Borzalmas már, hogy mi folyik Szíriában, miért nem vetnek már véget ennek?

Oroszország az Aszad rendszert támogatja.

A NATO pedig azért nem támad, mert ha meg is döntenék a kormányt, bizonytalan mi történne utána. Lehet, hogy a szélsőségesek kerülnének hatalomra, mint Líbiában, vagy egy évtizedes polgárháború folytatódna, mint Libanonban, Afganisztánban. Ha tényleg rendet akarnának tenni, meg kellene szállni az országot, de ehhez sem a nyugati, sem a környező arab országoknak nincs igazán kedve (érdeke).

Valószínű a környező arab országok és a nyugatiak titkosszolgálati támogatásával a lázadók előbb-utóbb felülkerekednek, de bizonytalan, utána, hogy osztozkodnak a hatalmon.

A kurdok valószínű kivívják az autonómiát, mint Irakban.

A keresztények helyzete bizonytalan lesz Aszad bukása után, ugye az iraki keresztények nagy része is Szíriába menekült. Ha innen is menekülni kell, talán Libanonba menekülnének, esetleg Európába, USA-ba, ha befogadják őket.

Aszad minden támogatást megkap Oroszországtól, ki is jelentette, hogyha kell, az utolsó szír polgárt is megöleti, de a hatalomról nem mond le.

Szabad kezet kapott mindenhez, kémiai és biológiai fegyvereket is bevethet.

Az USA-nak és az Európai szervezeteknek nem érdekük beleszólni, Oroszországgal nem húznak újat, így szíriai nép sorsa kilátástalan. Ennyi halál után bár megtörtek, de ennek a gyilkosnak nem fognak lefeküdni, inkább meghalnak.

Szomorú, hogy ez megtörténhet napjainkban, és hogy a hatalom többet ér, mint bármennyi emberélet. És ilyen emberek irányítják az egész világot. Durva és kiábrándító.

1. Magyarországról is több, mint félmillióan menekültek el. Itt is polgárháború van, csak nem fegyverekkel.

2. Ki legyen a véget vető? És milyen elvek szerint? Miért pont ő és miért pont úgy? És miképpen tegye?

3. Mindkét előzőre a megoldás: nem acsarkodni, felelősen gondolkodni, hataloméhséget nem engedni, értelmes szóra hallgatni, ellenségeskedés helyett dolgozni.

Már csak az a kérdés, hogyan kezdjük, mi legyen azzal, aki másképp gondolja.

A környező arab országok jelenleg is az ellenzéket támogatják, de nyílt katonai beavatkozás biztosan nem lesz.

Egyiptom és Szaúd-Arábia azok az arab államok a térségben, melyeknek jelentős hadserege van, de nem valószínű, hogy nyíltan hadat üzennének Szíriának. Hasznuk nem származna belőle, viszont szembe kerülnének Iránnal és Oroszországgal.

Törökország jöhetne még szóba, de ő sem szeretne háborúba keveredni, inkább próbál jó viszonyban lenni Oroszországgal és Iránnal. Esetleg egy NATO hadművelet esetén nyújtanának segítséget, egyedül biztosan nem kezdenek el semmilyen komolyabb akciót.

A SOHR szerint a menekültek száma már lassan eléri az egy milliót is és ezek csak azok akik nyilván vannak tartva.

Az én elképzelésem szerint a következő fog történni Szíriában, amennyiben persze a felkelők győznek (márpedig más lehetőség mostmár nem nagyon van): Az ellenzéki koalíció kormányt alakít, mely mérsékelt iszlamista kormányzást fog bevezetni. Ezzel kivívja a radikálisok ellenszenvét, akik nyílt fegyveres lázadásba kezdenek az új hatalom ellen. Ezt majd szépen kihasználják az alaviták (ha addig ki nem irtják őket) és milíciákat szervezve részt vesznek az újabb harcokban, esetleg még saját államot is kikiáltanak, Latakia és Tartúsz vidékén, ahol amúgy is többségben vannak (ezt esetleg még Oroszország is elismeri). Az ország északi részén a kurdok önálló életre kelnek és államot fognak alkotni az államban, mint Irakban is, ezzel viszont lehetséges, hogy kifogják váltani Törökország beavatkozását. Szóval Szíria számára én nem jósolok fényes jövőt. Viszont kijavítanálak: ez nem olyan lesz mint Afganisztán, hanem mint Szomália.

Be kéne avatkozni.

Milyen felemeő érzés vot az is, amikot Líbiát bombáztuk.

Meg az sem mellékes, hogy a pilótákat bevetés után elő lehet léptetni.

Olyan jóleső érzés a győztesek oldalán állni. Ettől fosztják meg az EU lakosait a késlekedéssel.

Ha sokáig halogatják a támadást a politikusok, esetleg megoldódhat magától is a probléma. Na ezt nem kéne hagyni!