Mit gondoltok, életképes lenne-e egy olyan állami berendezkedés, ahol nincsenek családok, csak szaporító központok, ahol embereket tenyésztenek és nevelőintézetek, ahol a megtermelt gyerekeket felnevelik?

"Csirkékkel, disznókkal, marhákkal is ezt csinálják, embereknél is meg lehet ugyanígy."

- Csakhogy azoknak nincs személyiségük és öntudatuk. A vágóhídra így is alkalmasak.

Életképes lenne, robotok irányítanának és a számítógépek. De ez nem az ember! Az ember érző lény, és a család pedig nagyon fontos a szeretethez, hogy kialakuljon benned az erkölcs, a jóság. De ezt tankönyvekből és tanárok által nem lehet megtanulni!

És ki tudja, talán ilyen lesz a jövő...de akkor a legkisebb szeretetet is kinevelik az emberekből. Elveszik a kultúra, a nemzeti öntudat, a szerelem...falanszterszerű lesz.

A csirkék, disznók és marhák nem rendelkeznek olyan monogámiára hajlamosító etológiai beállításokkal, mint az ember.

Ha szűkebb értelemben értjük: ha elég kényszert tud kifejteni a hatalom, akkor az első generáció felnövéséig életképes lenne, aztán katasztrofális körülmények között összeomlana - pl. a gyerekek hiányos szocializációjából eredő instabilitás miatt. A mesterséges rendszerek, amelyek ideológiai alapon próbálnak felülemelkedni a valóságon és a természeti adottságokon, általában így szokták végezni.

Ha tágabb értelemben nézzük: a kibucok valami ilyesmiknek indultak el. A gyerekeket nem "gyártották" persze, de közösségi nevelésben részesítették őket (amiben azonban a saját szüleik is részt vettek; csak nem együtt laktak, hanem a gyerekeknek külön lakóegységük volt). Idővel azonban a kibucok eltávolodtak ettől a modelltől, és a szülők ma már jellemzően együtt laknak a gyerekeikkel.

Mátrix

Wake up, Neo!

Támogatnám!

A nők köztulajdonban lennének, és amikor szaporodni akarnál, igényelnél egyet a kormányzati portálon keresztül, aztán megszülné a gyereket, és egy ilyen központban felnevelnék.