Miért nem lehet felfogni, hogy vannak, akik nem jobboldaliak és nem is baloldaliak, mert átlátnak az egész nevetséges bábszínházon?

"Mert nem összeegyeztethető a fideszes propagandagépezettel."

Az a helyzet, hogy nem csak a fidesz ilyen. Ilyen az ellenzék nagy része is. Ha az egyik felé élsz kritikával, akkor biztos a másik fizetett trollja vagy. Ha a másik felé, akkor meg az elsőé. És ezt megkapod akár egy kérdésen, egy oldalon belül, de még akár ugyanazért a hozzászólásért is. Annyira is képtelenek, hogy két mondatot fel tudjanak fogni.

El tudnál képzelni egy működőképes nagykoalíciót a Fidesz és az ellenzék között? Itthon miért nincs olyan politikai párt ami mindkét oldal felé nyitott a közös kormányzásban?

Hát itt a válasz!

Évezredes szekértábor politika. Vagy István, vagy Koppány!

Most kell eldöntened! - szól a rockoperában.

Hasonló cipőben járok. Gazdasági téren mérsékelten baloldali vagyok, erős szociális rendszert tartok ideálisnak, de a piacgazdasággal párhuzamosan. Kulturálisan mérsékelten progresszív, de nagyon fontosnak tartom a tradíciót is. Bizonyos kérdésekben rendpárti vagyok, más kérdésekben liberális. Fontosnak tartom a hazai termelés segítését *és* a nemzetközi kereskedelmet is.

Az a gond, hogy bizonyos kérdésekben csak szélsőségeket képviselnek a jelenlegi országosan ismert pártok.

> Ez olyan, mint hogy nem szeretsz enni, fáj a hasad, és egyéb okokból, semmelyik étrendet sem szeretzs, ezért szépen lassan éhenhalsz?

A fő gondom nekem ezzel nem is maga a választék és a választás. Tegyük fel nyár van, szomjas is vagy, lazulni is akarsz, de nem akarsz berúgni, szívesen meginnál egy sportfröccsöt. Vagy ha az nincs, akkor egy jó pohár tejjel is elégedett lennél. A mi közül viszont választani lehet az egy 60 fokos pálinka, meg egy sóskaturmix. Oké, valahogy választasz. Lehet, hogy a pálinka mellett döntesz, mert ugyan a szomjadat nem oltja, de legalább lesz egy vidám estéd a barátaiddal. Vagy lehet, hogy a sóskaturmixot választod, mert ugyan rühelled az ízét, de legalább oltja a szomjadat. Vagy dönthetsz úgy, hogy megvárod, míg kinyit a bolt, hátha találsz ennél jobb alternatívát is.

A gond nem ez. A gond inkább az, hogy ha a pálinkát választod, akkor rögtön megkapod, hogy te egy idült alkoholista vagy, bizonyára az asszonyt is vered otthon. Ha meg sóskaturmixot, akkor meg megkapod, hogy te ilyen antialkoholista mimózalelkű vagy, bizonyára meleg is. Ha meg nem iszol, akkor hülye vagy, hát szomjan akarsz halni? Valamit csak kell inni! Sőt nem csak hülye vagy, de gyanús is, hiszen bizonyára azért nem választottad a pálinkát, mert a lelked mélyén rajongsz a sóskaturmixért, másik oldalról meg megkapod, hogy bizonyára azért nem választottad a sóskaturmixot, mert nem szíved szerint vedelnéd a pálinkát, csak nem merted felvállalni.

