A II. világháború előtti években mi volt a véleményük a nyugatiaknak (Franciaország, Anglia, USA) a Szovjetúnióról?

Nem volt egységes álláspont, mivel demokráciákról volt szó.

A lakosság nagy része tudta, hogy mi folyik a szovjeteknél, egy kisebb rész pedig arról álmodozott, hogy a Szovjetunióban éppen a paradicsom épül.

Persze, ahogy telt az idő, az első tábor egyre jobban felduzzadt.

Az embereknek úgy általában semmi. El voltak foglalva a maguk gondjaival.

A politikusok utálták a bolsevizmust. Legszívesebben eltörölték volna. De nem volt hozzá nemzetközi okuk, mert ilyen okot nem szolgáltattak. De ezen túl, jobban el voltak foglalva Hitler nyomulásával. Mindkettő bizonyos mértékig kiszámítható volt. Az elsőről tudták, hogy sokáig a saját problémáit sem tudja megoldani. Ezért - az utálaton kívül - tartaniuk nem kellett tőlük. A másodikról tudták, hogy viharos sebességgel gyarapodik, és alig várja, hogy elfoglalja fél Európát. Két évvel a kitörés előtt el is kezdte.

Én csak Franciaországról tudok, mert itt élek.

Voltak olyan csoportok és hangadó emberek (pl. Jean-Paul Sartre, Yves Montand, Simone Signoret), akik eleinte istenítették a szovjet rendszert, egészen addig, míg ki nem derült a gulágok létezése és Sztálin kegyetlenkedései.

A kegyelemdöfést azonban Magyarország '56.-os megszállása adta. Ekkor teljesen megfordult a véleményük, és ennek hangot is adtak.