6 nap múlva le fog járni a trianoni békeszerződés, visszakapjuk a területeket, ha mégse akkor lesz háború?

Te figyi nem azért, de szerintem az hogy láthatóan úgy vágysz egy háborúra mint egy falat kenyérre, nem tudom nállad hogyan összeegyeztethető azzal a fene nagy hazaszeretettel.

Felfogod egyáltalán mivel jár/miből áll egy háború?

Nem ám valami színes szagos piff puff cirkusz mint a Call Of Dutyban. Egy háborúban a civil lakosság gyakran éhezik, szenved, és tömegpusztító fegyverektől kezdve az ellenséges katonák frusztrációján át a saját kormányuk megszorításainak is ki van téve. És nem ám csak a román lakosság, de a te drágalátos, hőnszeretett magyarjaid is. ÉS még így is a civil lakosság jár jól. A katonák akik 90%ban nem akarnak gyilkolni, nem akarnak meghalni, egyáltalán ott sem akarnak lenni, fiatalemberek, középkorúak, apák, testvérek, fiúk, férjek, sorra esnek el egy mészárszéken, néhány politikus agybaja miatt, meg olyan hangzatos marhaságok miatt amiket a trianonozók is nyomnak. És ismét, nem csak románok, magyarok is. És aki meghal nem éled ám fel mint a játékban. A szerettei sosem kapják ót vissza.

És akkor a gazdasági hatásokról, a szerencsés túlélők pszichológiai sérüléseiről, az esetleges (és M.o. Esetében valószínű) vereséggel járó következményekről (amik miatt aztán megint menne a hiszti 100 évig tho.)

A filmekben, játékokban, könyvekben a háború izgalmas, romantikus, epikus, drámai, ezért történetekben helye van, valóban.

De kérdem én, számodra ezt jelenti szeretni a hazádat/népedet? Hogy ilyen fajta szenvedéseket és megpróbáltatásokat kívánsz neki?

Sírjanak a magyar anyák, haljanak a magyar fiúk, pusztuljon akinek és aminek pusztulni kell egy száz éves sérelem meg valami búval b*szott romantikus nemzeti érzés miatt?

Ha számodra ez a szeretet, mert te így szereted a hazád, hogy halált és pusztulást hoznál rá, olyan indokokkal hogy trianon... Hát szívből örülök ha engem inkább utálsz.

És még mielőtt valaki ide jön nekem okoskodni hogy de milyen szép dolog meghalni a hazáért, az vagy menjen vissza rettenthetetlent nézni és csapja ki rá, vagy menjen és ha az olyan szép, haljon meg ő a hazáért, de ne várja el se tőllem, se másért.

Mert hogy én ezért az országért nem viszem vásárra a bőröm az is tuti.

Lehet sehonnai bitang ember vagyok, de én legalább nem akarom ezrek értelmetlen halálát és tízezrek szenvedését.

Ez a kérdés már 2 óránként megjelenik.

Ugyan az a válasz rá.

"Létezik még egy ilyen ország amelyik ennyire nem tud túllépni a múlton?"

Hogyne, sőt egyes országok nálunk sokkal többet foglalkoznak a múlttal és most nem a románokra meg a szlovákokra gondolok, ahol tényleg a napi politika része a "magyarkérdés és trianon", hanem pl. Franciaországra, az Egyesült Királyságra, Japánra, és jól is teszik.

Vagy Németországról ne is beszéljünk: a mai napig nem tud mit kezdeni érdemben a Harmadik Birodalommal. Hallgatnak róla, a mai napig trauma, vörös posztó nekik.