Egyébként milyen otthon zsörtölődni, és várni, hogy majd csak lesz valami? Jó be van a Magyar tanítva mi?

Nem kell zsörtölődni, és várni semmire. Az ember csinálja a dolgát, tervezzen, gondolkozzon, és kerülje azokat a társaságokat ahol "lehúzzák" a sok pesszimista dumával, bár tartsa is tiszteletben hogyha valaki így látja a helyzetet, hiszen joga van mindenkinek úgy látni, ahogy akarja.

A Magyar nem betanítva van, hanem alapból borúlátó. És amikor már belekergette magát a depresszióba akkor olyan embereket gyűjt, akik agyonsajnálgatják, ettől jobban érzi magát. Ez főleg nevelés kérdése. Ha a szülők Rambó típusúak voltak, akik világ életükben nekimentek a problémáknak és megoldották, akkor a gyerek is ilyen lesz.

Nem sok választása van ma az embernek.

Munka nem sok van, állás lehetőség talán mégkevesebb.

Ahol van valami ott meg megalázóan keveset akarnak fizetni, amiből nem lehet megélni.

Én a feketegazdaságban tevékenykedők táborát szaporítom,mert mást nem tudok csinálni.

Nem kérek segélyt, nem járok az önk nyakára pénzért,és a képzettségemet jóval alulmúlló munkát végzem.

De sajnos ez sem megfelelő itt sokaknak, mert fekete.

De mit is csinálhatnék, a lehetőségem kereteit az ország határozza meg ami alól nem szökhetek.

Nem tudom, hogy mi mást lehetne még tenni.

Én jelenleg GYED-en vagyok, 2 hónap múlva szeretnék visszamenni. Most beszéltem a főnökkel, munka nincs, de persze visszavesznek, mert muszáj. Majd adnak valamit. Remek, 2 nyelven beszélő diplomás ember vagyok. Ide jutottunk, hogy nem kellek, ha lejár a védettség, tuti kirúgnak. A férjem munkahelye felszámolás alatt áll, pár hónap és vége.

A tesóméknál ő is és a neje is munkanélküliek, pedig a csaj ápolónő, a tesóm asztalos. Ide jutottunk, hogy már ezek a szakmák sem kellenek? Akkor ki kellene? Nem értem. Szerintem ez elég szomorú, hogy ide jutottunk. Nem borúlátás, hanem ez a meztelen igazság.

Az a baj hogy nem tanítottak meg sokunkat élni és túlélni.

Iskolába járunk mert hogy azzal lehet jutni valamire, olyat tanulunk, amit adott időszakban "keresettnek" mondanak, de nem számolunk vele hogy mindig más a "keresett". Aztán megpróbálunk elhelyezkedni (mert ugye dolgozni kell), csak azt nem mondták el hogy az is egy kiszolgáltatott helyzet ha másokon múlik (cégeken) hogy kell-e menni holnap dolgozni vagy nem. Ismerek olyan falusit aki magának dolgozik (föld, állat) és nem fél attól hogy kirúgja magát. Pénzzé annyit tesz, amennyit csekkekre befizet, a többit maga és a családja számára termeli. Ha szóba jön a munka mindig azt mondja: Hajjaj, annyi munka van hogy nem győzöm.