Igaza van Fekete-Győrnek abban, hogy Nyugaton az emberek csak 32 órát dolgoznak hetente és ezért kell a 4 napos munkahét?

#6 vagyok

Tévedtem. Visszanéztem a vitát és tényleg azt mondta Fekete-Győr, hogy az átlag nyugati ember heti 32 órát dolgozik ugyanazért a bérért, amit előtte kapott 40 óráért. Ez így tényleg erős csúsztatás.

Sajnos nincsen, de ettől függetlenül valóban jobb lenne a négynapos munkahét. Persze nem úgy, hogy négy napon tíz óra, hanem valóban heti 32 óra, vagy esetleg mégkevesebb.

Nyugaton, Dániában dolgozom, programozóként, itt 37,5 órás a munkahét (8:30-tól 16:00-ig dolgozom). A koronavírus alatt otthonról dolgoztam, és eskü egy kánaán volt az irodai munkához képest, főleg az elején: meg volt mondva, hogy mivel kell mikorra elkészülni, oszt csókolom. Konkrétan egy héten olyan 15-20 órát dolgoztam, mert annyi bőven elég volt, nem kellett felesleges meetingekre menni, kávézgatni, alibizni, leültem reggel 9-kor a gép elé és dél körül már kész is voltam. Néha délután-este felé még leültem picit dolgozni, ha napközben volt valami fejlemény, de sokkal több szabadidőm volt, és sokkal jobban tudtam koncentrálni a munkámra úgy, hogy nem mellettem dumáltak a munkatársak, nem kellett folyamatosan a főnöknek mutogatni, hogy éppen mit csinálok, nem volt felülről mikromenedzselve a munkám. Szinte az összes munkatársam egyetértett, hogy ha visszahívnak minket az irodába, akkor először is szervezni kéne egy beszélgetést a vezetőséggel, hogy hogyan lehetne ezt beintegrálni az irodai munkavégzésbe.

Aztán egyik nap meg is jött a félve várt email a middle managementtől: szépen lassan jöjjön mindenki vissza az irodába, először csökkentett kapacitással, aztán egyre többen. Többen is felhoztuk, hogy azért azt szeretnénk, hogy lehetőségként legalább maradjon meg, hogy aki otthonról szeretne dolgozni, és valóban tud is (mert sajnos nem mindenki tud, gyerekekkel, feleséggel valóban nehéz), az hadd dolgozzon már otthonról, legalább a hét pár napján. Persze egyből jöttek a kifogások, hogy mennyivel jobb az irodában (nem az), milyen jó a kultúra (az is lenne, ha a middle management nem lenne), mennyivel jobban az eszközök (nem azok), és hogy mennyire fontos az emberi kontaktus (amikor az a feladatod, hogy egész nap a képernyőt lesd).

Kiegyeztünk, hogy lehet otthonról dolgozni, de csak akkor, ha részletesen dokumentáljuk, hogy valóban ledolgoztuk a teljes munkaidőt. Gondolom nem kell reszeleteznem, hogy ez egyáltalán nem életszerű: pont az volt a jó a home officeban, hogy rövid, de koncentrált munkaidő volt, nem kellett mással foglalkozni, nem égtünk ki, és volt rengeteg szabadidőnk arra, hogy úgymond feltöltődjünk. 8 órát nem lehet megállás nélkül, koncentrált munkavégzéssel tölteni, és mivel a folyamatos dokumentáció miatt alibizni sem lehet (amit viszont az irodában igen), ezért teljesen okafogyottá vált a home office.

