Milyen volt az élet itthon a 80-as években?

2 forint volt egy gombóc fagyi:)

befőtesüvegben vittük haza szinte napi rendszerességgel a fagyit a fagyizóból

minden évben mentünk nyaralni a szüleim munkahelyi nyaralójába.

Éltünk mint Marci hevesen:)

Volt mit enni, volt biztos munkahely.

és ugyan MSZMP-s trógerek voltak a nyakunkon, mégse volt olyan szar a helyzet mint a Viktátor alatt jelenleg.

Ment a népbutítás akkor is, de azért jutott a jóból mindenkinek.

Most ugyanugy megy a hülyítés, csak közben az emberek 2/3-a szarul él

Támogatott, tűrt, tiltott - ezen a hármas szűrőn ment át minden, úgy működött a rendszer, ami persze nem töltötte ki az emberek gondolkodását napi szinten, de aki tiltott gyümölcsöket akart, annak nem volt jó, tehát a többség inkább nem is akart.

Az volt az illúzió, hogy jól élünk... jól éltünk a román, vagy szovjet színvonalhoz képest, de nagyon messze voltunk az osztrák, vagy más nyugati országok életszínvonalától, de mivel oda csak nagyon kevesen jutottak el, és mindenki tudta, hogy az egy másik világrend, amit nyíltan dicsérni nem szabad (tiltott), így örültünk, hogy mi vagyunk a legvidámabb barakk, sok mindent megengedett a rendszer, amit a többi szocialista országban már nem, de a korlátok itt is megvoltak.

Autója nagyon kevés embernek volt, nekik is úgy, hogy miután kifizették, éveket kellett várni, mire kaptak valamit, a szín sokszor nem stimmelt, esetenként még a márka, típus sem az lett.

Az alapvető élelmiszerekből, árucikkekből általában nem volt hiány, de még arra is volt példa, hogy néhány napon keresztül nem lehetett kristálycukrot kapni, vagy a nyári kánikulában elfogyott az összes sör (8 napos szavatossági idejű volt a sör, nem volt tartósítva), de voltak olyan, ma már természetesnek számító árucikkel, amelyek csoda számba mentek, ha évente 1-2 szállítmány befutott. Ilyen volt a banán, a narancs, de még a citrom helyett is sokszor citrompótlóval ízesítették a teát, vagy kávé helyett cikóriát ittak.

A párt a háttérből irányította, "nevelte" a népet, minden általános iskolás gyerek kisdobos, úttörő volt, később ifjúgárdista, KISZ tag, párt tag, munkásőr lett egy részük, de azért addigra már nem mindenki maradt a párton belül.

Ezeken a szervezeteken keresztül aztán évente több alkalommal is mozgósítva lett szinte az egész ország, május elsején többnyire felvonulások voltak, de tömegrendezvényekkel ünnepelték március 15-öt, március 21-et, április 4-et, és sokszor más évfordulót - önkéntes alapon kötelező volt a részvétel, a nagy többség utálta, de menni kellett.

Az volt az illúzió, hogy elég jól élünk, dolgozni kell - büntették a KMK-t (közveszélyes munka kerülő) - kedvezményes kölcsönöket lehetett felvenni családi ház építésére, épültek a lakótelepek (más kérdés, milyen minőségben)

Az majd csak később derült ki, hogy ennek a bizonyos jólétnek az alapja nem a munkával megtermelt érték volt, hanem a folyamatosan felvett világbanki hitelek - teljesen eladósodott az ország, és amikor a világbank nem adott több hitelt (nem csak nekünk, a többi szocialista országnak sem), gazdasági csőd miatt omlott össze az egész szocialista rendszer.

A kedvezményesen felvett banki kölcsönökre adtak plusz kedvezményt, ha az záros határidőn belül vissza tudták fizetni, jól jártak az adósok, ha nem, drasztikusan emelkedett a kamat.

Ez egy mém, nem 100 százalékig igaz, de rávilágít az akkori visszásságokra:

A szocializmus 7 csodája

1 - Mindenkinek volt munkája.

2 - Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.

3 - Bár senki sem csinált semmit, a tervet 100% fölött teljesítették.

4 - Bár a tervet 100% fölött teljesítették, mégsem lehetett semmit kapni.

5 - Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene.

6 - Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.

7 - Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

#3

Amit írtál inkább 70-es évekre igaz amikor elkeződött a lazulás.

A 80-as években már a pártvezetés is látta, hogy ez nem megy így tovább és nem jött az oroszoktól sem az ideológia.

