Melyik lenne jobb választási rendszer?

"A magyar választási rendszer feletébb igazságtalan,a fidesz úgy húzta meg a körzethatárokat,hogy pl..."

Jelenleg nem tudsz vidéken olyan körzethatárokat behúzni, hogy ne a Fidesz nyerjen, akkora fölényük van.

Melyik jobb étel?

A fos, vagy a szar?

Ezek közül egyik sem.

A tisztán listás választásoknak az a hátránya, hogy elvész a lokális reprezentáció jellege, így a képviselők igazából nem felelősek senkinek, csak úgy nagy általánosságban a választópolgároknak. Az angolszász választási rendszernek ez az egy előnye van: ott a képviselőknek valóban jelen kell lenniük a körzetük közösségi életében, tenniük kell azért, hogy a körzetük lakosainak érdekei érvényesüljenek az országos, szövetségi, vagy állami politikában. Magukat a jelölteket általában nem a pártszékházban jelölik ki, hanem előválasztások keretében (ez alól kivétel az angol Konzervatív Párt, ahol a párt vezető pozícióban lévő tagjai döntik el, hogy ki indul melyik körzetben, de az előbb említett elv ott is érvényesül a legtöbb esetben).

Emellett kétség kívül igazad van, hogy az egymandátumos egyéni körzetek óriási torzítással járnak, amely matematikailag garantálja, hogy az országosan legerősebb párt irányába lejt a pálya. Tegyük fel, hogy egy 50000 fős körzetben 5 párt jelöltje indul az egy darab mandátumért. Ezt a körzetet meg lehet nyerni úgy is, hogy a nyertes jelölt 40000 szavazatot kap (ezesetben a torzítás mértéke "csupán" 20%), de úgy is, hogy a nyertes jelölt csak 10001 szavazatot kap, ha nagyon szoros a verseny, amely már 79,99%-os torzítást eredményez, ami kiugróan magas. Ha több a jelölt, a helyzet tovább súlyosbodik: 100 jelöltnél már 501 szavazattal is lehet nyerni, és ott már tényleg röhejes, hogy olyan jelölt képviseli a választókörzet állampolgárait, aki csupán a szavazatok 1,002%-át kapta meg.

Szerintem egy jó választási rendszernek két elvnek kell megfelelnie: a lokális reprezentáció és az arányosság elvének. Erre szerintem két jó megoldás van: a skandináv választási rendszer, és a német választási rendszer.

A skandináv választási rendszerben csak listás szavazás van, de a választók nem országos listákra szavaznak, hanem megyei vagy regionális listákra, vagy azok jelöltjeire. A választópolgárok választhatnak, hogy kifejezetten egy pártlistára szavaznak (mint itthon), vagy a pártlistán található jelöltek valamelyikére: ha a jelölt elég egyéni szavazatot kap ahhoz, hogy mandátumot szerezzen, akkor értelemszerűen kap mandátumot, ha nem, akkor azon jelölt szavazatait egyszerűen hozzáadják a lista szavazataihoz, így a klasszikust idézve, a szavazat nem vész el, csak átalakul. Ez a választási rendszer megtartja az arányosság elvét, hiszen a többmandátumos választókörzetek jelentősen csökkentik a torzítás mértékét, és a lokális reprezentáció elvét is, hiszen minden képviselő egy adott körzetért felel.

A német választási rendszer hasonló, mint a miénk: mindenki két szavazatot adhat le, egyet a választókörzete egyéni jelöltjére, egyet pedig az országos pártlistákra. A jelentős különbség viszont az, hogy nincsen megszabva, hogy hány listás mandátum van a parlamentben: a parlament összetételének meg kell felelnie a listás szavazatok eloszlásának. Ha Magyarországon ilyen választási rendszer lenne, akkor hiába húzza be a Fidesz az egyéni mandátumok 80%-át a 2022-es választásokon, a mandátumok csupán 54%-át tették volna ki, mert a többi párt addig kapott volna pótmandátumokat, amíg az Országgyűlés mandátumainak eloszlása megegyezik s listás szavazatok eloszlásával. Egy ilyen rendszerben szintén ott van a lokális reprezentáció elve, az egyéni választókörzeteknek köszönhetően, viszont az arányosság elve is, a pótmandátumoknak köszönhetően.