Miért nem lehet felfogni, hogy vannak, akik nem jobboldaliak és nem is baloldaliak, mert átlátnak az egész nevetséges bábszínházon?

"Nem tudsz nem szimpatizálni. Vagy bal- vagy jobboldali vagy, nem állsz felette ezen kategóriáknak. Baloldali az, aki társadalmi egyenlőségre törekszik. Jobboldali az, aki társadalmi hierarchiában gondolkozik."

Pontosan ezt hívják egybites gondolkodásnak. Azt, hogy vagy-vagy. Leírni le tudod ezt, de sem a bal-, sem a jobboldaiság nem kizárólag ennyiből áll. Hiszen mindkettőnek több megvalósítása van. Ráadásul most attól, hogy valaki X oldali, attól még nem kötelező szimpatizálni az X oldali párttal, vagy pártokkal, ha azokkal általában nem ért egyet. Ám a magyar(?) végtelenül leegyszerűsít (kszi, vitya): jobboldali==orbán, baloldali==gyurcsány. És nincs neki más opció, mert akkor már azt kell használnia, amivel a fenti kettőt végképp képes lenne eltörölni: az agyát. De a balkáni magyar nem ilyen. Neki óbán van meg gyúcsány van, és nem ismer el olyat, hogy van más lehetősége. Szerencsére vagyunk páran, akik a Balkántól távolabb gondolkodunk. Sajnos egyelőre kevesen.

tegnap 21:50

De, pont arról van szó, hogy ez egy egybites, eldöntendő értékválasztás: bal vagy jobb? Nem lehet kívül lenni ezen a tengelyen. Aki azt írja, hogy ő ezen kívül áll, az jobboldali, mert megfelel neki a fennálló társadalmi hierarchia.

Hogy a pártok ennek mennyire felelnek meg, az egy más kérdés.

> Nem lehet kívül lenni ezen a tengelyen.

De lehet. Pont az a baj a bal-jobb tengellyel, hogy a centrista pártokat még csak-csak el lehet rajta helyezni, de a harmadik utas pártokat nem.

(Az más tészta, hogy amúgy van-e olyan választék, ami kívül esik a tengelyen, de a személyes értékrendednek nem kell szükségszerűen bedőlnie egyik vagy másik oldalra. A kérdés nem azt boncolgatja, hogy ki mire szavaz, hanem hogy ki milyen értékrendet vall.)

Néhány a politikától hátrébb lépő példa.

Vegyünk egy asztalost, aki CNC gépekkel gyárt autentikus kalotaszegi tulipános ládákat. Amit csinál az formájában, stílusában, motívumvilágában, anyaghasználatában tradicionális és autentikus, amilyen eszközökkel csinálja, az meg modern, progresszív, haladó. Akkor ez az asztalos akkor most a munkájának a megítélése szempontjából tradicionalista vagy progresszivista? Összeegyeztethetetlen a kettő egymással? Muszáj neki vagy kézzel faragni, vagy ha nem, akkor muszáj minimalista dizájnú bútorokat gyártani, mondván a kettő együtt nem megy? De hát ahogy látható, megy.

Vagy azt hiszem, hogy talán Kányádi Sándor fogalmazta meg valahogy úgy a dolgot, hogy a magyar nép Isten kiválasztott népe, ami arra lett kiválasztva, hogy olyan dolgokat őrizzen meg és adjon át a világnak, amit csak mi, magyarok tudunk igazán jól. Ahogyan a román, szlovák, a cigány, a zsidó is Isten kiválasztott népe, akik meg arra lettek kiválasztva, hogy olyan dolgokat őrizzenek meg és adjanak a világnak, amit csak ők tudnak igazán jó. Akkor ő most nacionalista volt, vagy globalista. Hiszen egyrészt elismeri, igenli és fontosnak tartja a kulturális különbségeket, a nemzeti értékeket és azok megismerését, megőrzését, másik oldalról meg fontosnak és megtermékenyítőnek tartja a kultúrák egymásra való hatását.

Ehhez képest a választás a globális, ugyan mindenféle kultúrát magába olvasztó, de mindenütt ugyanazt a keveréket tartalmazó egyenkultúra (pl. hogy a magyar is, az angol is, a német is ugyanúgy ugyanazt a pizzát, gyrost, hamburgert, kínait eszi), valamint a csak a magyar (le a pizzával, van nekünk kenyérlángosunk) közötti választás egy hamis dichotómia.