Az USA már a hidegháború legelején tudta, hogy a Szovjetunió össze fog omlani?

1) Nem tudták.

2) Nem fenntarthatatlan, ez egy gyakori tévhit.

Én is úgy gondolom, hogy nem tudták.

Nagyon is féltek attól, hogy a hidegháborúból nukleáris forróságú háború lesz.

Mindazonáltal lehet abban valami, hogy részben a fegyverkezési versenybe kényszerítéssel megrogyasztották a SZU gazdaságát, de azért ez bonyolultabb, összetettebb.

A szocializmus - mint gazdasági rendszer sokkal felelősebb és fenntarthatóbb lehetne, mint a kapitalista. Sok dolog járult a fenntarthatatlansághoz, a teljesség igénye nélkül néhány ok:

- fegyverkezési és űrverseny

- diktatúra (rengeteg pénzt fordítottak a diktatúra fenntartására, kémhálózatra, és hasonló dolgokra)

- gyakran nem szakmai alapon választottak vezetőket

- a szocialista gazdaságpolitikai érdeket felülirta a politikai ideológia, így az torzult

- rugalmatlanság, nem igazodtak a vásárlói igényekhez.

- mammutprojektek

Egy normális, nem elnyomásra épülő szocializmus nagyon is fenntartható lehet. Elég kevesen tudják, de a szocialista felfogás, konkrétan Marx foglalkozott először a környezetvédelemmel.

Egyetértek az eddigiekkel, a szocializmus nem a tervgazdálkodás, hanem a korrupt, elnyomó diktatúra miatt dőlt össze.

Ha az USA tudta volna, hogy a SZU összeomlik, akkor nem izgatta volna magát annyira miatta.

A a korrupt, elnyomó diktatúra mint egyik fő ok stimmelt, de attól még az USA-nak nagyon is volt oka parázni, hiszen Szovjetunió erősen törekedett befolyását terjeszteni, tehát jelentős biztonsági és politikai kockázatot jelentett.

Természetesen nem attól paráztak USA-ban, hogy a Szovjetunió gazdaságilag tönkreteszi az USA-t. Ha csak a gazdaságról lett volna szó, akkor USA vígan leszarta volna: ott a vasfüggöny, nekik meg kb. mindegy, hogy mi van azon túl, legfeljebb nem terjeszkedhetnek arra.

A náci birodalom is fenntarthatatlan volt gazdaságilag, és mégis kellett tartani attól. Márpedig ott kapitalizmus volt. És el is jutottunk oda, hogy többféle szocialista és gazdasági modell létezik, nem csak egybites dolog ez, hogy vagy szocialista vagy kapitalista és kész.

Ott is csak azért ment minden, mint a karikacsapás, mert másoktól elvettek. De hosszútávon ez nem fenntartható, nincs végtelen számú ország.

ma 14:14

Kína, Kuba, Vietnám, csak hogy pár kommunista országot említsek, amíg még mindig léteznek. Valami akkor mégsem stimmel a közgazdasági elméleteddel. Talán nem a neoliberális rendszeren keresztül kellene értelmezned egy nem neoliberálisan működő társadalmat :)

ma 14:14

Mint korábban írtam, a szocialista piacgazdaság fenntartható, sőt, gazdaságosabb LEHET, DE több fajta modell létezik mind a szocializmusban, mind a kapitalizmusban, és mindkettőnek vannak típushibái, ami nélkül még szocializmus, ill. kapitalizmus lenne.

Az, hogy a szocializmusban nem történt piackutatás, az hiba volt.

Hogy a vállalatok élére nem a legmegfelelőbb igazgatót tették, hanem politikai alapon befolyásolták, ill. a vezetőket és dolgozókat nem motiválták teljesítményalapon, szintén hiba volt.

Ezen hibák kiküszöböléséhez egyáltalán nem kell feltétlenül az, hogy a vállalatok magántulajdonban legyenek.

Mondok példát is. Jelenleg egy rakás informatikai hálózat van, jelentős részük földalatti kábeleken. Az érdekesség nem csak az, hogy ezek a cégek külön kábeleken mennek, hanem az is, hogy gyakran egymás mellett, párhuzamosan külön kell kiépíteni földalatti járatokat ezeknek a kábeleknek, nem egy csőben mennek ezek a kábelek, holott technikailag nem lenne ennek semmi akadálya, sőt.

Tovább megyek: ha egy mobil ill. vezetékes informatikai hálózat lenne, akkor a teljes minőségi lefedettséghez sokkal kevesebb infrastruktúrára lenne szükség, így sokkal olcsóbb lenne. Természetesen nem azt mondom, hogy negyedannyi, mert nyilván egy cégre hárulna az összes adatforgalom, de akkor is másként és jóval olcsóbban meg lehetne oldani.

Ha egy bank lenne, egy biztosító, szintén egészen más lenne a helyzet, az is sokkal olcsóbban működhetne nagyobb színvonalon.

Az innovációban simán lehet verseny, tesztelhetnek kutathatnak feltalálhatnak különböző dolgokat, és az sincs kizárva, hogy a különböző részletekből tegyenek össze egy egészet. A tömeggyártás lenne más.

Ill. nem kell a fogyasztásra ösztönözni annyira, és akkor termelni se kell annyit. Ettől fenntarthatóbb lenne minden, és a boldogságindex is jobb lenne, lehetne.

"Gondolj pl. az Apple-re vagy a Microsoftra, ezek mind garázscégekként indultak. Ők hozták el az informatika robbanásszerű fejlődését, az okostelefonokat stb.. a szocializmusban ez nem valósulhatott volna meg."

Más kérdés, hogy kinek hiányzott volna ez az okostelefon-őrület.

Persze, a tervgazdaságnak egy sor hátránya van, azokat mind felsoroltad, de ezek egyike sem vezet összeomláshoz, mindössze alacsonyabb fogyasztáshoz, ami nem biztos, hogy hátrány.

Vannak amúgy előnyei is. Pl a piacgazdaság profitcentrikus, és olyan dolgokba teszi a pénzt, amivel rövid távon pénzt tud keresni. Egy tervgazdaságban ha leteszik eléd, hogy klímaválság van, és a központ kiadja az ukázt, hogy meg kell oldani, akkor odamegy a pénz. A piacgazdaságban meg az olaj- és autócégek megfizetnek pár reklámkampámyt, hogy kamu az egész, és itt vagyunk.

Ezzel nem a tervgazdaságot védem, csak azt mondom, hogy nem fekete-fehér a téma. A tervgazdálkodás elvei még a legszélsőségesebb kapitalizmusokban is megjelennek, ha valami nemzeti, vagy társadalmi szempontból fontos ügy felé kell terelni a piacot, csak adók és támogatások formájában.

Pl az európai mezőgazdaság kvázi tervgazdálkodás, mert támogatások, kvóták szabályozzák, ki miből mennyit vet. Ez pedig jól is van így, mert ha tisztán a piac önszabályozására bíznánk az ügyet, annak súlyos ára lehetne.