Már oly sok helyre mentek demokráciát osztani a nagyhatalmak. Észak-Koreát miért hagyták ki?

Amikor volt a háború, Kína nyílt hadbalépéssel fenyegetőzött, és őket persze le tudták volna győzni, csak akkor meg utánuk a Szovjetunió lépett volna be a háborúba, azt meg ki vállalta volna ?

Kína még Vietnámban is nyílt részvétellel fenyegetőzött, ezért vívtak az amerikaiak lekorlátozott, és állóháborút.

Mentek Koreába, annak az eredménye lett az ország kettészakítása. Jó szokásukhoz híven amikor megkeverték a szart, leléptek és most ott is van egy jó kis puskaporos hordó, robbanásra bekészítve.

Észak-Korea most nagyon fenyegetőzik, szerintem nem kell nekik sok idő és ismét megtámadják Dél-Koreát. Biztos vagyok benne hogy Kína és Oroszország is támogatni fogja őket, ahogy tették eddig is. Kíváncsi leszek az USA reakciójára, mennyire fog a jelenlegi konfliktusok mellett időt és pénzt fordítani Dél-Koreára úgy, hogy Tajvan kérdése is csak a levegőben lóg.

Oroszország Kalasnyikovokat ad Észak-Koreának.

Ellenben Dél-Koreának a T-80U harckocsit, a BMP-3-as lövészpáncélost, és az Sz-350-es légvédelmi rendszert is eladta.

Csak az orosz - ukrán háború kiújulása tönkrevágta az orosz - dél-koreai kapcsolatokat.

1950-ben Koreában az Amerikai Hadsereg jól ruházott, jól felfegyverzett, jól ellátott, jól gépesített, és jól vezetett volt.

Ellenben a Népi Kínai Hadsereg az alig pár éve éledezett a 20 + éves polgárháborújukból.

MacArthur tábornok 1950. augusztus 4-től november 26-ig harcolt offenzíván Koreában, a kínaiak október 19-én kapcsolódtak be a harcokba, mégis elfoglalta az egész félszigetet, 220,000 km2-t, de leszóltak neki Washington-ból, hogy szó nem volt az egész félsziget elfoglalásáról, nemhogy a kínaiakkal való háborúzásról és még 2 évig zajlott az állóháború, úgy, hogy a politika megkötötte a hadvezetés kezét, és MacArthur-t fel is mentette a parancsnokság alól 1951 április 11-én, mert félt a háború fokozódásától Kína és a Szovjetunió irányába.

[link]

Kórea Japán gyarmata volt 1910-től.

Korea felosztásáról a nagyhatalmak döntöttek még 1945-ben Postdamban.

A katonai beavatkozásról meg az ENSZ döntött, miután az Északiak megtámadták Dél-Koreát.

Még a támadás napján ENSZ BT 82. (1950) sz. határozata kötelezte a komcsikat hogy vonuljanak vissza a 38. szélességi kör mögé.

Persze azok úgy érezték, hogy az orosz és kínai hátszél elég lesz nekik és támadtak tovább.

Ekkor született a ENSZ BT 83. (1950) sz. határozata. Ezen határozat értelmében állt föl a MacArthur amerikai tábornok

vezette, 15 ország katonáiból álló, ENSZ-zászló alatt felvonuló nemzetközi koalíció, hogy érvényt szerezzen a BT 82. sz. határozatának.

Aztán Sztálint 1953-ban szerencsére elvitte az ördög és Hruscsov inkább megegyezéspárti volt, így 3 év hadakozás után ott lett a határ ahonnan elindultak.

És a 38. szélességi kör mentén kialakított 4 km széles demilitarizált övezetben a mai napig is az ENSZ békefenntartók (UNCMAC) ügyelnek a fegyverszünet betartására több kevesebb sikerrel.

A nyugati hatalmaknak meg inkább jó mint rossz, hogy van egy élő példa, hogy milyen életképtelen egy sztálinista diktatúra és mennyivel többet nyújt a nyugati demokrácia. Az 25 millió szerencsétlen meg legyen boldog a saját rendszerében, ahol éhen pusztulnának, ha Kína nem adna nekik kaját.