A magyarok amikor a Honfoglaláskor megérkeztek a Kárpát-medencébe, még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak?

Nem.

A vadászó, gyűjtögető életmód az őskorban volt, amikor az élelmet a természetből gyűjtötték össze, nem volt gazdálkodás.

A honfoglaló magyarok nomád életmódot éltek, vándoroltak, de nem voltak teljesen a természetre utalva, gazdálkodtak.

Szürke marha, racka, juh, ló állomány jelentős volt, és a vándorlás sem folyamatos költözést jelentett, volt növénytermesztés is, de az állattartás volt a fontosabb elem.

Nem. A magyarok akkor félnomádok voltak, (rideg) állattartással, földműveléssel, vadászattal, halászattal keresték meg a napi betevőt, valamint kézműves ipari foglalkozásokat űztek. Írástudók voltak, bár annak mértékét nem tudja senki sem biztosra, de elég sokan lehettek írástudók, mert a későbbiekben a rovásírást a nép őrizte meg népművészet, pásztorírás formájában. Volt konyhaművészetük, orvoslásuk, tisztálkodtak. Volt politikájuk, szervezettségük. Gyűjtögethettek is mindenféle erdei gyümölcsöt, gyógynövényt, de akkorra már Eurázsiában csak a legzordabb helyeken voltak még őskori vadászó-gyűjtögető népek, a magyarok valószínűleg csak az uráli "őshazában" voltak ilyenek, bár akkor még nem is nagyon volt külön nép a magyar. A vándorlási útvonalon pedig több ezer éve nagy hagyományai voltak már az állattartásnak és a földművelésnek.

A magyarok bekapcsolódtak a Keletrómai Birodalomba irányuló (rabszolga)kereskedelembe, és zsoldosként is tevékenykedtek (és raboltak, fosztogattak), például a kalandozások oroszlánrésze is ilyen zsoldosmunka volt (azaz már akkor mentek ki nyugatra a magyarok dolgozni).

Általános értelemben honfoglalásnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során valamely nép egy kiválasztott területet birtokába vesz, abból a célból, hogy ott új hazát alapítson. Ennek megfelelően a magyar történelemben honfoglalásnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során a magyarok a Kárpát-medencét a birtokukba vették.

A nagy történelmi időtávlat és a viszonylag kevés írásos forrás miatt nehéz pontosan rekonstruálni a honfoglalás menetét és eseményeit. Két jelentősen eltérő fő elmélet létezik. A legelterjedtebb, hagyományos nézet szerint a magyarok egy lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét. A honfoglaló törzsek eszerint 895 táján telepedtek le a Kárpát-medence alföldi területein. Ekkoriban I. Szvatopluk morva fejedelem fiainak birodalma már széthullóban volt, ami megkönnyítette a dolgukat. 902-re a Kárpát-medence egész területét irányításuk alá vonták, bár az állataik miatt főként az Alföld, Mezőföld, Kisalföld, Csallóköz és Szerémség területein telepedtek le, ahol megfelelő minőségű legelők álltak rendelkezésre. E nézet szerint az itt lakó, főleg avar és szláv eredetű népek nem éltek túl sűrűn a vidéken és pár emberöltő alatt beolvadtak az új jövevények törzseibe. Ha földművelésben nem is, állattartásban valószínűleg volt mit tanulniuk a magyaroktól, akik ridegtartással, téli takarmányozás nélkül nevelték állataikat.

A másik jelentős elmélet László Gyula nevéhez fűződik. A kettős honfoglalás elmélete szerint a magyarság ősei két lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét. Az első szakasz 670 körül volt (griffes-indás kultúra), míg a második szakasz a jól ismert 9. század végi bejövetel. Figyelemreméltó, hogy az itt lakó avarok és magyarok között harci cselekményre nem került sor, ami a két kultúra azonosságát vagy legalábbis nagyfokú hasonlóságát jelenti. László Gyula szerint az avarok és magyarok egymáshoz hasonló nyelven beszélhettek. "A magyarok ments meg Uram minket."