Az ún. gyűlöletbeszéd miért nem fér bele a szólás szabadságba?

Ha azt mondom, szép a szemed, az nem gyűlöletbeszéd.

Ha azt mondom, csúnya a szád, az nem gyűlöletbeszéd.

Ha azt mondom, kedves ember vagy, az nem gyűlöletbeszéd.

Ha azt mondom, egy mocskos gazember vagy, az nem gyűlöletbeszéd.

Ha azt mondom, te egy kedves, de rendkívül veszélyes ember vagy, aki kedvesség mögé rejti gonosz szándékait, perceken belül legyilkolja környezetét. akkor az attól függ. Ha igaz az állításom, akkor veszélyjelzés. Ha hamis az állításom, akkor gyűlöletbeszéd.

Miért? Az első négy mondat egy megállapítás, igaz vagy hamis, de épeszű ember semmire nem késztet. Meghallgatják, továbbmennek. Ha azonban, bár te tisztességes ember vagy, mégis az ötödik mondatot mondom rád, akkor az emberek félni kezdenek. És a gyengébb idegzetűek, rámenősebbek, vagy öntörvényű igazságosztók megelőző csapásként agyonütnek. Pedig te egy rendes ember voltál. De ezt műveli a gyűlöletbeszéd.

Ez egy egyszerű példa volt, hogy érthető és ne félreérthető legyen. A valóság ennél sokkal bonyolultabb. Elhangzik ártatlannak tűnő mocskos gyűlöletbeszéd, ami hat, és elhangzik trágár pocskondiázó beszéd, amit a józanabbak csak dühnek neveznek. De mindig mindenki józan?