Elkezdték előkészíteni az átmenetet és a hatalom / vagyon átmentését. Politikai szinten egyre kevesebb volt a tabutéma. Leginkább trianonra és 56-ra haraptak, az még sikamlós terep volt.

Megkezdődött a piacgazdaság kiépítése aminek volt néhány torzszülött megoldása. Vállalati gazdasági munkaközösségeket alakítottak a dolgozók és hivatalosan "fusiztak" a munkahelyen munkaidő után.

a 3 as kb össze vissza írkált

a tiltott, türt, támogatott szlogen a kulturális termékekre vonatkozott.

Kaja hiány a 80-as években nem volt

Ausztriában kb ugyanannyival jobbban élnek most mint akkor, azzal a különbséggel hogy akkkro szovjet megszállás alatt voltunk, most meg 30 éve saját magunk írányítjuk az országot, tehát ha szar valami azt csak magunknak köszönhetjük, a 80 as évekkel szemben!

Az igaz hogy akkor nehéz volt autóhoz jutni, mert kevesett gyártott a szocialista blokk, ma viszont lehet kapni, viszont milliók max álmodhatnak arról hogy autót vegyenek maguknak.

A párt nem hülyített annyira mint amennyire mosta fidesz teszi, igaz le is szarta a legtöbb ember(a normális emberek)a politikát.

Amugy az Orbán rendszer nagyban hasonlít a Kádár rendszerre!

Bizony ám.

És ez elég gáz, mert ha egy elviekben demokrata állam kormánya ugyanazokat a módszereket használja mint egy szovjetek álltal megszállt diktatúra vezetői, akkor eléggé nagy szarban vagyunk mi normális magyar emberek.

A '80-as évek nem 89-el kezdődtek...

1982 novemberében halt meg Brezsnyev, utódja, Andropov 1984 elején, és még Csernyenko is a szovjet "vaskalapos" vonalat képviselte, amíg ők voltak a szovjet párt élén, nem nagyon volt még nyíltan téma a rendszerváltás.

Gorbacsov 1985-ben került a a Szovjetunió élére, és lényegében az ő politikája kellett ahhoz, hogy ne véres harcokba torkolljon a szocialista tömb széthullása - persze, ő is kényszerpályán volt, mert ott is becsődölt a gazdaság.

Lengyelország már 1980-tól forrongott (Lech Wałęsa), egymást követték a sztrájkok, de a politikai vezetés nem ingott meg ott sem, amíg Gorbacsov "engedélyt nem adott" a változásokra, is ott is az évtized végére történt meg, Lech Wałęsat 1990-ben választották meg elnöknek.

A lengyel helyzetről az átlag magyar a hírekből kapott szűk tájékoztatást, nem is értettük mi zajlik ott, és nem is foglalkoztatta az embereket.

A magyarok többsége 1987-ben szembesült azzal, hogy valami baj lehet, ebben az évben voltak a TV-ben szerda esténként a "Kupa napok"... csak nálunk nem a futballcsapatok mérkőzéseiről szólt, hanem Kupa Mihály többhetes előadás sorozata volt az 1988 január elsejétől bevezetésére kerülő személyi jövedelem adó szabályairól... addig ugyanis a fizetések nem voltak adóztatva, a jövedelem adó bevezetése már egyértelművé tette, hogy bajok vannak a gazdaságban, amit egyébkén ekkor már nem is titkoltak, és az adó is lényegében ellenkezés nélkül kerülhetett bevezetésre, de már az sem tudta megmenteni a rendszert.

Az teljesen más történet, hogy most mi van, hová jutottunk.

A '80-as években vannak a gyökerek, de a '90-es években még lehetett volna korrigálni a hibákat, nem tették meg, végig görgették egészen mostanáig, és annak a következménye az is, hogy mi mi zajlik a belpolitikában, a gazdaságban, és ne legyen senkinek illúziója, akkor is ezen forgatókönyv lesz, ha már nem a jelenlegi politikai vezetés lesz hatalmon.

Ami a hétköznapi embereknek hatalmas változás, hogy a '80-as években nem nagyon érdekelte őket a napi politika, mostanság, meg rokonok, barátok vesznek össze a különböző nézetek miatt.

Nem tudom mennyire érdekel még a kérdés, most találtam egy videót, ami alapvetően egy város 1990-es önkormányzati választásának történetére tekint vissza, de a beszélgetés során sok apróság kerül említésre a megelőző időszakról, a '80-as évekről is.

https://www.youtube.com/watch?v=qTqbZ2pLB6Q