Miért mondják, hogy szegény az élet Magyarországon, amikor 400e az átlagkereset?

Nem tudom mit kell mesélni azon, hogy a min. nyugdíj 80 euró/hó, hogy minimálbér is 16%-al adózik, amire rájön a 27%-os ÁFA (amiről szeretnek megfeledkezni, pedig (majdnem) mindenen rajta van, hogy 3 hónap után az álláskeresők egy huncut fillért nem kaptak - cserébe viszont fizethették a TB-t a semmiből - soroljam?

A nyomor - az én olvasatomban - amikor az emberek képtelenek a saját szükségleteiket fedezni, önmagukat emberhez méltó szinten fenntartani!

És ha azzal jössz, hogy ez keveseket érint, akkor nézz szét szerte az országban, és aztán önként ki fogod törölni a popsidat a statisztikákkal!

"A nyomor - az én olvasatomban - amikor az emberek képtelenek a saját szükségleteiket fedezni, önmagukat emberhez méltó szinten fenntartani!"

Akkor ebben egyetértünk. Abban is egyetértünk, hogy Magyarországon egy csomó ember ez alatt a szint alatt él. Abban is egyetértünk, hogy jelenleg nem túl sok kvöet mozgat meg a vezetés azért, hogy ezeket az embereket felzárkóztassa, helyette inkább ingyenmilliókat osztogat építkezésekre.

Amiben én nem értek egyet, hogy a bruttó 400 ezres fizetés nyomor-e, mert szerintem marhára nem az. Én éltem ennél sokkal kevesebből is - feleségem meg a mai napig csak álmodik ekkora fizetésről -, mégsem éreztem egy pillanatra sem, hogy nyomorognék. Nem voltunk elégedettek az akkori fitésünkkel, de ettől még baromi boldogan éltünk belőle, csak kompromisszumokkal.

Azzal is egyetértünk, hogy Magyarországon baromi magasak az adóterhek, de ennek is több okát látom. Egyfelől fent kell tartani a drágán és nem hatékonyan működő közszférát, valamint igen magas az állami újraelosztás mértéke - magyarán sok minden van ingyen, ami máshol fizetős. Szerintem az itteni élet csapdája az, hogy az itteni átlagfizetésből nagyjából hasonló életszínvonalat lehet finanszírozni, mint a nyugatiból, ha a szolgáltatások árát nézzük, csak vannak "apró" különbségek, amik miatt mégsem ugyanaz.

Egyrészt a minimálbér és a magas fizetés között nyilván kisebb a hézag, ezért nem akkora a frusztráció. Jelenleg a magyar minimálbér önfenntartásra (sem) elegendő, az ottani minimálbér azért élni is enged talán.

Másrészt a magyar ember ameddig nincs saját ingatlana, addig úgy érzi, hogy nyomorog - én is így voltam vele -, míg a nyugati kollégáim közül 1-2-nek van saját háza/lakása, inkább fizetik az albérletet mint a kisangyal, ami a fizetésük tetemes százalékát elviszi ott is. Ha ott is a stabil egzisztencia alapkövetelménye lenne a saját ingatlan, az sok fejtörést okozna az alacsony jövedelműeknek.

Talán a legfontosabb pedig az, hogy a megélhetésen felül megmaradt költőpénz egészen más vásárlóértékű. A német kollégáim közül konkrétan mindenki új autóval jár, még a pályakezdők is. Szép ruhákban járnak, nyaralgatnak, flagship telefonokat használnak, a lakásaik új bútorokkal berendezettek.

Egy angliában gyereket nevelő haveromnál figyeltem, hogy magyar szemmel nézve hatalmas pénzeket kerestek, de akkora mennyiséget elvitt a megélhetés, a szolgáltatások díja, hogy a végére arányaiban nem maradt több, mint itthon maradt volna. A feleség, ha vissza akart menni dolgozni, akkor azzal szembesült, hogy a bölcsőde díja, a bejárás, a kaja és a plusz fodrász és smink nagyjából el is vitte a pénzt. Ha otthon marad, nullán van.

Ami különbség volt, hogy a "költőpénzük" brutális dolgokat finanszírozott magyar szemmel, pl új Audi A4-est lízingeltek, gyönyörűen berendezett albérletben laktak, Izlandra mentek nyarlani, stb. Nekem itthon pont a fordítottja volt: a kocsim 20 éves, a házam 30, de a szolgáltatásokat tekintve kényelmesen kijövünk csak az én fizetésemből, ami jóval kevesebb, mint náluk egy. Lehet vitatkozni, melyik a nyomor, szerintem egyik sem az, csak teljesen különböző élethelyzetek. Amikor ez a haverom hazajön, itthon ő a császár, odakint mégis ugyanazzal küzd, mint itthon bárki.

Ezzel együtt tudom jól, hogy pl Németországban százszor jobb élni, mint itthon, mert a pénz több mindenre elég, a munkáltatód kifizet, kiadja a szabadságodat és emberként bánik veled, amit itthon gyakran nem lehet elmondani. Az adóhatóság nem b*ogat, meg úgy általában nem frusztráltak és ellenségesek az emberek.

Én csak azt mondom, hogy a magyarországi élet sem nyomor, csak látjuk, hogy sokkal jobb is lehetne, látjuk, hogy hozzánk hasonló országok képesek lépegetni előre, ami baromi frusztráló ugyan, de mégsem nyomor.

