Az ókori európában milyen állam volt?

A videónak vannak gyenge pontjai, de alapjában véve megadja a választ.

Mivel a Kárpát medence alatt a földkéreg átlagosan vékonyabb mint a környéken, az átlaghőmérséklet is magasabb, és ez a jégkorszakban enyhébb hideget jelentett, és itt jobban átvészelte az előző kuktúra a hideget.

A környező jég visszahúzódásásakor az itt felszaporodott népesség kirajzott. Azok akik keletre mentek azok lettek a szkíták, akik nyugatra, azok pedig a kelták (erősen elnyagyolva).

Ez végig követhető a tatárlaki agyaglemezektől a nyílhegyeken keresztül a többi régészeti eredményig (pentaton zene, anyaistennő kultusz és ragozó nyelvek).

Amikor belakták a belakható területeket, elkezdődőtt a versengés a mezőgazdaságilag jobban hasznosítható területekért.

Előkerült egy kis csoport a Földközi tenger keleti partjainál, amelyik belefáradt a versengésbe, és kijelentette, hogy Isten őket jelölte ki a világ ügyeinek intézésére, és rendre ki is irtották szomszédaikat...

Mivel ez rossz fényt vetett rájuk, később biroadalmak díszletei mögül irányítgatták a rájuk bízott világot...

Például a farkastejen nevelkedett tesvérgyilkos erkölcsi alapján álló Római Birodalom nagyon jól tudta alkalmazni a Káin-i modellt.

Olajozottan működött a bálványimádóknak cimkézett barbárok, kelták, szlávok, germánok irtása és rabszolgasorba döntése, földjeinek elvétele, igaz a keleti szkítákba (pártusokba) beletört a bicskájuk.

Ezt a negatív folyamatot próbálták periódikusan megakadályozni a visszaáramló szkíták (pannonok, hunok, székelyek, avarok és magyarok)... Minden hullám visszavetette ezt a rendszert pár száz évvel, talán a magyarok a leginkább vagy 500 évvel...

De akkor a Török birodalom díszletei mögül irányító erők, a Római Birodalom szellemi örököseivel összefogva végzetes csapást mértek az utolsó szkíta hullámra.

Mindezek után a katolikus egyház nyíltan bizniszegyházzá vált.

Szia! Mivel tényleg elég tág a kérdés, mert nem adtál meg egy konkrét időintervallumot, amire kíváncsi vagy, ezért nehéz erre válaszolni. Nem mindegy, hogy pl. a Kr. e. II. században milyen államok és népek voltak Európában vagy Kr. u. II. században, a Római Birodalom határain túl...

Én most azt írom le, hogy nagyjából a Kr. u. II. században, tehát a császárkor virágkorában milyen volt a helyzet (ha kíváncsi vagy, leírhatom a Kr. e. II. században is a helyzetet, vagy amikor akarod).

A Kr. u. II. században a Birodalom területe a Rajnáig húzódott, továbbá a Duna voltak a fő természetes határok. Britanniában pedig Hadrianus fala védte a Birodalmat (nagyjából a mai Skócia már nem tartozott a római fennhatóság alá).

Britanniában az alap lakosság az kelta volt (egyébként Galliában is), csakhogy akik a Birodalomban éltek, azok romanizáltak voltak, vagyis városokban laktak, latinul beszéltek, fürdőbe jártak stb. - a Hadrianus falától északra élő kelták viszont megőrizték az ősi életformájukat. Ezek törzsi társadalmakban éltek, és nagyon harcias, vad és kegyetlen népek voltak. Igazából a férfiak legfontosabb feladata a katonáskodás volt (bár nők is lehettek katonák), viszont egyénenként harcoltak, nem vonultak alakzatokba, századokba - ilyesmibe, mint a rómaiak. Harc előtt kékre festették az arcukat, hogy félelmetesek legyenek (egyik törzsük, a piktek erről lett elnevezve, mert a pikt kéket jelent), illetve már az ókorban is pepita nadrágban jártak (kelta emberek hordtak először nadrágot). Fegyvereik a hosszú lándzsa, kard, kerek pajzs voltak. Harci szekereken is harcoltak, aminek a tengelyére pengéket raktak (de ilyen szekereket inkább az előkelők használtak, az alap katona gyalogos volt). Fejkultusz is volt náluk, a legyőzött ellenségeik fejét levágták és a nyakukba akasztották, ezzel jelezték a dicsőséget, hogy megölték az ellenségüket. Egyébként indoeurópai nép voltak, sokistenhit jellemezte őket, és úgy tartották, hogy haláluk után egy messzi szigetre kerülnek, ahol örökké háború folyik, így kedvükre harcolhatnak... Tehát eléggé harcias népek voltak a kelták. Templomokat nem építettek, helyette szent ligetekben imádták az isteneket, ahová senkinek nem volt szabad betenni a lábát, csak a druidáknak. A druidák amolyan papok voltak, hitük szerint kapcsolatot tartottak az istenekkel és a szellemekkel és a kelták számára ezek "szent" emberek voltak, természetfeletti tulajdonságokkal.