~ ~ ~

És az a gond, hogy az emberek többsége valamiféle erős emócióval, irracionális módon kötődik a választott pártjához. A folyamat nem az, hogy valaki végiggondolja, hogy az adott kérdéskörben milyen alternatívák vannak, azoknak mik az előnye, hátrányai, lehetőségei, veszélyei, és az alapján megfogalmaz egy a nézete szerint ideális utat, majd megnézi, hogy melyik párt az, ami világképében, programjában leginkább közel áll ehhez az úthoz. A folyamat ma sokkal inkább az, hogy a párt olyan, mint a focicsapat. Valamikor az ember választ egy csapatot. Aztán akkor is kitartanak mellette a választók, ha sorra veszíti a meccset, mantrázva az adott focicsapat nyilatkozatait, hogy az aktuálisan elvesztett meccs ellenére miért ők a jobb csapat, miért lejt a pálya, miért hülye a bíró, és miért és hogyan bundázták meg a meccset.

Már ha ezt mantrázzák, mert a mai politikai diskurzus – tisztelet a kivételnek – inkább merül ki a „Hajrá Piripócs!” és a „Mocskos Kukutyin!” tengelyen. Neked lenne ugyan igényed arra, hogy értelmes vitát folytass arról, hogy az 5–4–1 felállás és a 3–4–3 felállás között milyen filozófia megközelítés áll, mi az egyik és a másik előnye, hátránya, megemlítve esetleg egy lehetséges 4–4–2-es felállást is, de mivel Piripócs történetesen 5–3–2-es felállásban áll pályára, a diskurzus 2 perc után a a Hajrá/Mocskos Piripócs/Kukutyin posványába fullad. Ha Piripócs egy edzői döntés után egy 4–4–3-as felállással játszik tovább, akkor minden piripócsi szerint mindig is ez volt az ideális felállás, Piripócs mindig is erre törekedett, és csak a mocskos Kukutyin miatt nem tudott eddig ebben a felállásban játszani. Hát nekem ez az, ami igazán abszurd.

Sü - most jutott eszembe, hogy van olyan politikus aki úgy köszönt el évekig a rajongóitól, hogy: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Erősítve híveiben a foci szurkolói mentalitást:

"Aztán akkor is kitartanak mellette a választók, ha sorra veszíti a meccset, mantrázva az adott focicsapat nyilatkozatait, hogy az aktuálisan elvesztett meccs ellenére miért ők a jobb csapat, miért lejt a pálya, miért hülye a bíró, és miért és hogyan bundázták meg a meccset."

Nem tudsz nem szimpatizálni. Vagy bal- vagy jobboldali vagy, nem állsz felette ezen kategóriáknak. Baloldali az, aki társadalmi egyenlőségre törekszik. Jobboldali az, aki társadalmi hierarchiában gondolkozik.

Ha nem gondolkozol az egyikben, akkor a másik vagy. Nincs olyan, hogy legyen is hierarchia meg nem is.

#16 > Baloldali az, aki társadalmi egyenlőségre törekszik. Jobboldali az, aki társadalmi hierarchiában gondolkozik.

Az a gond, hogy ez a bal-jobboldali tengely végtelenül leegyszerűsítő. Mondok pár aspektust.

Gazdasági, szociális rendszer: Ez egy tengely, aminek az egyik szélsősége a teljes gazdasági egyenlőség, kvázi kommunizmus, a másik véglete meg a szabályozások nélküli kapitalizmus, piaci fundamentalizmus, a kettő között meg sokféle árnyalat, pl. a szocializmus, egy piacgazdaságra épülő, de erős újraelosztó rendszer, szociális piacgazdaság.

Magánélet: Az egyik véglet, hogy az állam semmilyen módon ne szóljon bele az egyének magánéletébe, a másik véglet meg egy erősen tekintélyelvű, a magánéletet komolyan kontrolláló rendszer (pl. cenzúrával vagy mondjuk alkoholtilalommal és hasonlókkal).

A többi államhoz való viszony: Itt az egyik véglet az akár offenzív nemzeti oldal, nacionalizmus, sovinizmus, a másik véglet az erős internacionalizmus, globalizmus, pl. egy világkormány. A kettő között megint sokféle árnyalattal.

