Mit gondoltok a rabok fogvatartásáról és annak körülményeiről?

A szívem szerint inkább büntetném őket veréssel, munkával, vasszigorral, de azzal is tisztában vagyok, hogy ezen esetben a szabadulásuk után ismét csak a bűnözés útjára térnének visszza.

Úgyhogy az eszemre hallgatva inkább támogatom az átnevelő, továbbképző verziót.

"Egyébként a Skandináv országokban a legalacsonyabb a visszaeső bűnözők száma, talán ezt a mintát kellene követni"

Ja, kis népességű de kőgazdag ország mintáját. Jó lenne felfogni végre, hogy az NEM MINTA ami több pénzt ver el, mint amennyit a világ országainak 95%-a megengedhet magának.

Nézzük kicsit a kérdés kommentjét.

"...célja, hogy elszeparálva legyenek..." - is. Ha csak ez, az a dilettantizmust mutatja.

"ezért vas-szigor, rossz körülmények, ..." - az előbbiből még véletlenül sem következik ez. Ilyen ok-okozati összefüggés nem létezik.

"a cél az átnevelés, hogy.." - is. Ha csak ez, az a dilettantizmust mutatja.

Ezzel szemben arról van szó, hogy vannak törvények abból a célból, hogy az emberek közötti kapcsolati rendszerek konfliktusmentesek legyenek. Azonban sok ok folytán egyes emberek ezeket áthágják, néha durván, és ezért veszélyt jelentenek a társadalom egyes tagjaira. Ez a tényhelyzet, mi itt a probléma? Egyfelől ilyen emberek mindig lesznek, mert ilyen az emberi természet. Másfelől a számuk erősen függ a társadalom szerkezetétől, törvényektől, oktatástól stb. Harmadrészt döntő többségük számára előbb utóbb megszűnik az elzárás, és ha a kijövők egy része visszatér a normális életbe, egy része kisebb problémát okoz, nyertünk. Minden probléma sose fog eltűnni.

A fő cél tehát kettős: az adott pillanatban fennálló veszélyt azonnal elhárítani, a veszély mértékét (a bűnözők számát és bűneik súlyosságát) maximálisan csökkenteni. Ehhez a megfelelő módszert akkor tudjuk megválasztani, ha ismerjük, mitől következett be a bűnözés, az egyes szereplők milyen egyéniséggel bírnak, van a kezeléséhez alkalmas infrastruktúra (eszköz és ember), és mindenki maximálisan a célok érdekében dolgozik.

Ezért több dolgot kell csinálni.

1. Elítélni őket azért, hogy tudják, senki nem szeghet meg törvényeket büntetés nélkül. Ha az ítélet nem igazságos és méltányos, pont az ellenkező hatás, dacot vált ki.

2. Ha veszélyesek a társadalom egy részére, elzárni őket, hogy a közvetlen veszély megszűnjön. Ezt azért tesszük, mert pillanatnyilag nincs jobb módszerünk. De lesz.

3. Az elzárás akkor is méltatlan, ha oka van, mert az ember természete ilyen. Ezért ott őrző nem szadista barom, hanem rendkívül képzett nevelő kell hogy legyen. Ott rá kell ébreszteni az elzártat, minden (megismételem, MINDEN) tettünknek van következménye, mert ezt jelenti a felelősségvállalás. Ha ott durvák vagyunk, retorzió lesz. Ha ott erőszakosak vagyunk, szintén. Ha ott kényszerítjük magunkat a normális együttélésre, az könnyítést hoz. Ha dolgozunk, méltó fizetést kapunk. Ha segítünk másokon, azért ellenszolgáltatás jár, például nagyobb mozgástér, könnyítés, végső esetben büntetési idő csökkentés. A lényeg, minden cselekménynek azonnali és azzal arányos következménye legyen. Ez egyszerű pavlovi reflex. Megtanulja, sőt megszokja a delikvens, hogy minden tettnek van következménye, és melyiknek milyen. Éppen ezt nem tudta (vagy nem akarta tudni) eddig. Ha ebben a módszertanban hibázunk, addigi összes eredményünket üthetjük agyon. És egy tanulatlan őr hibázni fog. Fogalma sincs, hogy éppen akkor tette tönkre jó néhány társának akár több éves munkáját.

Nagyon fontos: a fentiek az ideális körülmények, a valóságban sok az ellenérdek és sok a tudatlanságból eredő fals nyomás. Ezért szükséges mindenekelőtt elérni, hogy az ezt irányítók helyesen cselekedjenek. A tömegben meglévő ismerethiányt felvilágosítással csökkentsük. A törvények igazságosak és egyértelműek legyenek. Az ítélkezésben résztvevők következetesek, méltányosak, de szigorúak legyenek. Az elzárás körülményei a humánumot és az elzárás okát egyszerre tükrözzék, az ott lévő személyzet profi szakértő legyen. A szabadulás utáni beilleszkedésre legyen megfelelő apparátus. A társadalom az aktuális tettek alapján ítélkezzen és ne a korábbi eseményeken csámcsogjon. Ekkor fogja elhinni a szabaduló, hogy van esélye. Ha ezt nem hiszi el, a bosszún fog gondolkodni, és azon, mit kell ügyesebben csinálni.

Amilyen mértékben ezek a feltételek tökéletlenek, olyan mértékben kevésbé csökken a bűnözés, adott esetben száma nőni fog, mértéke jelentősen súlyosbodik. Most éppen ez történik. A börtönök szigora ez nagyban segíti elő. A társadalom gazdagsága ebben csak annyi szerepet játszik, hogy a gazdagabb (de nem bűnöző alkatú) ember megértőbb, mert nagyobb a mozgástere mindenben.