A kontinensen a limesen túl nagyrészt a germánok laktak, akiknek ősi földje Skandinávia, Jytland-félsziget voltak, innen terjedtek szét. Szintén indoeurópai nép és sokistenhívőek voltak. A germánok nagyon sokáig nem alkottak nagyobb törzsszövetségeket, hanem az óriási erdőségekben, földeken éltek szanaszét, és inkább csak nemzetségekben max. törzsekben gondolkodtak. Ilyen értelemben germán államról nem lehet beszélni, úgy kell ezt elképzelni, hogy minden germán férfi szabad volt, földet művelt, ellátta a családját. Ha volt valamilyen veszély, illetve kitalálták, hogy elmennek hadjáratra, akkor összehívtak egy törzsi gyűlést, ahol megbeszélték a dolgokat, és választottak a feladat erejéig egy vezetőt (a római források dux-nak nevezik ezt). A dux csak addig parancsolt, amíg a feladatot végre nem hajtották. Vagyis ha támadás érte őket, választottak egy duxot, és ha a veszély elmúlt, onnantól a dux nem parancsolt (vagy ha támadtak és hazajöttek, akkor sem). Hadjáratok esetén a zsákmányt igazságosan elosztották egymás között. A törzsekben voltak törzsi vezetők (római források rex-nek nevezik ezeket), ezek viszont sokáig csak spirituális funkciót láttak el, vagyis politikai hatalmuk nem volt. Ebből az egészből lehet látni, hogy eléggé idilli társadalomban éltek, mindenki szabad volt, egyenrangú, mindenkinek volt szava a népgyűlésben, igazságosan osztották el a zsákmányt stb. A férfiak földet műveltek, veszélyben pedig kardot ragadtak. Ez a római történetíróknak nagyon tetszett, Tacitus szerint amíg a rómaiak elkorcsosultak, elkényelmesedtek (fürdők, ribik, politika, pénz hatalma stb.), addig a germánok igazi erényes emberek voltak, akik a természetben éltek, szántottak-vetettek és vitézül harcoltak. Mivel sokat harcoltak, ezért az asszonyok is szántottak-vetettek, igazából sok germán törzsben a nők egyenrangúak voltak a férfiakkal. Illetve a nők fontos szerepét jelzi, hogy a germán családoknál az anya számított, tehát a leszármazást is úgy tartották számon, hogy ki kinek az anyja, és nem az apát nézték! (Ez azért érdekes, mert általában mindig az számít, hogy kinek ki volt az apja, nálunk a nevet is az apától örököljük stb. - a germánoknál viszont az anya számított).

Később viszont egyre differenciáltabb lett a germán társadalom, kialakult az a rendszer, hogy a gazdagabbak (duxok) maguk köré gyűjtötték a szegényebbeket, és fegyveres szolgálatért cserébe megvédték őket. Így a duxoknak idővel állandó fegyveres katonai kíséretük lett, akikkel amolyan "szerződésben" voltak. Tehát a katonák szolgáltak neki, viszont a dux megvédte őket ,elosztotta közöttük a zsákmányt stb. Az évszázadokkal későbbi hűbériség gyökerei a germán társadalomban már megvoltak! Egyébként ez a differenciálódás azért történt meg, mert a rómaiakkal (és egymással is) egyre durvább és ádázabb háborúkat vívtak, így az egyszeri szabad férfi biztonságosabbnak látta egy dux alá beállni szolgálni, hogy védve legyen ő és a családja.

