Ha a szocializmusban megtudták oldani a hajléktalanság problémáját, akkor a nagy kapitalista jólétben miért nem lehet?

Én akkor még nem éltem, de a szüleim mesélték, hogy a Kádár-rendszer nem voltak hajléktalanok, legalábbis nem így szem előtt. Mindenkit szépen bevittek a munkás szállókra és adtak melót valahol. Anyukám mesélte, hogy a 80-as években járt nyugaton és ott látta először, hogy piszkos, lecsúszott emberek kéregessenek az utcán, nálunk ez ismeretlen fogalom volt.

Most meg ha megnézzük Budapest tele van csövesekkel, nem csak az aluljárók, de az egész belvárosban beléjük lehet botlani, felszállnak a tömegközlekedésre, hát nyilván nem túl kellemes illatot árasztanak. Viszont az a vicc, hogy a gazdag nyugaton is ugyanez van, én láttam Párizsban is mennyi ember hever az utcákon és olvastam Kaliforniában is mekkora probléma ez. Hogyan lehetséges, hogy egy jóléti társadalomban nem tudják ezt a kérdést kezelni?