A tegnapi választáson újfent bebizonyosodott, hogy Budapest és a vidék az 2 külön ország?

Vidéken jellemzően arányait tekintve több az idős, mivel Budapestet alapvetően nehezebben tudnák megengedni maguknak. Az idősek egy kissé sajnos hiszékenyebb réteg, akik ki is vannak szolgáltatva, hisz sokuk hónapról hónapra él, de a hírek nem jutnak el hozzájuk, hisz a köztévé a fidesz hülyeségeit nyomatja. Éppen ezért Julcsika néninek 3 dolog jár a fejében:

1. Pocsékul él, de a fidesz néha napján ad neki egy kis nyugdíjprémiumot, amivel bár nem fog jobban járni, hisz az infláció és a pénzének reálértéke évről évre egyre kevesebb és a folyamatos drágulást is egyre jobban megérzi, logika és ok-okozati összefüggéseket nem tud találni

2. Az unokákat mind-mind meleggé szeretnék óvodában nevelni vagy átoperálni, amit nem hagyhat, ezért mindenképp priorizálja az "onokák" védelmét. Arról nem is beszélve, hogy már olyan elmeháborodottságról is hallott, hogy a szerelem nem egy férfi és egy nő között lehetséges csak, hanem alapvetően 2 ember között.

3. Hallott olyan szavakat, mint dzsídípí, de fogalma sincs, mi az, csak annyit tud, hogy ha az a dolog elkezd nőni, akkor az az országnak (és ezáltal neki is) jó.

Nem bizonyosodott be semmi, nincs megmentés, az országnak nincs becsülete. Majd tessék figyelni a továbbiakat. Például azt, hogyan egyezik ki Orbán az Unióval, ami itthon úgy fog hangozni, hogy legyőztük az uniót is.

A politikai észjárás teljesen más, mint a hétköznapi. Egy politikus zsigerileg (belső személyisége alapján) vagy jó nézeteket vall vagy rosszat. De mindkettő sikere jórészt azon múlik, melyik erősebb. Az erő itt lehet fizikai (törvények, függés, fenyegetés stb.) és lehet szellemi (kreativitás, szellemi színvonal, szakmai profizmus, helyzetfelismerés, ötletesség stb.). A szellemi erőt leginkább a magaszsintű profi szakemberek ismerik és alkalmazzák, nélküle semmire se jutnának. A hétköznapi ember jellemzően a fizikai erő fajtáit ismeri, és sokkal kevéssé a másikat.

Egy döntéshez (választás) mindenképpen kell néhány feltétel. Először is fel kell ismerni, hogy dönthet. Enélkül nem fogja érdekelni a dolog. Másodszor el kell hinnie, hogy döntésének hatása lesz, vagyis nem mindegy, mit tesz. Ehhez meg kell értenie, amiről dönt, hogyan működik. De ez kevés, ismernie kell a dolgokat, hogy tudhassa, miért pont az a jó, amit választ. Ahhoz meg tájékozódás kell. Csakhogy ahhoz meg kell bátorság, ismeret arról, hogyan kell, és főleg információ, amit meg lehet keresni.

Az emberek egy része a hétköznapi életben csak a megélhetését tartja fontosnak, nem is gondol arra, sőt nem is tudja, hogy a megélhetése a politikától függ. Az ilyen ember nem akar szavazni, mert érzi, hogy nem érti, az ember pedig normálisan nem csinál olyasmit, amihez nem ért. Másik részének nincs kellő ismerete ahhoz, hogyan kell megfelelő információt szerezni, de jó sok hétköznapi információhoz jut (reklám, internet stb,) amivel nem tud mit kezdeni, tehát hanyagolja. Ez, ha választ is, nem biztos, hogy jól. A harmadik része szimplán nem jut információhoz és még fenyegetik is. Ez jellemzően a vidék. Egy budapesti nehezen érti meg, hogy nem lehet évente máshová költözni, oda kell figyelni, mert mindenki ismer és továbbadja az információt, és nem lehet válogatni azokban a munkahelyekben, amihez ért. Mert gyakran egy sincs ilyen. Budapesten lehet villamossal akár a 11. kerületből a negyedikbe járni dolgozni és fordítva, falun ez lehetetlen (vagy pár ember képes rá).