A következő évszázadokban az egyre veszélyesebb római háborúk miatt jobbnak látták a szétszórtan élő germán törzsek, ha törzsszövetségbe lépnek. Így jöttek létre a germán "népek", vagyis a frank törzsszövetség, az makromannok, a szvévek, kvádok, gótok, roxolánok, szászok stb. Ezeknek egy-egy rex volt a vezetője, vagyis a rex a papi funkcióból átvedlett királlyá, aki vezette a népet (de a spirituális funkciója is megmaradt, és amikor ezek a népek átvették a kereszténységet, akkor ezt a kereszténységgel kapcsolták össze, vagyis úgy gondolták, hogy a király Isten által választott vezető - innen jön a szakráris királyság gondolata, a francia király pl. a középkorban érintéssel tudott gyógyítani, tehát természetfeletti tulajdonságokat tulajdonítottak neki - ennek a gyökerei tehát itt vannak, hogy a germán rexek sokáig papok voltak).

A római határhoz közelebb lévő törzsszövetségek (frankok, makromannok) állandó érintkezésben voltak a rómaiakkal, kereskedtek is velük stb. Sokan elmentek római zsoldba is, vagyis ezek a népek megismerkedtek a római kultúrával. Ez az oka annak, hogy a nagy népvándorlás idején a frankok, vizigótok nem dúltak-fosztogattak az elfoglalt római provinciákon, hanem átvették a római életformát. Míg azok a germánok, akik messze, a római határtól távol éltek, és nem ismerték a római kultúrát, pl. a vandálok, azok viszont mindent feldúltak maguk körül.

Ha még keletebbre mész, akkor a Balti-tenger térségében már az ókorban is éltek finnugor törzsek. Délebbre, a mai Lengyelország területén volt a szlávok őshazája. A szlávok eredetileg összesen két törzsből álltak, és a mocsaras vidékeket kedvelték, ők is hasonlóan éltek, mint a germánok, tehát szétszórtan, lazán, kis népsűrűségben. Nagyon harcias népek voltak, a hadifoglyaikkal viszont jól bántak, és egy idő után hazaengedték őket. Azért kedvelték a mocsaras helyeket, mert ha ellenség jött, akkor elmerültek a mocsárban, ahol nádszállal szívták a levegőt, és a mit sem sejtő ellenséget úgy lepték meg, hogy egyszerre kiugrottak a víz alól és lemészárolták őket... :D Amúgy ezeket sokkal később, a 6. században írta le egy bizánci történetíró, Prokopiosz. De szlávok már az ókorban is éltek ott.

A Fekete-tenger térségében volt a Boszporuszi Királyság a II. században, viszont ezekről most hirtelen semmit nem tudok :D Tőlük északra éltek a szarmaták, akik lovasnomád, nyilazós népek voltak. A Kaukázusban pedig az örmények (Armenia) éltek, egy nagyon ősi nép, akik a Római Birodalom és a Parthus Birodalom között ütközőállam voltak a II. században, tehát vagy a római császárnak, vagy a parthus (később Sassanida) nagykirálynak volt a kliens királysága Armenia.

Igazából nem sok állam volt.

Római birodalom ( majd ketté szakadt ), Hun birodalom, majd később a frank birodalom ( bár az már bele csúszik a középkorba ). Ezen kívül különböző törzsek voltak, amik később ( a középkorban ) egyesültek országokká, birodalmakká, államokká. Tehát konkrét állam nem volt túl sok.

Semmilyen kérdező. Ennyire egyszerű. De ha mégis ragaszkodsz valamilyen elnevezéshez, hát a törzsi berendezkedés áll a legközelebb a valósághoz.

Attól, hogy földterületeken élnek emberek, még nem lesz állam. Sok helyen Európában az államiság meglehetősen új keletű. Például Itáliában a római birodalom felbomlása után a legújabb korig csak városállamok léteztek, állam nem. Az első ilyen a frank birodalom volt, ott Károly egyesítette a területen élő népeket, és létrehozott valamiféle közigazgatást is. A germán területeken törzsek éltek, semmiféle államiság nem volt, később egyes törzsek megerősödvén kisebb királyságokká váltak (bajor, szász, stb), és később itt is szerveződött közigazgatás. Európában (a Fekete tengertől nyugatra) csak 700 után jelentek meg magyar törzsek, és a 9. században értek ide és telepedtek le. Az államiság Izlandon és éppen nálunk Istvánnal alakult ki az elsők között. A 13. századtól jelent meg a Habsburg fennhatóságú állam Bécs környékén, aztán később a kijevi, majd moszkvai fejedelemségek.

Az államiság nem egyszerű kérdés, mert szervezett közigazgatást jelent. Attól, hogy voltak kisebb királyságok többfelé, még nem következik, hogy szervezett közigazgatás is volt. Eleinte az adókat is szükség szerint szedték be (azaz ha kiürült a kassza).