Szvsz rengeteg munkahely van, főleg a szellemi munkák terén, ahol ha picit normálisabb lenne a munkakultúra, SIMÁN lehetne négy órás munkanap, és semennyivel nem csökkenne a produktivitás. Erre számtalan bizonyíték született a koronavírus alatt. A probléma az, hogy azok, akik erről döntenek, ebben csak azt látják, hogy ha otthon egységnyi munkát 4 óra alatt tud elvégezni valaki 8 óra irodai munka alatt, akkor otthonról 8 óra alatt két egységnyi munkát tud elvégezni, ami óriási tévedés. A másik probléma, amit David Graeber a "Bullshit Jobs" című könyvében nagyon jól levezet, hogy sajnos RENGETEG olyan pozíció és szokás létezik, amik csak azért vannak, hogy valaki valahol a cégen belül fontosnak érezze magát. Az ember azt hinné, hogy oké, a közszférában ez megszokott és sztenderd, viszont a versenyszférának ezeket ki kellene köpnie magából, aztán valahogy ez mégsem történik meg soha. Mi a koronavírus alatt gyakorlatilag végig abszolút minimális felső ellenőrzéssel dolgoztunk, és sokkal hatékonyabbak voltunk, szinte minden projektet a határidő előtt napokkal, ha nem hetekkel már be is fejeztünk. Aztán most, hogy megint mindenki napi 7 és fél órát tol az irodában, visszatértünk a régi kerékvágásba, ahol folyamatosan túlórázni kell az utolsó napokban, különben nem lesz kész az adott projekt.

Itt volt egy tökéletes lehetőség a koronavírus alatt, hogy egy teljesen új munkahelyi forradalom legyen, de hát sajnos rossz helyen van a hatalom, és hiába bizonyosodott be, hogy rengeteg szakmában lehetne jóval rövidebb a munkaidő, elpazaroltuk ezt a lehetőséget. És ahogy itt is látható, sajnos nagyon sokak zsigerileg félnek a változástól, meg van bennük, hogy ez a 40 órás munkanap a lehető legjobb megoldás, holott minden jel arra mutat, hogy ez nettó hülyeség.

#15 Hagyni kell egy kis időt arra, hogy ezek kialakuljanak. Testvéremék cégénél is a home office volt a mindennapos a járvány alatt és ott is vissza akartak állni az irodai munkára. Azonban végül kiegyeztek abban, hogy heti 2 nap home office marad, a többi bent. Hosszú távon ez jobban szervezhetővé teszi a munkát ha van egy szabályrendszer és kialakul ki mikor megy be vagy mikor van bent mindenki esetleg.

Sok olyan része is van az irodai munkának, ami a cég számára költség, mint az iroda fenntartása egyáltalán. Ha maradna a home office mindenkinek, még ha hatékony is, akkor sem lenne kivitelezhető mindenkinél minden esetben. De irodára meg nem lenne szükség hozzá. Akkor amikor meg kellene a közös személyes munka, menjetek le a sarki presszóba?

Ti éppen úgy meg fogjátok majd találni a módját annak, hogyan legyen hasznos a home office-ban töltött idő is és hogyan legyen elégedett a főnökség is a lekönyvelt munkákkal. Sajnos ez azzal jár hogy megtanulnak az emberek ügyesen hazudni és ezt értelmesebb lenne elkerülni, de ha másképpen nem megy, akkor ez lesz.

Arra is gondolni kell, hogy ha azt tapasztalják a tulajdonosok, hogy a 40 órás munkahét helyett képes vagy a feladatodat 22 óra alatt is elvégezni, akkor nem a munkaidődet fogják ehhez papíron is igazítani, hanem a fizetésedet vagy a feladataidat. Az elmúlt évtizedekben sajnos mindenhol ez történt.

Amikor a franciák elérték, hogy 35 órás munkahetük legyen, pont a termelékenység növekedése miatt és hogy legyen több munkahely, akkor mindenki azt várta, hogy majd a termelékenység további növekedésével a bérek javulnak ÉS tovább csökkenhet a munkaidő is. Ehelyett 10 évvel később azért kellett már küzdeniük, hogy megmaradjon a 35 órás munkahét, mert vissza akarták emelni, ahogy sajnos a francia bérek reálértéken már rég nem érnek annyit, mint 20 éve.