Kezdőoldal » Politika » Külföldi politika » Mi az oka annak, hogy Japán...

Mi az oka annak, hogy Japán uralkodójának titulusát a nyugati nyelvekre császárként és nem mondjuk királyként fordítják?

Figyelt kérdés
2018. máj. 30. 19:10
 1/4 anonim ***** válasza:
87%
Valószínűleg a 16. századi hittérítők kezdték, aztán diplomáciai szokvány lett belőle. A szerzetesek azt látták, hogy Japánban sok úr van, a daimjók, ezek megfelelhettek a királynak, a sógun amolyan főkirály lett, a tennó meg császár. Illetve a kínai minta is ebbe az irányba vitte a dolgot.
2018. máj. 30. 21:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
100%
Császárból elm. csak egy lehet a világon. A japánok hite szerint a császári család a NAP (Amaterasu) leszármazottjai, akiknek megadatott a jog, hogy uralkodjon a Földön (legalább is régen ez volt a hiedelem)
2018. máj. 31. 01:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
100%

"A kialakult koncepció szerint a császár felett már nem áll más földi lény, így tulajdonképpen csak egy császár létezhetne a világon. Kevésbé szigorúan a császár olyan uralkodó, akiknek királyok a hűbéresei – azaz ő a királyok királya vagy nagykirály – és felette csak Isten áll. Ez utóbbi koncepció alapján az európai-mediterrán kultúrkörön kívül is azonosítani tudjuk a megfelelő császári címet.


Ma Japán uralkodója az egyetlen, akinek címét (tennó, „az ég ura”) császárként fordítják idegen nyelvekre."



A japán tennó egyébként a kínai császárság koncepciója szerint, kínai hatásra alakult ki, és hasonlóan az ókori római császárság felfogásához, isteni erővel volt felruházva (a császár egyben istenség és főpap is a legtöbb nem-keresztény kultúrában).


A "császár" fogalmát tulajdonképpen a kereszténység "fokozta le", mivel a keresztény egyistenhit a császárt is az egy és mindenható Isten alá rendelte, így lett istenség helyett "csak" a legfőbb uralkodó, a királyok királya, de maga is pusztán "Isten kegyelméből uralkodó". Az európai "császár" tekintélyét tovább csorbította, hogy a főpap sem lehetett, mert a pápa kizárólagos joga volt a legfőbb főpapi cím viselése, amit maga is egyfajta császári koronával, a pápai tiarával szentesített, és csak ő küldhetett koronát a császároknak, személyesen vagy főpapjai által koronázhatta meg őket.


Ezt utasította vissza egy arogáns gestussal Napóleon, aki saját fejére tette rá a koronát, jelezve, hogy nem ismer el nagyobb földi hatalmat önmagánál, szimbolikusan visszautalva a római császárok teljhatalmára.


Az istennek és részben a pápának való elméleti alávetettség koncepciója végül oda vezetett, hogy Európában több császár is megfért egymás mellett (pl. egy adott időben párhuzamosan a német és osztrák császár, az angol király, aki egyben India császára volt, és az orosz cárok, akik szintén imperator címet viseltek).


A királyok lehetnek egymás vazallusai, vagy egy császár vazallusai - de egy császár nem lehet egy király, sem egy másik császár vazallusa, mert akkor megszűnik császárnak lenni. A császár a legfőbb világi méltóság.


A távol-keleten azonban megmaradt a császár, mint isteni uralkodó, a közel-keleten pedig, bár nem isten, de főpap (a "török császárnak" is nevezett szultán például egyben minden muszlimok kalifája, vallási vezetője volt).


Az ázsiai kultúrákban a legutóbbi időkig megmaradt isteni személynek a császár. Isteni származásáról a japán császár csak 1946-ban mondott le, egyúttal eltörölte a sintoizmus államvallási státuszát és bevezette a teljes vallásszabadságot (addig a tennó egyszerre volt császára, főpapja és istene a sintó vallásnak és Japánnak).


Ezzel együtt szimbolikus főpapi funkciójához bizonyos módon mégis ragaszkodott: 1990-ben évezredes sintó hagyomány szerint elvégezte a rizs-áldozati szertartását, amelyben szimbolikusan kifejezte az isteninek tekintett elődeivel való teljes egységét.


1975-ben is azt nyilatkozta Amerikában, hogy 1946-ban feladtköre és hatalma "nem sokat változott". Amerikai nyomásra ugyan kihagyták az alkotmányból a konkrét isteni eredetre való utalást, de a szentséget, sérthetetlenséget, mindenek felett álló tekintélyt szavatoló passzusok maradtak.


Fontos tudni, hogy még a japán történelemnek azon évszázadaiban is, amikor a tényleges politikai és katonai főhatalmat a sógunok birtokolták, a Tennó szent és sérthetetlen volt, sőt, minden sógun a Tennótol kapott kinevezésével hitelesítette hatalmát - míg Hirohitó császár úgy nem döntött, hogy felkerekedik Kiotóból és Tokióba vonul, hogy visszavegye a regnáló sóguntól a politikai hatalmat. A Tennó tekintélye olyan nagy volt, hogy a sógun ezt nem merte megtagadni, azóta újra a Tennók kezében van a tényleges hatalomgyakorlás is (ebben az átmeneti időszakban inkább vallási vezetők voltak, egyféle sintó "pápaként" uralkodtak).


A tennót tehát ezért feleltették meg a császári rangnak, mert a királyok királya, akár az európai császárok, egyben főpap és istenség, akár egyes római császárok voltak. Ez a kifejezés állt a legközelebb tartalmilag.

2018. máj. 31. 02:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
Bocs, Mucuhito (Meidzsi Tennó) volt, aki visszavette a politikai hatalmat, csak roszul írtam hirtelen. Hirohito az volt, aki lemondott az isteni eredetről 1946-ban.
2018. máj. 31. 02:44
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!