Változások: Itt az egyik véglet a tradíció piedesztálra emelése, a status quo szentsége. A másik véglet meg a fejlődés, progresszió dicsőítése a tradíciók, hagyományok, szokások teljes eltörlésének, meghaladásának az igénye.

Vallás: Itt az egyik véglet egy erősen vallási alapra helyezett értékrend, ami kihat minden másra is, esetleg egy bizonyos vallás kvázi államvallássá tétele. A másik véglet meg egy vallásüldöző, ateista, materialista szemlélet.

De lehet még egy csomó tengelyt felrajzolni, amik részben-egészben érintik is egymást, de nem szükségszerűen esnek egybe. Pl. a környezetvédelem is ilyen tengely. Vagy multikulturalizmus vs. asszimiláció. Vagy a többség uralma érvényesüljön, vagy a rátermettek uralma. Közvetlen demokrácia vs. képviseleti demokrácia vs. arisztokrácia. Vidék vs. város tengelyt is fel lehet rajzolni.

Oké, hogy van egy egydimenziós bal-jobboldali felosztás, amibe hajlamosak vagyunk bedönteni az összes többi tengelyt. Egy adott kultúrában, egy adott politikai jelenben még meg is van a logikája annak, hogy melyik tengelyek melyik irányba dőlnek be. De ez lehet esetleges és lehet, hogy egy más kultúrában, korban máshogy függenek össze ezek a tengelyek. Nálunk például a kereszténység alapvetően jobbra dől, míg Latin-Amerika néhány országában balra. Nálunk évekig a baloldal húzott kelet felé, a jobboldal nyugatra, mára ez teljesen megfordulni látszik. Az erős állam úgy általában inkább a baloldal sajátja, nálunk mégis a jelenlegi magát jobboldaliként meghatározó kormány szabályozza erősen a piacot (az más tészta, hogy más tekintetben meg a szociális rendszerünk kissé felemás).

A bal-jobb tengelyen pl. a centristákat még viszonylag könnyen el lehet helyezni. De a harmadik utas elképzelések nem férnek rá erre a tengelyre.

> Ha nem gondolkozol az egyikben, akkor a másik vagy. Nincs olyan, hogy legyen is hierarchia meg nem is.

A fentiek miatt pont ezt tartom én egy hibás gondolkodásnak. Az előző válaszom alapján ha te nem választod a pálinkát, akkor automatikusan sóskaturmix rajongó lettél. Ha nem választod a sóskaturmixot, akkor meg pálinka rajongó lettél. Pedig te látod mindkettő előnyeit is, de látod, hogy miért nem igazán felel meg egyik sem a te igényeidnek. Bele vagy kényszerítve egy sóskaturmix vs. pálinka hamis dilemmába, mikor te szimplán csak egy könnyed fröccsöt szeretnél. De lehet, hogy valaki meg éppen sóskapálinkát inna, ő meg rá van kényszerítve arra, hogy két, az igényeihez mérten erősen hiányos dolog közül válasszon.

Mi van, ha valaki szerint a 13. nyugdíj visszahozása hiba volt, de egyetértett az árstopokkal? Mi van, ha valaki legalizálná a füvet, de fontosnak tartja az ország megvédését a migránsoktól? Mi van, ha valaki szerint az egykulcsos adó igazságtalan, de egyetért a családi adókedvezménnyel? Mi van, ha valaki fontosnak tartja a népi hagyományok őrzését, de ateista és legszívesebben megszüntetné az egyházak adópénzekkel való támogatását? Mi van, ha valaki meleg, így nyilvánvalóan kiáll a melegek jogaiért, de amúgy szíve szerint betiltaná az alkohol és dohánytermékek fogyasztását?

