebből, hogy szerintem az USA egyetlen, a realitásokkal összeegyeztethető érdeke az lehet, hogy Oroszországot meggyengítse, és legalább egy időre a pálya szélére tegye. Abban egyetértek veled, hogy ebben Kína nagyot nyert, mert egy agresszív regionális vetélytársa most kényszerből az ő holdudvarába kényszerült. Ugyanakkor azért az ő szövetségüket sem értékelném túl, mert a közös ellenséget félretéve nem sok közös ügy köti össze őket.
Az Ukrajna-Tajvan kapcsolattal sem tudok egyetérteni. Szerintem Ukrajna nem vonja el az erőket Tajvantól, hanem példát statuál. Kínának Ukrajna kiváló alkalom arra, hogy megvizsgálja, hogyan viselkedik a nyugat. Jelenleg azt látja, hogy a nyugat képes egységesen beleállni egy konfliktusba, és eredményesen megvédeni a reménytelennek tűnő országot úgy is, hogy nem aktívan nem avatkozik be. Gyanítom, ha azt látná, hogy a nyugat megosztott, töketlen és gyáva bevállalni a gazdasági gyengülést, akkor már tervezgetnék Tajvan elfoglalását.
Azzal sem tudok egyetérteni, hogy most az USA-nak arra kellene vigyáznia, nehogy a nagy és erős Kínával összevesszen. Arra kell vigyáznia, nehogy Kína elhiggye, hogy van katonailag keresnivalója az USA-val szemben. Szeretjük azt hinni, hogy az USA egy haldokló valami, de amúgy Japán is ezt hitte úgy 80 évvel ezelőtt, tudjuk, mi lett a vége.
Én nem gondolom, hogy a rossz oldalon állnánk, több szempontból sem. Egyrészt az ukrán helyzet tanulsága, hogy a nyugat még mindig erős. Másrészt pedig a jó oldalon állás nem csak a győztes oldalt jelenti, hanem azt az oldalt, ahová tartozol. Magyarország a nyugat és Európa része akkor is, ha annak a peremén van, kicsit kilóg belőle, és ideológiailag gyakran súrlódik. Szerintem a legrosszabb, amit tenni lehet, hogy állandóan a saját udvarunkban keressük a hibát, és azt mérlegeljük, hogy nem jó itt nekünk. Lehet, hogy nem jó, de ennél csak rosszabb van.
válasza: válasza:"Oké, ezt hívják szalmabáb érvelésnek, belekötsz egy tényleg nem teljesen jól megfogalmazott mondatba és figyelmen kívül hagyva a többi szöveg értelmét, azt jól elkalapálod."
Eleve egy hülyeséggel indítod a mondanivalódat, nehogy már még te kapd fel a vizet, hogy erre valaki rámutat :)
De legyen, a többire is reagálok.
Ott van kapásból még egy tévedésed, hogy Oroszországot szuperhatalomnak titulálod.
Pedig már rég nem az.
Gazdaságilag egy középhatalom, katonailag szintén(leszámítva a nukleáris arzenált, dehát azt meg nem vetheti be), népességét nézve szintén.
"Az USA helyzete ebben a felállásban nem kimondottan előnyös, mert nem teheti meg, hogy Oroszország után Kínával is kenyértörésre menjen"
Miért is ne tehetné meg? Oroszországgal szinte semmiféle érdemi kapcsolata nincsen, így nem is veszített rajta semmit, hogy kenyértörésig ment - az orosz propagandával szemben semmilyen szinten meg se érzi az USA azt, amit hadianyag és pénzügyi támogatás formájában Ukrajnának juttat.
Nekik ez még az aprópénznél is kevesebb.
Az USA alapvetően egy dolgot nézett be, de nem kicsit.
Az volt az elképzelésük, hogy ha Kínát bevonják a globalizációba és elkezdenek vele intenzíven kereskedni, akkor abból automatikusan következik majd egy demokratikus fordulat is Kínában, és a továbbiakban rivalizálás nélkül, kölcsönösen előnyösen együtt tudnak működni.
