Miért pont parlamentáris köztársaság lett Magyarország a rendszerváltás után?

Mivel a Kádár rendszerben nem volt valódi politikai-, demokratikus kultúra (most sincs), így amit éppen ajánlottak, azt csinálták.

Még párttagokat is nehezen tudtak toborozni az alapítók, annyira nem értettek (most sem értenek) a valódi politizáláshoz.

Monarchia nem csak azért nem lettünk, mert nálunk az az elmúlt 200 évben sosem funkcionált jól, hanem azért sem, mert nem volt erre a célra nevelt, alkalmas, nemzeti király-jelölt. Ha egy alkalmas személy megtestesítené az ország egységét, aki moderálná valahogy az alkotmányos politikai rendszert, akkor lehetne hasznos is; de ha egy alkalmatlan személy kerül ilyen pozícióba, akkor romba döntheti az egész országot.

(A nem-alkotmányos monarchikus hatalomgyakorlással az a hatalmas probléma, hogy a társadalom nem szívesen viseli a közterheket, ha azt látja, hogy az uralkodó a saját érdekével azonosítja a közjót.)

Köztársaság lettünk, alkotmányosan megosztott, sokközpontú hatalommal, ahol a legfőbb döntések a parlamenten belül születnek. (Lehettünk volna elnöki rendszer is, de azzal is sok probléma lett volna.)

A probléma szerintem nem a berendezkedéssel volt, hanem azzal, hogy egy ilyen rendszer csak akkor működőképes hosszú távon, ha a polgárok nem kiszolgáltatottak egzisztenciálisan a hatalomnak. A demokráciákat csak egy széles középosztállyal lehet működtetni.

@3: éppenséggel volt, aki legitim király lehetett volna, csak éppen ő köztársaságpárti demokrata volt...

De a parlamentáris köztársaság inkább a rendszerváltó népszavazás eredménye: a szavazás alapján először az országgyűlési választásokat rendezt~k meg, majd az új Parlament választotta meg az eln{köt. Ha fordított eredmény születik, akkor az elnökválasztás lett volna előbb -és akkor a közt.elnököt közvetlenül a nép választja és a jogköre is nagyobb lenne.

De így alakult...