Mi abban a jó, hogy az ukrajnai emberek nem élhetik a szürke hétköznapjaikat?

Nem jó, de ez van. A béke egyre távolabb került sajnos.

A legtöbb ukrán 2014 után is úgy érezte, hogy a háború még mindig jobb, mint egy rossz békeszerződés. Ha végrehajtják a minszki egyezményt és speciális státuszt, autonómiát adnak a Donbasznak, akkor azzal megmaradt volna az orosz befolyás a régióban, korlátozta volna a kijevi központi kormány hatalmát, politikai mozgásterét. Ha lemondanak a NATO tagságról, amerikai katonai szövetségről, akkor pedig Ukrajna sebezhetőbbé, kiszolgáltatottabbá válik egy esetleges jövőbeni orosz agresszióval szemben. Nincs meg a bizalom, ami lehetővé tenné a békét. Oroszország is egyre agresszívabbá, durvábbá vált, 2022-ben egy nagy inváziót is indított Ukrajna ellen, rezsimváltást is szeretett volna. Márciusban még voltak béketárgyalások, talán létrejöhetett volna egy tűzszünet, de Ukrajna úgy vélte, hogy a NATO támogatásának, elkötelezettségének köszönhetően a jövőben kedvezőbb békefeltéteket érhet el, inkább folytatni érdemes a háborút. Oroszország is egyre durvább követelésekkel állt elő, ősszel annektálta is a négy elfoglalt megyét, de érthető, hogy Ukrajna nem hajlandó lemondani a megszállt területekről. Az harkovi, kherszoni győzelem is optimizmust ad az ukránoknak, úgy érzik folytatni kell a harcot, végül megnyerik a háborút. Oroszország is elkötelezte magát a háború iránt, nem hajlandó megadni magát. Nem fognak csak úgy kivonulni, főleg nem a Krímből. A nukleáris arzenállal is fenyegetnek, úgy érzik, hogy atomhatalomként nem szenvedhetnek vereséget. Ezért még több éves kemény háború várható rengeteg áldozattal. A NATO is egyre több, egyre jobb fegyvereket küld, Oroszország is egyre inkább mozgósít, kezd átállni hadigazdaságra, így inkább az eszkaláció zajlik, aminek még nem látszik a vége.