Mi értelme van a kulturális relativizmust vallók paradoxonjának?

Lehet élcelődni, elkomolytalankodva a kérdésem lényegét.

Mindezt pedig valóban egy olyan emberként kérdem, aki hisz a kultúrák egyenlőségében. Viszont érdekes azt látni, hogy még a látszólag legvallásosabb országokban is a nagyvárosok fiatal-értelmiségi, hangadó keménymagja szinte 100%-ban a helyi hagyományokkal direkt szembemenő, individualista, önmagát és az eszméjét felsőbbrendűnek gondoló "forradalmár". Dettó ugyanazt a szöveget nyomják a világ bármelyik pontján, mint amit a nyugati-európai balos-mainstream média kitol magából. Mintha csak ugyanarról a szalagról futottak volna le nyugati szabvány szerint sorozat gyártva: jól bejáratott kultúrmarxista szöveg, megspékelve egy kis poszthippiséggel, egy kis vegánsággal és hipster-külsővel. Mindegyikük a nyugatot majmolja, pont, mint 100-200 éve, csak akkor nem kéne nyakon önteni ezt az egészet a "kultúrák egyenlőségének" a maszlagjával, mert ez így baromi hiteltelen és álszent.

Igazából az egyetlen dolog, amit számon kérek, az a következetesség: vállalják fel, hogy szerintük a nyugat különb, mint a világ többi része! Mint ahogy az elődeik tették. Azok legalább őszinték voltak.