Azaz szó sincs vidék és Budapest ellentétéről, ezt csak mindkét fél hiszi. Szó sincs a vidék sötétségéről, ahogy ezt a budapesti hiszi. Van viszont aránytalanul nagy különbség az ismertségben, a munkahelyi lehetőségekben és főleg az információhoz jutásban. Meg abban, kinek miféle tapasztalat összegyűjtésére van lehetősége.

Ha azt kérdezzük, miért lett ilyen a választási eredmény, arra eddig is volt válasz, de korábban se, most se hiszi el a többség. A válasz pedig: a politika rendkívül erősen hierarchizált rendszer, akár egy piramis. Ilyen rendszerek akkor működnek jól, ha egyfelől hatékony a rendszerük (intézmények, szervezések, emberek), másfelől erős (vagy annak látszó) vezető irányít. Orbán ezt ismeri, ezt érti, és ezt képes felépíteni, bár neki is évtizedébe tellett ezt megalkotni (és most véletlenül se a lopásokra, sokkal inkább a szervezésre gondolok). Az ellenzéknek rendszere sincs. Erős vezetője még kevésbé. A politikai eszköztárat és szisztémát ismerő, alkalmazni képes és tartósan működtetni képes ember pedig még a láthatáron sincs. Jó példa erre Fekete Győr. Kreatív, mert egy olimpiaellenes tüntetést a semmiből is képes volt eredményre vezetni. Ezzel ki is merült a tudománya, a politikából mint szakmából megbukott, rendszerszervező emberként nem tud működni, mert nem ismeri a szakmát.

Van egy nagyon csúnya dolog. Ha valaki képes módszeresen felépíteni a rendszerét (például azért is, mert hagyják), akkor egy idő után drasztikusan nagyobb erő (azaz fizikai és szellemi képesség) kell a lebontásához. Orbán képes volt és ennek része a gyurcsányozás. Most is úgy állítja be, hogy Gyurcsány a fő ellenfele, hiszen Márki is 100% Gyurcsány. És ezt mindenik elhiszi. A saját táborát érteném, a propaganda és a lelkesedés eredménye, jogos. Ám ezt az ellenzék is elhiszi, pedig ha gondolkodna és emlékezne, tudná, hogy Gyurcsány habitusánál fogva Orbán segítője. Nem szándékosan! De ez valósul meg. Orbán ezt pontosan tudja, ezért takarja ennyire gondosan. És akkor tessék emlékezni. 2013-ban Orbán még nem végzett az építkezéssel, még az alkotmány is a régi volt, még bukhatott volna, mint 2002-ben. Akkor még erős volt az MSZP. Tartott a nimbusza, bár sokan fáradoztak belül a rombolásban. Közülük legfontosabb Gyurcsány, kinek lételeme az irányítás. Ott nem engedték, távozott és létrehozott egy ugyanolyan stílusban működő (csak más gondolkodású) pártot, mint a Fidesz. 2013-ban szeretett volna a buktató ellenzék vezére lenni, hogy ismét miniszterelök lehessen. De nem ment, az MSZP még túl erős volt. Megbuktatta hát az ellenzéket. Ha így szebben hangzik, akkora vitát generált, hogy az egységes Fidesz jobban kellett a népnek, mint egy veszekedő ellenzék.

