A kommunisták hatalomra kerülve miért építettek mindig diktatúrát?

Azt még elfelejtettem leírni, hogy már a 19. század második felében ugyebár összeültek a kommunista internacionálék, és nagy viták dúltak, hogy milyen módon vegyék át a hatalmat majd a jövőben. Több elképzelés is volt.

Egyrészt a Bakunyin-féle anarchistákat kirúgták, mert az anarchisták még a kommunisták szerint is szélsőségesek voltak. De ami ennél is fontosabb volt: az európai liberális, polgári államok kialakulásával, a parlamentarizmus elterjedésével egyidőben főleg a nyugat-európai államok szociális érzékenysége eléggé megnőtt. Egyre több jogai lettek a munkásoknak, szakszervezeteket hozhattak létre, szabályozták a munkaidőt, nőtt az életszínvonal, a végén sok helyen szavazati jogot is kaptak, és képviseltethették magukat az országgyűlésekben. Ezért az internacionálékon két fő csoport alakult ki: a szociáldemokraták, akik szerint a polgári állam keretein belül sikerrel lehet érvényesíteni a munkásság érdekeit, hiszen tényleg ez is történt, és nőtt a munkásság életszínvonala, az 1880-90-es években már nem volt az a dickensi világ, mint 50 évvel korábban. A szociáldemokraták tehát alapvetően demokratikusak voltak, elfogadták a parlamentarizmus játékszabályait, indultak a választásokon és a pártjaik képviselte a munkásságot.

Ezzel szemben a szélsőbalosok, az ilyen Lenin-félék azt mondták, hogy ez semmi, hiszen Marx eredeti célja a kapitalista állam megszüntetése volt. De mivel látták, hogy ez csak úgy magától nem fog megvalósulni, sőt, épp az ellenkezője történt, megerősödött a kapitalizmus és a parlamentarizmus, az első világháborúik virágzott, ezért Leninék azt mondták, hogy ezt az egészet szét kell zúzni, a kapitalizmus egyenlő parlamentarizmussal, és csak úgy lehet hatalomra jutni, ha a munkásság forradalmat hoz létre, és ekkor kell lecsapni, és lefejezni erőszakkal a burzsoáziát. És ezt is csinálták, szépen csendben várták, amíg jön valami válság, valami felkelés vagy forradalom, és akkor csaptak le. 1905-ben jött egy ilyen, de azt még a cári rendszer leverte, viszont az első vh-ban az egész orosz társadalom fellázadt, csak éppen az orosz társadalom nem volt kommunista, ezért diktatúrát kellett kiépíteni.

Szóval a kommunisták mindig is a diktatúra mellett voltak, igazából, amikor arról írnak, hogy demokrácia kell, a nép egyenlősége bla bla - az igazából mindig kamu, azt ők sajátosan értelmezik, nem úgy, ahogy te gondolnád. Mivel ezek szélsőségesek, szélsőségesen is gondolkodnak, "aki nincs velünk, az ellenünk van" alapon. És ezért hiába beszélnek demokráciáról, mert a demokrácia az az elfogadáson és a kompromisszumokon alapul, vagyis a demokrácia alapvetően a sokszínűség mellett van, hogy minél többféle nézőpontot foglaljon magába. Egy kommunista, aki szerint nem lehet más egy társadalom, csak kommunista, szerinted hogyan lehetne demokratikus? Mondom: szerintük, aki nincs velük, az ellenük van. Ez pedig a politikában egyet jelent a diktatúrával.

A kommunizmus és a hazudozás ikertestvérek szoktak lenni. "Hazudtunk reggel, éjjel meg este".

Például egyenlőséget hirdettek, meg hogy az államosított munkahelyeken mindenki egyenlően dolgozik. Aztán a gyakorlatban meg a kommunista vezetők többszörös fizetésért zsebre tett kézzel voltak rabszolgahajcsárok, tehát egyenlőbbek.

Vagy a kommunista vezetőkből lettek a legvadabb kapitalisták.

Vagy azt tanították hogy a hős szovjet hadsereg felszabadította hazánkat. Hogy mi volt a valóság azt szerintem mindenki tudja: Nők és kiskorúak százezreinek megerőszakolása, szovjet munkatáborok, stb.

Vagy azt hirdették hogy mindenki szabad lesz. De a valóságot vasfüggöny és aknamező vette körül.

Ez épp olyan mint a bűnözők közül az álrendőr. A ruháját és jelvényét meglátva teljes biztonságban érezzük magunkat. Ámde ettől ő még nem valódi rendőr hanem bűnöző.