Ehelyett Kína ezt arra használta, hogy megerősödjön katonailag és gazdaságilag is, közben megmaradjon ugyanúgy egy diktatúrának, és mostmár regionálisan fenyegesse az USA hegemóniáját.
Azt is benézed, hogy Kína és Taiwan között mi folyik.
Kína nem azért nem támadta meg még Taiwant, mert annyira fosik az USA hadseregétől.
Azért nem támadja meg, mert jelenleg Kínának egy nagy problémája van: nincs értelmezhető mennyiségű saját olaja. Komoly importra szorul.
Az import a közel-keletről jön tengeri úton.
A tengereket pedig alapvetően az USA uralja, és pláne Kína délről körbe van véve egy szigetlánccal, amit USA-barát szigetországok alkotnak.
Tehát: ha Kína elkezd rendetlenkedni, akkor az USA elvághatja az olajtól.
Tehát abban igazad van, hogy az USA szempontjából nem szerencsés a kínai-orosz közeledés, hiszen a hidegháborúban épp az volt a fő külpolitikai stratégia, hogy távoltartsák Kínát a Szovjetuniótól, és ez akkor sikerült is.
De most Kína nyilvánvalóan arra fog törekedni, hogy az orosz-ukrán háborúk nyomán életbe lépett nyugati szankciókat arra használja ki, hogy Oroszország olajára "rátegye a kezét".
Azaz, óriási nagy pénzek és energiák fognak megmozdulni, hogy kínai beruházásokkal komoly szárazföldi, vezetékes szállítási kapacitásokat építsenek ki Oroszországból Kínába.
Ezzel a fenti problémáját Kína megoldja, és majd akkor fog rámozdulni Taiwanra, ha ez a project lezárult, de ez még évekbe telik.
(Nem mellesleg addig is Oroszországot segíti vele gazdaságilag)
Oroszország még mindig szuperhatalom, mivel neki van a legtöbb atomfegyvere.
Gigászi nyersanyag lelőhelyei is vannak, olaj és gáz is, amire meg Kínának van óriási szüksége és most egymás nyakába borulhatnak és borulnak is, mi meg, mármint az EU hoppon maradunk.
Szerintem Tajvan sorsa kínai-orosz tárgyalásokon fog eldőlni.
Talán az USA elengedné Ukrajnát, erre vall, hogy az Abramsokat csak év végére ígéri, ez olyan nesze semmi, fog meg jól, mivel akkor már nemigen lesz aktuális, de már nem tőle függ, mert az EU túl belemászott közben a gazdasági háborúba, ebből már lehetetlen, hogy semleges állapotba kerüljünk, meg a fegyverszállítások is közelebb hozzák a NATO és az oroszok összecsapását.
A leopárdokban és a modernebb repülőkben - mert azt is meg fogja kapni Ukrajna - szinte biztosan német, brit, francia személyzet lesz majd, akárcsak a Condor légió a spanyol polgárháborúban és erre borítékolható az orosz taktikai atomcsapás Ukrajnában, mert az oroszok sem ostobák, tudni fogják, hogy a nyugati 'önkéntesek' valójában NATO katonák.
Arra is kíváncsi vagyok, hogy az új harckocsikat milyen acélból fogják a németek megcsinálni, mivel nem mennek már a magyar acélművek sem, még a vegetálásuk is egy csomó pénzbe kerül nekünk és az EU-nak is, de nincs már bennük orosz importból kapott vas, csak potyára fűtik a kohókat, hogy ne legyen bedöglött medve belőle.
Talán majd a német tankok helyett mi is Abramsokat fogunk venni, mint a lengyelek, így az USA azon is kaszálhat.
Nekem mellesleg az az érzésem, hogy az amerikaiak nem az oroszok meggyengítését akarták, hanem Európáét, hogy övék legyen a dominancia, de mindegy, hogy akarták e, vagy sem, ezt érték el, a ruszkik erősödnek és a hatalmi pozíciójuk javul Kínával és a gyarapodó BICS-el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!