Vezető pozícióban dolgozom, látom a kollégáim fizetését, és marha érdekes megfigyelni, hogy a fizetés mennyire szubjektív. Vannak huszonéves srácok, akik jócskán többet keresnek, mint bruttó 400, és állandóan hőzöngenek, hogy mennyire szar a fizetés a cégnél. Eközben ott van 1-2 takarékos kolléga, aki a bruttó 400-nál nem sokkal nagyobb fizetéséből három gyereket nevel és éppen építkezik, mert tudatosan bánik a pénzzel. A vajdasági kollégáim, akik ennél jóval alacsonyabb életszínvonalhoz szoktak, egyenesen dicsérik ugyanazt a pénzt, mert otthon sokkal kevesebbhez szoktak, és még azt sem nevezték nyomornak.

Igazából a saját érdekünk lenne megtanulni élvezni azt amink van, és nem állandóan azon hőzöngeni, hogy minden mennyire szar itthon, amivel a saját életünket mérgezzük 0-24. Gyanítom, hogy senkit sem fogok ezzel még elgondolkodtatni sem, de legalább megpróbáltam.

Egy "munka alapú társadalomban" (ahogy a fidesz hazudja) az, aki végig dolgozott 40 évet, és kap 100 ezer nyugdíjat, az bizony jó eséllyel nyomorog!

Ha nem tudja megvenni a gyógyszerét, ha nem tud fűteni, mert nem tudja majd kifizetni, az nyomorog!

Nincs erre mentség!

Aki a korona miatt elvesztette az állását, és három hónap után egy megveszekedett fillért sem kap, az nagyon nyomorog!

Az átlagfizetésbe bele vannak számolva a Mészáros Lölők is, a túlfizetett kormányzati elemek is, úgyhogy a valóság sokkal tragikusabb!

Engem kifejetzetten frusztál, amikor ilyen szerencsétlen embereket látok, akik koldulni kényszerülnek... mindezt a munka hájpolása mellett...

Azért tragikus a nyugdjasok helyzete, mert abban az időben mindenkinek dolgoznia KELLETT, így mindenképp munkára alapulna a nyugdíj, amiből meg kellene tudni normálisan élni! De abból (sem) lehet!

Az az érzésem, hogy teljesen elbeszélünk egymás mellett, vagy legalábbis két külön dologról beszélünk. Egyetértek veled abban, hogy kilátástalan ezeknek a nyugdíjasoknak a helyzete, de attól még éppen velük kapcsolatban még igazabb, amit mondani akarok. A nyugdíj bő száz éve bevezetett szolgáltatás, és eredetileg egy túlélősegély volt, és szociális alapon járt. Azaz nem mindenki kapott, csak a rászorulók, és elég minimális összeget.

Előtte mindenki magáért felelt, illetve a gyerekei tartották el az embert öregkorára. Amit mi ma nyugdíjként ismerünk, a szocialista rendszer gondolatmenete. Az állam gondoskodik mindenkiről, a te dolgod, hogy 40 évig szolgáld a rendszert, utána a rendszer eltart téged. A gond az, hogy ezt a fogkrémet már nem lehet visszanyomnit a tubusba, viszont egyúttal a rendszer egészen konkrétan fenntarthatatlanná vált mostanra - ennek okait nem részletezem.

Így most ott maradt egy halom nyugdíjas, akinek ígértek valamit 50 éve, és most nem tartjákb velük szemben ezt az ígéretet. Magyarul: át lettek b**va. Ez valóban torokszorítóan elkeserítő, de a tanulság nem az, hogy nekik ez járna, hanem az, hogy hazudtak nekik, mert ezt az ígéretet NEM LEHET a mai társadalomban betartani.

És pontosan ezt akarom kifejezni. Magyarország nem olyan szar hely, mint amilyennek lefestjük, csak az elvárásaink nem teljesen reálisak. Az a rendszer, hogy 40 év munka után a béredhez hasonló juttatást fizetnek neked még 20-30 évig NEM reális elvárás, attól hogy egyszer valaki ezt hazudta. Ha a nyugdíjrendszert a teljes történelem kontextusában nézzük - bármilyen szomorúnak tűnik -, a mi nyugdíjrendszerünk szerintem luxus. Még így is.

Magyarország ellátórendszere még mindig gyerekes hazugságokra épül. Amikor azt gondolja valaki, hogy természetes az, hogy az ő befizetett 7000 Ft-járért cserébe 100%-os egészségügyi ellátásra jogosult, és ezért cserébe elvárná, hogy a kórház úgy nézzen ki, mint egy nyugati klinika, akkor eléggé fordítva ül a lovon. Ingyenes az egyetem, a közép- és általános iskola, az óvoda, de még a bölcsőde is jelképes összegbe kerül.

Amibe senki nem gondol bele, hogy ez mennyibe kerül - ha megtesszük, a magas adók is hamar helyükre kerülnek. Az angolszász kapitalizmusokban ha nincs adott finanszírozású egészségbiztosításod, vagy fizetsz, vagy nem látnak el, nincs alku. Az egyetem, az óvoda kőkeményen fizetős bulik. A lakosság többsége albérletben lakik. Mégsem mondanánk lecsúszott, értékvesztett, szar országnak.

Összességében Magyarországnál vannak sokkal jobb helyek a világon, de több olyan hely van, amire nem cserélném le Magyarországot, mint amire igen. És ettől a gondolattól amúgy jobban is érzem magam.

Dehát éppen ez az: az NB1- ben vagyunk kieső helyen. Ezt nézhetjük úgy, hogy szánalmas kieső helyen állunk, meg nézhetjük úgy is, hogy első osztályú csapat vagyunk.

Nyilvánvalóan nem az amatőr csapatokhoz kell mérnünk a teljesítményünket, de azért ne felejtsük már el, hogy az NB1- ben játszani önmagában is nagy dolog.