A "nyugat" miért támogatta a 90-es években Koszovó kiszabását Szerbiából?Most miért ellenzik ugyanezt Ukrajna esetében?

Tényleg léteznek emberek, akik elhiszik, hogy léteznek még itt elvek? :D

Itt csak érdekek vannak, de lesz ez még fordítva is, átalakulóban vannak az erőviszonyok...

Szerbia hagyományosan inkább oroszbarát, ezért más az elbírálás. 1999-ben a polgárháború miatti humanitárius válság, "népirtás", emberek megmentése volt az indok a katonai beavatkozásra Nyugaton. Koszovó NATO megszállása, a szerb katonai, rendőri erők kiszorítása elsősorban a béketeremtést, a háború lezárását szolgálta. A terület végleges elszakítását Szerbiától csak a 2000-es években döntötte el az amerikai, nyugati politikai vezetés, miután a béketárgyalások az újraegyesítésről nem vezettek eredményre - ezzel szerintem hibáztak, veszélyes precedenst alkottak, bár hangsúlyozták akkor, hogy Koszovót nem tekintik precedensnek, nem lehet példa mások számára.

Itt az a kérdés merülhetne fel, hogy akkor például Hegyi-Karabah vagy Észak-Ciprus függetlenségét miért nem ismerték el, ott már évtizedek óta eredménytelenek voltak a béketárgyalások az újraegyesülésről, nem látszott, nem látszik remény ott sem a megegyezésre (bár Ciprus esetében 2004-ben éppen a nyugatbarát görög Ciprus mondott nemet az egyesülésre Észak-Ciprussal). Nagyok az ellentétek máshol is, de például ez is rávilágít a nagyhatalmak politikájának ellentmondásaira.

A Krímen nem volt háború, humanitárius válság, nem szenvedtek a helyiek, nem halt meg senki, háború nélkül "békésen" szakították el, ezért nem tartják sokan jogosnak a helyiek önrendelkezési jogát. Másrészt fontos különbség, hogy a Krím csak 1-2 napig névleg volt független állam, aztán csatlakozott az Oroszországi Föderációhoz, így gyakorlatilag egyik országtól egy másik országhoz csatolták a területet. Koszovót elszakította a NATO Szerbiától, de nem engedték, nem engedik meg az áhított egyesülést Albániával, nem mentek olyan messzire a nemzetközi normákkal szemben, mint az oroszok.

Ami sokkal jobban hasonlít a szerbiai Koszovó példájára, az inkább a grúziai Dél-Oszétia esete, ahol az anyaország 2008-ban szintén brutális háborúval lépett fel az oszétok, szeparatisták ellen, hogy biztosítsa az ország területi integritását. A kirobbanó háborúra, humanitárius válságra válaszul (ahogy egykor a NATO is tette) Oroszország beavatkozott, kiszorította a grúz erőket a tartományból és elismerte Dél-Oszétia egyoldalúan deklarált függetlenségét 2008-ban, néhány hónappal azután, hogy a Nyugat elismerte Koszovó egyoldalú függetlenségét. Ezt a lépést az EU, NATO elítélte és ragaszkodnak Grúzia, Georgia területi egységéhez. Viszont Ororszország meg Koszovó függetlenségét nem ismerte el, jogtalannak tartotta az elszakadást, bár precedensként hivatkozott rá később. Tehát kölcsönösen működik a kettős mérce.

A 2014-es donbasszi válság is jobban emlékeztet a koszovói válságra, mint a Krím esete. A szeparatisták harcára, támadásaira Ukrajna válasza egy nagyszabású "terrorellenes hadjárat" volt, hogy biztosítsa az ország területi egységét. Ott is kibontakozott egy nagy háború több ezer civil halottal, amit később oroszok elleni "népirtás" címszóval kezdtek emlegetni Moszkvában, de akkor Oroszország még nem avatkozott be nyíltan (bár augusztusban minden bizonnyal fedett hadműveletben beküldte az orosz haderőt, amikor úgy tűnt, hogy a szeparatisták veszítenek) és akkor még nem ismerték el Donyeck és Luhanszk egyoldalú elszakadását Ukrajnától. 2022-ben jutottak el oda, hogy elismerték a szakadár államok függetlenségét Ukrajnától és nyílt, nagyszabású háborút indítottak a teljes "felszabadításra".

Szerbia, amit a szomszéd Horvátország egy hasonló területi háborúban legyőzött?

Na hasonlítsuk egy Oroszország elleni konfliktussal.