Annyiféle ember van, annyiféle élethelyzetben, mindenkinek mások a preferenciái, az érintettsége különböző kérdésekben. Az lenne szerintem a természetesebb, hogy valakinek egy adott szempont alapján az egyik párt fedi le az ő igényeit, érdekeit, más – ezzel számára semmilyen módon nem összefüggő – szempont alapján meg inkább a másik párt célkitűzései tükrözik az elképzelését. Egy fanatikus buddhista egyrészt szükségszerűen liberális, hiszen a szabad vallásgyakorlás az ő személyes érdekében áll, de annyira mélyen gyűlöli az alkoholt és a dohányzást, hogy legszívesebben betiltatná, így ilyen téren meg erős kontrollt akar a magánéletre nézve. Pedig ez még csak nem is két teljesen más kategória, mindkettő az államnak a magánéletbe való beleszólásáról szól, mégis egymással gyökeresen ellentétes oldalon áll egyszerre, de az egyéni helyzete, szempontja alapján érthető, organikus okból kifolyólag.

~ ~ ~

A másik probléma meg az, mikor azt látod, hogy egyik politikai tényezőnek sincs egy letisztult értékrendje, világképe, víziója, hogy hova akarja eljuttatni az országot, az embereket, az államot, a társadalmat, és miért tartja szükségesnek azt a célt elérni. Ha azt látod, hogy a pártok jellemzően mindig a pillanatnyi helyzetre reagálnak, hosszútávú mérlegelések nélkül, pláne ha a reakciót jellemzően csak a népszerűségi index határozza meg, ideák, elvek helyett csak jól hangzó jelmondatok vannak, akkor tényleg nagyon könnyen el lehet veszíteni a hitedet is a teljes politikai kínálattal szemben, sőt teljesen el is fordíthat a politikától. És ez baj, mert a politika a mi közös ügyeinkről szól, ha tömegek mondanak le arról, hogy ebbe beleszóljanak, akkor mások fognak helyettük, felettük dönteni, viszont ők fogják meginni annak a levét. Akik (akár ténylegesen, akár potenciálisan) a hatalom közelében vannak, azoknak meglehet, ez kimondottan céljuk – mármint az, hogy az emberek elforduljanak a politikától –, de pont ezért nem kellene az embereknek ilyen téren asszisztálniuk hozzá, az ő szekerüket tolni.

#17 De akkor is van véleményed ezekről a kérdésekről, nem pedig a politikai spektrum közepén stagnálsz....... Igyis ugyis el kell döntened hogy mi számodra a prioritás, hiszen valamelyik oldal jobban fogja az érdekeidet képviselni.

Ha már behoztuk a metaforákat, akkor én inkább úgy írnám körül ezt az egészet, hogy napokig gyalogolsz a sivatagban, majd éhen és szomjan halsz, egyszer pedig valaki feltűnik a semmiből és felajánlja, hogy "figyi, adhatok neked egy vekni frissen sült kenyeret, DE muszáj meginnod egy pohár pálinkát, vagy pedig adhatok neked egy vízzel teli kulacsot, DE muszáj megenned egy tál sáskát. Te választasz."

Aztán neked kell mérlegelned hogy "oké, jó lenne enni kenyeret, de víz nélkül meghalok. és igen, a sáska undorító, és sose akarnám megenni, de végülis van benne protein, és a vízért megéri megenni. vagy akár vissza is utasíthatom az ajánlatot úgy ahogy van, és gyalogolhatok tovább annak reményében, hogy valaki más majd egy három fogásos ételt és végtelen vizet ajánl majd fel"

De akkor már nyilván jobb választás választani...

Van prioritás az árstop megtartása és a 13.havi nyugdíj eltörlése között, van prioritás a legális füvezés, meg az ország "védelme" között, van prioritás az egyházak pénzelésének megszüntetése, és a tradíciók védelme között (pláne hogy erősen vitatando hogy jelenleg mennyire vannak fenntartva/védve a tradíciók), és a buddhista szerzetes is jobb esetben könnyen el tudja dönteni hogy melyik a fontosabb számára; hogy őt magát hagyják-e vallásgyakorolni, vagy hogy mindenki mástól elvegyék-e az alkoholivás jogát.

Mindig van egy oldal, ami jobban képviseli az adott egyén érdekeit.