Mára már nem veszekedtek. Gyurcsány is megértette, háttérből kell cselekednie. Ehhez legjobb egy intelligens feleség. Aki önmagában is erősebb szellemileg a többinél (talán egy kivétellel, de nem nevezem meg és nem Karácsony). Most a vidék azért lett "sötét", mert a legjobban szervezett és legtöbb ötletet kitalálni képes párt nem ment oda. Persze volt némi látszatkeltés, de ennyi. És persze volt másutt is értékes ember, de nagyon nem elég. És ehhez jött egy kétségtelenül kreatív, de sehová nem tartozó ember főnöknek. És az (ottani) politika elhitte, hogy a tömeg majd érezni fogja a biztonságot, az erőt, a váltás eredményét.

E hit a dilettantizmus és megosztottság megmutatója. Továbbá a szakmai alkalmatlanságé. Hittel győzni lehet, egy pillanatra. Aztán kell a tartós és erős cselekvés. Ez a hit teremtett egy előválasztást, akkor Orbán meg is ijedt. Csakhogy ő magához tért, a többi meg élt a bűvöletben. Abból eredmény nem lesz, csak profi szakmai munkából. Nem kételkedem a sok munkában, ami erősen fárasztó. A profizmust nem látom. Az összetartást nem látom. A működni képes szervezetet nem látom. A vidék se látta, a főváros se, csak hitte. A fővárosnak volt mit hinnie, minden itt történt. A vidéknek nem sok jutott. Egyetértek azzal az elemzővel, aki azt mondta: ekkora földindulást nem lehet magyarázni krumplival, ehhez hozzá nem értés kellett. Éppen nem megnyerni lehet véletlenül, pechből vagy egy parányival kevesebb munka miatt. Ekkorát bukni nem az ellenfél fényes diadala, éppen hogy minden ellene szólt. Amit valahogy a dilettantizmus nem tudott megragadni.

Teljes felmentést adok a vidéknek! Nem magamtól találtam ki. Széchenyi 170 éve megmondta röviden, világosan. Egy nemzetnek rövid ideig lehet bűnös kormánya. Ám ha tartósan marad a bűnös kormány, az nem a bűnös diadala, a nemzet hibája. Ezt érdemli. Hozzáteszem értelmezésként: egy nemzetben nem lehet egy terület hibás. Hát még inkább nem egyetlen város kivételével. Mit tett maga a város ez ellen?

Mielőtt megalapítod Budapest Független Köztársaságot, aminek egyhangúlag első elnökévé kiáltod ki magad, a budapesti nagy világosságban vesd szemed sugarát a Nemzeti Választási Iroda legfrissebb, 2022. április 4. 13:57:05-i adatközlésére: a budapesti szavazók 48,42%-a borította kékeszöldbe, a többség másokra szavazott.

És a budapesti szavazók 41,36%-a a Fidesz, KDNP jelöltjeire szavazott. A falunkban 42,3% szavazott a Fidesz-KDNP jelöltjére. Tényleg világosság és sötétség, égbekiáltó különbség.

Ez megy választások sora óta, a vesztes ellenzék politikusai és szavazói gyalázzák a vidékieket, különösen a falusiakat, az időseket; a választási eredmény miatt kiemelten, de akár az udvarlás időszakában, a választás előtt is. Nyilván áttételes dolog, de oda kellett volna figyelni az általános iskolában Petőfi versrészletére: „Állatoknak tartottátok A népet; Hát ha most mint állat fizet Tinéktek?”. Szenvedélyes, de ez a lényeg: nem akarjuk hazugságban hagyni az ellenzéki „dicsőséges nagyurakat”, ha ez a véleményük, legyenek boldogok a teljesülésével. Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.

2 civil szervezet és 6, kormányzásra készülő párt, nagy fogadkozás, szervezés és igyekezet ellenére nem volt képes nem hogy 2, de 1 delegáltat sem küldeni a szavazókörünkbe. Pedig nem tehénszaros földút vezet ide, és a szavazókörtől, közúton, 3245 méterre van Magyarország 4. legnagyobb városának belterületi szegélye. Ennyire a világ végi sötétségben vagyunk számukra.