Milyen arányban oszlik meg a jelenleg egy (1) államilag támogatott, vagy egy (2) költségtérítéses hallgató képzésének teljes költsége az (a) állam, (b) felsőoktatási intézmény, (c) maga a hallgató között?

Még a Meggyesi kormány idején hallgattam egy vitát arról, hogy mennyibe kerül egy egyetemi diploma Magyarországon. A résztvevők egyetemi rektorok, és gazdasági szakemberek voltak.

A számokra már nem emlékszem, csak az összetevőkre.

A költségek természetesen minden intézményben más összegűek, de az elv mindenütt ugyanaz.

Költségek:

Az épület fenntartása, karbantartása, felújítása,.fűtés, világítás stb.

Az oktatási eszközök beszerzése,karbantartása.

A rektor és az oktatók javadalmazása, ennek adó- és járulék vonzata.

Az oktatásban közvetlenül részt nem vevő alkalmazottak (titkárság, takarítók, portás stb.) javadalmazása és ennek adó, járulék vonzata.

A működéshez szükséges egyéb dolgok beszerzése(takarítószerek, irodák működéséhez papírok, számítógépek stb. )

Épület és eszközök biztosítása és egyéb dologi kiadások.

Hallgatóknak adott ösztöndíjak.

Bevételek:

Az állam által adott támogatás.

Esetleges konferenciák bevétele

Szponzorok által adott támogatások.

A kiadások és bevételek különbségét a hallgatók átlagos létszámával el kell osztani, akkor meg kapják az egy főre jutó oktatási költséget.

A hallgatók által fizetett költségtérítés ugyan bevétele az egyetemnek, de ezt a számításnál nem lehet figyelembe venni, mert torzítaná az eredményt.

Még annyit a kérdésedhez:

Jelenleg a hallgatók képzéséből sem az intézmény, sem az állam nem profitál (anyagi értelemben)

Talán csak a hallgatók profitálnak belőle. A költségtérítésesek sem fizetik meg a teljes oktatási költséget. Ők kevesebbet, a támogatott hallgatók valamivel többet profitálnak.

Bár nekik is sok költségük van még.

Azt kihagytam az intézmény bevételei közül, hogy a jegyzetekért, és az UV-kért is kérnek pénzt a hallgatóktól.

Attól függ, hogy hogyan számolod egy hallgató képzésének költségét.

Ha úgy számolod egy hallgató képzésének költségét, hogy az egyetem minden költsége/hallgatók száma, akkor a költségtérítéses hallgatók nem a 100%ot fizettek, hanem kevesebbet, nekem van valami olyan homályos emlékem, hogy annyi volt meghatározva, hogy legalább 50%-ot.

Ha viszont úgy számoljuk, hogy az egyetemnek mennyi pluszköltséget jelent az, hogy az a diák odajárt, akkor a költségtérítésesek jellemzően több, mint 100%ot fizettek.

Ez onnan jön, hogy ahogyan az első is írta, az egyetemeknek van egy csomó olyan költsége is, ami a diákok számától lényegében független (épület fenntartása, fűtés és közüzemi számlák, takarítók és hasonlók bérei, nemzetközi folyóiratokra előfizetés, különböző programok szervezése, stb.). Az állam a mostani rendszerben ad egy alap támogatást, ami tehát nem függ a hallgatók számától, és ebből (meg amit még össze tudnak máshonnan szedni) kell ezeket a hallgatók számától lényegében független dolgokat fizetni. Tehát ezeket ugyanúgy ki kell fizetni az egyetemnek akkor is, ha a szabad kapacitásaira nem venne fel költségtérítéses hallgatókat.

Emellett vannak olyan költségek is, amik viszont a hallgatók számától jobban függnek, tehát pl. diákok által használt tanszerek, vegyszerek, a diákok számától függ valamilyen szinten az oktatói kar nagysága is, stb.

Az ilyen jellegű költségekre az állam minden államis hallgató után adott az egyetemeknek egy normatív támogatást - a költségtérítéses diákoknál pedig ezt fedezte a költségtérítés.

És mivel a költségtérítés nagyságát az egyetemek határozták meg, ezért jellemzően valamit nyerni is szerettek volna azon, hogy az államisok mellett fennmaradó kapacitásaikra költségtérítéseseket vesznek fel, szóval ezért írtam, hogy ha azt vesszük egy költségtérítéses hallgató képzése költségének, hogy mennyi pluszköltséget jelent (hiszen az egyetemet tőle függetlenül úgyis ki kell világítani az államisoknak, a takarítókat is fizetni kell, stb.), akkor a hallgatók több, mint 100%ot fizettek.