> Ha már behoztuk a metaforákat, akkor én inkább úgy írnám körül ezt az egészet, hogy napokig gyalogolsz a sivatagban, majd éhen és szomjan halsz

Ahogy minden hasonlat, ez az étel/ital hasonlat is sántít. Mert ugye az van, hogy igazából neked nem önmagadban kell választanod az egyik vagy másik közül, hanem mondjuk tizedmagaddal együtt kell döntést hozni. A másik, ami sántít, hogy attól, hogy te az egyiket választod, attól még a másikat kell meginnod, ha a többség úgy dönt. A harmadik, amiben sántít a hasonlat, hogy ha nem választasz, akkor is meg fogod inni azt, amit a többség megszavaz. A negyedik, hogy pont az előbbi miatt nem múlik az életed azon, hogy választasz-e vagy sem, nem *muszáj* választanod.

Ha te amúgy a sóskaturmixot választanád, de úgy látod, hogy ebből pálinkázás lesz, akkor érezheted magad demotiváltnak, hogy egyáltalán válasz. Ha a sóskaturmixot választod, ha nem választasz, akkor is pálikát fogsz inni, teljesen felesleges nüansznyi erőfeszítést is tenni azért, hogy asszisztálj ehhez. Akkor is igaz ez, ha te amúgy inkább a pálinka felé hajlanál. A pálinka meglesz, számodra nem ideális, de mindenesetre teljesen felesleges mellette kiállnod, ha úgy tűnik, nélküled is meglesz az.

~ ~ ~

Viszont kicsit összemostuk itt a dolgot. Attól, hogy mondjuk egy voksoláson felelősségemnek érzem, hogy elmenjek voksolni, és a „kisebbik rossz” elve alapján leszavazok mondjuk a Fideszre, vagy mondjuk a DK-ra, vagy a Momentumra, vagy a Munkáspártra, vagy a Mi Hazánkra, vagy bárkire is, attól az még a kisebbik rossz döntése lesz. Technikailag igen, a Fideszre/DK-ra/akrámire szavazó lettem az aktuális választáson, de nem lettem ettől fideszes, DK-s, akármilyenes.

Szokták volt mondani – és valamennyi igazság van benne –, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség jelmondata érvényesül a mai politikában is, de ízekre szedve. A liberálisnak a szabadság eszméje a legfontosabb. A szocialistának az egyenlőség. A nacionalistának meg a testvériség. Valamilyen szinten mindegyik egy felborult egyensúly. Mondjuk a liberális számára mindig a szabadság lesz a mérce, és amellett teszi le a garast, akár az egyenlőség vagy a testvériség nagyobb mértékű rovására is. Ha valaki nem csak az egyik jelszót, hanem kettő is, vagy mindhármat egyaránt fontosnak tartja, akkor neki egyik sem fog igazán jól megfelelni. Lehet, hogy benne is lesz valamiféle hangsúlyeltolódás, mondjuk a testvériség szempontja nála nagyobb súllyal esik latba, mint a másik kettő, de ez nem jelenti azt, hogy egyetért a szabadságnak vagy az egyenlőségnek a komolyabb sérelmére kibontakoztatni a testvériséget.

Nem gondolom azt, hogy mindenképpen muszáj neked személyesen is valamelyik oldalra dőlni attól, hogy amúgy organikus módon maguk a pártok, politikai oldalak valamilyen oldalra dőlnek, ki kisebb, ki szélsőségesebb mértékben.

Megint csak egy hasonlattal élve, ha a pohárban túl sok a szörp, akkor észszerű, célszerű arra szavazni, aki több vizet akar a pohárba önteni. Ha a pohárban túl sok a víz, akkor meg észszerű, célszerű arra, aki több szörpöt akar a pohárba önteni. De az, hogy neked az aktualitástól függetlenül muszáj vagy a tiszta víz, vagy a tömény szirup közül választanod, az egy hamis dilemma.