Horthy vagy a Kádár korszakban fejlődött többet az ország?

Nem lehet valódi összehasonlítást tenni. Ennek oka a rendkívül eltérő körülmények.

Horthy egy Trianonnal megharmadolt országot vett át, ez akkora sokk volt, hogy fejlődés alig volt (csak egy példa: keleten a fő közlekedési és ipari összekötő tengely az Arad - Nagyvárad vasút volt, azon a környéken más vasút nem is működött. Ez (éppen az ipara miatt) a románokhoz került, a keleti országrész megbénult. A felvidéki nyersanyagok szintén elkerültek. Mire a húszas évek végére kezdett az ország felocsúdni (és Horthy is abbahagyta a bosszúhadjáratát), jött a nagy világválság, amely 4 évig tartott. Itt szerzett hatalmat Hitler, sok fejlődési lehetőség nem maradt, bár visszaesés sem volt.

1945 után hatalmas fellélegzés volt a háború után, a kisgazda kormányzás pár év alatt újjáépítette a rommá lőtt országot. Ekkor került hatalomra Rákosi, aki mindent tönkretett, következménye lett 1956, megint a fél ország rommá lőve. 1863 után kezdődött a konszolidáció. 1968-ban bevezették az új gazdasági mechanizmust, az addig pangó gazdaság (a magánszektor megerősödésével) igen nagy lendületet kapott. A kommunista terror folyamatosan enyhült, így az emberek közérzete javult, közben a hetvenes években engedélyezték a külföldre utazást, ez további kedvet hozott, és a nyolcvanas évek elejéig meglehetősen nagy fejlődés ment végbe. Csak éppen az a rendszer technikailag működésképtelen volt (az ilyesmi több tíz év alatt derül ki), ezért a fejlődés fenntartásához hiteleket kellett felvenni, hogy a jólléti növekedés fennmaradjon. Csak éppen a termelés nem tartott ezzel lépést, egyre jobban látszott, hogy száz forint megtermelt értékből kétszázat akarunk költeni. Ez vezetett 1989-hez.

Még egy fontos különbség: a Horthy korszak kapitalista berendezkedés volt, amelynek a filozófiája a tőke ereje volt, aki rossz körülmények között élet, esélye sem volt változtatni (pénz kellett hozzá). A Kádár rendszer filozófiája a munkáshatalom volt, ezért az oktatás ingyenes lett, aki akart kiemelkedhetett a szegénysorból a tanulás által (így jobb fizetésű állása lett). Ezért sokkal több olyan család volt a Kádár rendszerben, akik úgy érezték, vitték valamira a korábbiakhoz képest.

Elég hasonló, mindkét korszakban jelentős gazdasági, társadalmi fejlődésen ment keresztül Magyarország. Ha számokkal akarjuk kifejezni, akkor a Horthy és a Kádár-korszakban is átlagosan körülbelül évi 3 százalékkal nőtt a gazdasági termelés, GDP.

Ez a mai európai környezetben jónak tűnhet, ugyanakkor ezekben az időkben más országok jelentősen jobban is tudtak teljesíteni. Például 1920 körül Magyarország és Finnország körülbelül azonos fejlettségi szinten volt. Aztán 1938-ra Finnországban a GDP/fő már 40%-kal magasabb volt, a '80-as évek végére pedig Finnország már közel háromszor fejlettebb, magasabb jövedelmű ország volt, mint Magyarország.

A kérdés legfeljebb az lehetne, hogy a Bárczy-korszakban vagy a házgyárak korában volt-e nagyobb a lakás, iskolai tanterem, üzemcsarnok, közút, vasút, műtárgy, közmű építés volumene...

Mondok valamit, 1911 egy olyan év volt, hogy bármelyik hetén több lakóépület (állami, szfővi lakótelepek), középület, vasút, villamoskocsi, gőzmozdony, akármi épült, mint utána 60 évig együtt véve. Ezt még esetleg a házgyári és járműipari tömegtermelés mondhatja el magáról a '70-es, '80-as évek fordulóján. Egyéb időszakokat ne nagyon emlegessünk, mert кurva nagyot lehetne vele égni.

Le lehet ám számolni darabra, melyik korszakból hány felépült ház, utca, tanterem vagy akármi maradt hátra. Ha valamiből egy év alatt mondjuk 20 ezer épült a I. világháború előtt, akkor ugyanabból kb. 80 db a két világháború között. Egyszerűen nem lehet egy lapon emlegetni a kettőt. Magyarországnak az I. világháború után gyakorlatilag vége lett (nem csak területileg!), azóta is abban élünk, és azt éljük fel, ami a régi időkből hátra maradt. Szó szerint. A Rákosi-féle őrjöngés szintén nem volt a fejlődés csúcsa számokban mérve, mondjuk a háborús újjáépítések (lerombolt hidak, házak, felszaggatott vasutak) és jóvátételek mellett más se nagyon csinált volna Kánaánt. A házgyárak korában - olyan, amilyen - de azért kilóra mérve volt fejlődés, nem kicsi, hanem mérhetetlen nagy, a fél ország ma azokon a járdákon, hidakon, aluljárókon, metrókban jár, azokból a csövekből kapja a vizet, gázt, fűtést, azokon a kábeleken kapja az áramot, azokban a panelekben és kádár-kockákban él, azon bútorok közt, azokban az iskolákban tanul, azokban a kórházakban gyógyul, amiket akkoriban irgalmatlan mennyiségben felépítettek. Egyéb korszakok se előtte, se utána nagyon messze nem emlegethetők egy szinten ezzel. Teljesen mindegy, hogy milyen gazdasági számokat bűvészkednek történészeink össze, ez akkora ma is kézzel fogható tárgyi tétel, hogy nagyon nehéz lenne elsumákolni. Minden évtizednek megvan a maga építészeti stílusa, ha az ember végigmegy egy országon, rögtön látja, hogy melyik korszakból van ott ordítóan sok, és végtelenül kevés.

Századforduló és szocializmus. Előtte, közte és utána gyakorlatilag semmi. Csak habzó szájú 20. századi politikusok, akikkel persze vastagon ki lehet tölteni a történelemkönyvek megfelelő szegmensét, csak éppenséggel a valósághoz nem tettek hozzá semmit. A világ más országaiban nagyon nem ezek az arányok.

A felvett állami hitel pedig nem tűnt el a Bahamákon, ahogy mostanság minden eltűnik, annak a lakásállománynak, vállalati üdülőállománynak, stb, ami többek között lett belőle, ha valakik csak egy részét kiadták albérletbe, szállodának, stb. azóta már többször kitermelték (maguknak) a Kádári államadósságot. Tessék akkor rajtuk előszedni...

A rendszerváltás semmittevő Magyarországa megint csak két dologra képes: kiárusítani, szétrohasztani, földig rombolni, széthordani, szétlopni, felélni mindent, amit meg nem: azt jól átkeresztelni. Oda, vissza, huszonnyolcszor. És akkor elő lehet adni majd a ferdítést a történelemkönyvekben, hogy 300 új főiskolát alapítottunk - nagy kunszt -, azt meg hogy az épületet kik építették föl hozzá 30 évvel korábban, azt nem emlegetik.